Szerkesztőségünk igyekszik objektív maradni. Ezért hozzuk a neokohn.hu weboldal cikkét, amit senki sem vádolhat holmi szélsőséges elhajlással. Herbert Stein közgazdász egyszer azt írta, hogy ha valami nem mehet örökké, akkor leáll. Úgy tűnik, hogy a német – és vele együtt valószínűleg az európai – gazdaság eljutott erre a pontra – írja Ralph Schoellhammer az UnHerden...

Európa 100 legnagyobb vállalatának többségét az 1980-as években vagy azelőtt alapították, ami azt jelenti, hogy az öreg kontinens teljesen átaludta az 1990-es és 2000-es évek digitális forradalmát.

Schoellhammer szerint ezért nincs európai megfelelője az olyan amerikai vállalatoknak, mint a Facebook, az Amazon, az E-Bay vagy a kínai Alibaba és WeChat.

A cikk szerzője szerint ez fájdalmasan világossá vált a koronavírusjárvány idején, amikor kiderült, hogy az egykor dicső német bürokrácia az egészségügyi rendszerben papírra, tollakra és faxgépekre támaszkodik, mivel a kulcsfontosságú területeken teljesen hiányzott a digitalizáció, ami után nem meglepő, hogy a német gazdaság máshol is repedéseket mutat.

Piaci kapitalizációval mérve mindössze egyetlen német vállalat került be a világ 100 legnagyobb vállalatába, és a német piaci kapitalizáció részesedése a globális piaci kapitalizációból 1,97%-ra csökkent, ami minden idők legalacsonyabb szintje. Ezek lesújtó számok egy olyan ország számára, amelyet néhány évvel ezelőtt még a világ példaképének tekintettek a zöld energiára való átállás miatt.

Sőt, hogy a sérülést tetézze, az egyik legnagyobb német szélturbinák forgólapátjainak gyártója bejelentette, hogy bezárja a németországi gyártást, és Indiába költözik. Hasonlóképpen, a Villeroy & Boch vállalat, amely 1879 óta gyárt csempéket a németországi Merzig városában, a magas energia- és munkaerőköltségekre hivatkozva bezárja gyárát és Törökországba helyezi át a gyártást. Schoellhammer véleménye szerint lehetne azzal érvelni, hogy ezek csak anekdoták, de valószínűleg nem véletlen, hogy 30 év óta először fordult elő, hogy Németország több mint egymilliárd eurós kereskedelmi deficitet könyvelt el, ami azt jelenti, hogy a németek többet importálnak, mint amennyit exportálnak.

A szerző felhívta a figyelmet arra is, hogy mivel a fogyasztói bizalom történelmi mélyponton van, a termelői árak pedig rekordsebességgel emelkednek, a német gazdaság kilátásai aggodalomra adnak okot, amit Robert Habeck, a zöldek gazdasági és éghajlatvédelmi miniszterének nemrégiben tett megjegyzése is súlyosbít, miszerint „az egész piacot az a veszély fenyegeti, hogy egyszer összeomlik”. A villamosenergia-árak minden idők legmagasabb szintjére szöktek: 2023-ban a villamos energia közüzemi cikkből luxuscikké válik sok német számára.

Schoellhammer emlékeztet, hogy az ukrajnai háború és Németország Oroszországtól való függősége miatt az energia szinte egyik napról a másikra szűkössé vált a németek számára, és az olyan nagyvárosok, mint Hamburg, már most a gáz- és melegvíz-ellátás korlátozására készülnek.

„És ez talán csak az első lépés, hiszen Moszkva felkészül az Európával vívott erőforrásháborúra, és nemcsak a gázszállításokat, hanem a Kazahsztánból érkező olajszállítmányokat is csökkenti. Oroszország egyelőre azt állítja, hogy mindez technikai okokból történik, amelyek könnyen megoldhatók, de mindez mégis azt mutatja, hogy Putyin milyen könnyedén képes megszorongatni Európa legnagyobb gazdaságát” – írja.

Ezt támasztja alá az is, hogy az alternatívák teljes hiányának hirtelen felismerése a nagy német szakszervezeteket is pánikba ejtette, arra figyelmeztetve, hogy elegendő gáz nélkül egész iparágak omolhatnak össze.

Schoellhammer véleménye szerint a megújuló energiaforrásokhoz való ideológiai ragaszkodás, párosulva az atomenergia elutasításával és az orosz gázfüggőséggel, ahhoz vezetett, hogy mindenre összpontosítottak, csak arra nem, ami fontos.

Úgy véli az internetes technológiáktól az elektromos járművekig Németország lemaradásban van, és az egykor nagyra becsült „Made in Germany” címke egyre üresebben cseng.

„Csak remélni lehet, hogy ez a valósággal való összeütközés véget vet a kognitív disszonanciának, amely kisiklathatja az egész európai gazdaságot, és vele együtt az európai projektet is” – zárja cikkét Schoellhammer.

forrás: https://neokohn.hu/2022/07/09/a-nemet-gazdasag-a-szakadek-szelen/