Még emlékszem arra, amikor nagyjából 1957-ben nagyanyám kertjében fokhagyma is termett - egy gerezd is eszeveszetten csípett, csak úgy ontotta a fokhagymaillatot. Ma már egy egész fej sem tudja ezt. Talán tönkretettük a növényfajták örökségét?...(szerk.)
Egyre több kutatás igazolja, hogy meredeken csökken a növényekben levő vitaminok és ásványi anyagok mennyisége, több termékcsoportban ötödére-tizedére esett vissza a nagyüzemi mezőgazdaság előtti korszakhoz képest. Az ok a földek kimerülése, ami miatt létfontosságú anyagokból is külső pótlásra szorul az emberi szervezet. Sipos Nikolettával, a Biokontroll Hungária társadalmi kapcsolatokért felelős munkatársával a kiüresedett táplálékok okozta hiánytünetekről, az úgynevezett B típusú éhezésről is beszélgettünk, valamint arról, hogy minderre az ökológiai gazdálkodás lehet a legbiztosabb megoldás, ott ugyanis alapvetés a talaj élővilágának szinten tartása.
– Bizonyos tanulmányok szerint a vitaminforrásként közismert narancsból ma már hússzor annyit kell megenni, mint 1950-ben, hogy ugyanazt a hatást érjük el. Hogy jutottunk idáig?
– A földeken alkalmazott gazdálkodási módszerek az élelmiszerek tápanyagtartalmát is befolyásolják. A fő problémát a tápanyag utánpótlásában történt változások jelentik. Az iparszerű mezőgazdaságban ugyanis alapvetően a makroelemek pótlására helyezik a hangsúlyt, vagyis nitrogént, foszfort, káliumot juttatnak a földbe, a mikroelemekre ugyanakkor kevésbé figyelnek.
A növények pedig az így fellépő nitrogénbőséget inkább keményítő és cukrok előállítására fordítják, vagyis lecsökken bennük az antioxidánsok és magasabb beltartalmi értékű összetevők aránya. Ezzel szemben a biogazdálkodásban a műtrágya helyett komplex összetételű szerves trágyákat és talajjavítókat használnak, mint például zöld- és állati trágyákat, amelyek teljesebb tápanyagforráshoz juttatják a növényeket. Ezek a földben lassabban szabadulnak fel, viszont cserébe harmonikusan táplált termést biztosítanak.
– Ezek szerint a tápérték elvesztése elsősorban a szántóföldi növényekre igaz?
– Nem csak azokra. Például a saláták, a retkek esetében is szokás, hogy a szezon elején erős nitrogéntápoldatokkal locsolják őket. Vagyis a kertészetekre is jellemző ez a probléma.
– A nagyvilágban 1950 körül terjedt el a nagy táblás gazdálkodás és az ahhoz kapcsolódó vegyszeres talajjavító módszerek. Akkor még nem voltak ismertek a következmények?
– Az iparszerű, intenzív mezőgazdálkodás következményei fokozatosan mutatkoztak meg a talaj állapotában. A talaj ásványianyag-készletének csökkenése, az elsavasodás hosszabb folyamat eredménye. A termésmennyiségek jelentősen nőttek, és eközben nem gondoltak arra, hogy fontos a talaj biológiai állapota is, merthogy éltető élelmiszert csak élő talajból lehet nyerni. Nem törődtek például azzal, hogy a talaj morzsalékos-e vagy tömörödött, hogy mennyire erodált. Ma már egyre inkább elismerik, amit az ökológiai gazdálkodás kezdettől szem előtt tart, hogy például a talajlakó élőlények segítik a növényeket a tápelemek felvételében, a nagyüzemi földtáblákon ugyanakkor alig élnek talajlakó élőlények. Az intenzív művelés miatt a földek ásványianyag-tartalma lecsökkent, mert kimosódtak a kationok, elsősorban a kalcium, a magnézium, a vas, ugyanakkor feldúsultak az erősen savanyító hatású anionok, mint a foszfor. Az itt termesztett növényeknek tehát jelentős kation- és mikroelemhiánya van, ami aztán megjelenik a belőlük készült élelmiszert elfogyasztó emberben, sőt a hobbi- és haszonállatokban is. A rendkívüli hozamokat a nagyüzemi modern fajtákkal a kevésbé értékes összetevők feldúsításával érik el. E rossz minőségű táplálék fogyasztása következtében az emberi szervezetből alapvető egészségvédő anyagok hiányoznak, például a vitaminok, ásványi anyagok, mikro- és nyomelemek, valamint az egészséget védő másodlagos növényi metabolitok. Ezt hívjuk B típusú éhezésnek: bizonyos emberek ránézésre túlsúlyosak, de közben a szervezetük nélkülözi az értékesebb összetevőket, ám ezekhez akkor sem jut hozzá, ha az illető még többet eszik az alacsony tápértékű élelmiszerekből. A növények tápértékét paradox módon rontja a károsítók elleni védekezés is. A biogazdálkodásban hagyják, hogy kibontakozzon a növény természetes immunrendszere. A szalvesztrolokat például a növény védekezőanyagként termeli a kártevők ellen, miközben kutatások szerint fontos szerepet játszik a ráksejtek visszaszorításában is. A vegyszerekkel védett növényeknél ugyanakkor szalvesztrolok termelésére nincs szükség, le is csökkent bennük ennek a koncentrációja. Az ízvilágot tekintve az eredmény még kedvező is az élelmiszer-termelésnek, mert a szalvesztrolok kesernyések, vagyis nélkülük édesebb lesz az étel, ami megfelel napjaink közízlésének – ám kevésbé védi az egészséget. A szalvesztrol ma már csak az ökológiai gazdálkodásból származó termékekben van számottevően jelen. A flavonoidok, a rezveratrol és a likopin szintén hiányoznak vagy nagyon csekély mennyiségben találhatók meg a nagyüzemi termelésben előállított növényekben.
– Ahogy az eddigiekből kiderül, ma már sokkal pontosabb ismereteink vannak a föld minősége megőrzésének fontosságáról, mint 75 évvel ezelőtt. Változtatott-e ez a tudás a szintén régen, mintegy 40 évvel ezelőtt megjelent ökológiai gazdálkodás alapelvein?
– Az ökológiai gazdálkodás épp az erre a problémára adott válaszként jelent meg. A 2018/848 számú uniós rendelet szerint az ökológiai gazdálkodás egyik konkrét elve, hogy megőrizze és javítsa a talaj élővilágát, természetes termékenységét, stabilitását, vízmegtartását és biológiai sokszínűségét. Vagyis megelőzze a talajtömörödést, a talajeróziót, a szervesanyag-tartalom csökkenését. Aki ökológiai gazdálkodásba fog, annak a tájhoz, időjárási körülményekhez igazodó fajtákat kell választania, hasonlóan, mint akár száz évvel ezelőtt, mert különben nem lesz termése. Igaz, a biogazdálkodásban engedélyezett növényvédelemre, tápanyagpótlásra, talajjavításra használható anyagok választéka megnőtt, tehát könnyebb dolga van ma egy ökológiai gazdálkodónak, mint 20-30 évvel ezelőtt, de valójában a termeléshez nem mindig gazdaságos ilyeneket nagy mennyiségben alkalmazni.
– Arról beszélgetünk, hogy kimerült a föld. De amikor valaki elkezdi az ökológiai gazdálkodást, nincs igazán lehetősége szűzföldről indulni, tehát számára is ez a kimerült föld az alap. Hogy lehet a földet visszajavítani?
– Komplex összetételű szerves trágyával, talajjavítóval. Mindezek persze engedélyezett ásványi anyagokból állhatnak, és a kijuttatható nitrogén mennyiségét is korlátozzák az ökológiai előírások. A növényeken hamar látszani kezd, hogy olyan földben nőttek-e fel, amiben van elég tápanyag: ekkor lesz elegendő a termés, ekkor lesznek a növények erősek, ellenállók. A biogazdálkodó azért használ komposztot, istállótrágyát és sok más természetes anyagot, hogy élő legyen a talaja. Az ökológiai gazdálkodás rendszerszemléletű, amibe beletartozik a keletkező növényi hulladék felhasználása, és beletartoznak az állatok, amelyek hasznosak például azért is, mert legelnek, szerves trágyát termelnek. Ettől válik körforgásossá a rendszer. Az élő talaj jellemzője pedig a gyűrűsférgek, mikrobiológiai élőlények jelenléte: hogyha a talajnak megfelelő a nedvességtartalma, és nem tömörödött, akkor a földigiliszták elvégzik a forgatását, váladékukkal alakítják ki a megfelelő szerkezetet.
– Az élelmiszerek silányodását ellensúlyozhatjuk étrend-kiegészítőkkel is. Ahogy gyártóik reklámozzák is: naponta szedjünk vitaminokat, fogyasszunk magnéziumot meg kalciumot, meg cinket meg vasat, meg még egy sor dolgot, amit megjegyezni is nehézkes, nemhogy naponta rendszeresen beszedni…
– Egyetértek. Ezért mondom, hogy ne a vegyészek által kifejlesztett étrend-kiegészítőkre költsünk, hanem a természetes anyagokra, vagyis a tápláló élelmiszerekre, még ha drágábbak is a nagyüzemieknél. A bió ugyanis nemcsak etet, hanem táplál is, hiszen számos, egészségre fontos anyagból többet tartalmaz. A természet jól lett kitalálva, a természetes anyagok valóban a legjobbak arra, hogy megegyük. Arról nem is beszélve, hogy a táplálkozás elsődleges örömszerzési forrás, a biogyümölcs, biozöldség pedig ízletesebb, zamatosabb, illatosabb, mivel a bennük lévő egészségvédő anyagok a természetes ízhatást is fokozzák.
Oláh Ágnes https://demokrata.hu/tudomany/bioban-el-a-fold-1037643/