A konzervatív ember ma megpróbál olyat építeni, aminek van mintája a múltban, és amely megőrzésre érdemes a jövőben...
Számos önmagát kereszténynek, urambocsá’ konzervatívnak tartó ember gondolja magát manapság realistának, mikor politikai megfontolásait taglalja, holott csupán saját pesszimizmusát leplezi. Ezért mondja, hogy régen minden jobb volt, ezért panaszkodik a jelent szemlélve és néz lemondóan a jövőbe. Pedig csak a bensőjét marcangoló félelmeit leplezi.
Tény, hogy a nyugati civilizációban zajló abnormális antropológiai forradalom rémísztő, ahogy az is, mikor az erőszakos amerikanizáció elborítja a tömegkultúrát; és persze nem aludhatunk nyugodtan a mindent elárasztó, végtelen, a biológia határait eltörlő korszellem miatt sem. De észre kell vennünk, hogy jelenleg „csupán” a globális félelem tartja életben a létező progressziót. Mert senki nem akar „lemaradni”, mert senki nem akar „kimaradni az újból”.
A progresszív korszellem végül is ugyanarra az alapszorongásra épít, mint amire a fogyasztói társadalom. Félünk, hogy kimaradunk valami olyan új dologból, amiből a világ boldogabb része részesül. Ezért követni kell a trendeket – legyenek azok bármennyire is extrémek. Így működik a világ körülöttünk.
Mert ki is az a féleszű, aki „zárt” embernek tartja magát? Ki ne akarna „nyitott” lenni az új dolgok iránt?
Pedig mindez csak szómágia. A bevándorlás által kialakítandó multikulturális társadalom, vagy az antropológiai forradalom során megszűnő biológiai nemiség, ahogy az amerikai „kultúra” vonzó, szexi volta csupán illúzió. Olyan délibáb, ami nagyban rontja életminőségünket, hisz egyrészről permanens szorongással, másrészről kisebbségi komplexussal, harmadrészről pedig identitásválsággal jár együtt. Nem is beszélve arról, hogy a multikulturális társadalmak helyett az európai életmódra veszélyes párhuzamos társadalmak jöttek létre a migrációnak „hála”, miközben a férfi és a nő közötti határ eltörlése több, előre nem látott nyomorúsággal jár. (És itt nem a szexuális vonzódásról beszélünk, hanem a biológiailag meghatározott nemiség mesterséges eltörléséről.)
Régi vád, hogy a konzervatív attitűd egy a múltba révedő passzív magatartás, a keresztény ember nem építkező, csupán védekező, a jobboldal pedig vagy nacionalista, vagy egyszerűen maradi, azaz nevetséges álláspont. Gúnyra érdemes, edukációra szorul.
Pedig – mint sok más esetben – itt is igaz az, hogy az ülőhelyzet határozza meg az álláspontot. Miért kellene egy keresztény értékrendet követő, konzervatív világképű, lokálpatrióta, hazaszerető embernek a progresszív ülésrend alapján szemlélődnie? Miért kell egyáltalán megfelelni bármilyen divatos, haladár elvárásnak? Miért kellene azon görcsölnünk, hogy „mit fognak ehhez mások szólni”?
Itt az ideje, hogy a múltba révedő konzervatív ember felébredjen „dogmatikus szendergéséből”, és bizakodva nézzen a jövőbe. Ne csak panasszal illesse a pusztuló jelent, hanem hittel menjen előre. Mert építkezni csak így lehet. Ha ehhez forradalmi attitűd szükséges, akkor legyen forradalmi a konzervatív! Furcsa állítás, de manapság éppen a konzervatív álláspont tűnik forradalminak, hisz a fősodor a kortárs liberálisok és a baloldaliak összekapaszkodásából jött létre.
A konzervatív ember ma szükségképpen a rend és a normalitás nevében lázad a fennálló rendetlenség és a globális abnormalitás ellen. Utópiák kergetése helyett a józan eszét követi, mikor a jelen körülményei között teremti újra a régit. Azokat az értékeket, amelyek évszázadok óta beváltak. A konzervatív ember ma megpróbál olyat építeni, aminek van mintája a múltban, és amely megőrzésre érdemes a jövőben.
A politikai keret Magyarországon (és Szlovákiában is - szerk.) erre alkalmas. Nálunk nem kell félni konzervatívnak lenni, ez pedig idővel versenyelőny lesz. Ideje kultúrát építeni!
Nagy Ervin forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20230829-konzervativnak-lenni-nem-kell-felnetek