Az európai elit nagybeteg. A vezetők egy részéből kihalt az egészséges létezéshez nélkülözhetetlen életösztön; a természetes, velünk született reakció, a létfenntartáshoz szükséges önvédelem.../16/239
Kiölte a jóllakottság érzése, az anyagi kényelem és a soha nem látott luxus illúziója. És kiölte a szabadság félreértésének ideológiája, a liberalizmus. Mert mi más is magyarázná azt, hogy kultúránk legszentebb ünnepén történt erőszakos cselekmények után csak annyit tudnak mondani az unió urai, hogy a liberális demokrácia jó, a nyitottság helyes és a terror várható volt? Hogy hozzá kell szoknunk…
Bizottságok, tanácsok, konferenciák résztvevői vitáznak ideológiai alapon a bevándorlásról. Hogy mi a jó és a rossz, mi a helyes és a helytelen, mikor kezdődik a demokrácia és meddig tart a szabadság. Mihez van jogunk, s mihez kell, hogy jogunk legyen. Aztán elköltik a vacsorájukat, és teli hassal, jóllakottan hazamennek. Majd a virtuális térben vagy a médiában folytatják soha véget nem érő entellektüel civakodásukat. Miközben a valóság már rég kicsúszott a lábuk alól.
Megvédjük a szabadságot, megvédjük az európai életformát, a nyugati típusú, liberális demokráciát. Várható volt a terror, hozzá kell szokni, de nyitottnak kell maradni, mert ez a szabadság és az életformánk lényegi eleme. E nélkül szolgaságba, reménytelen rabságba süllyednénk. Vagy vissza a sötét középkorba… Ennyi és nem több volt Európa vezetőinek válasza a karácsonyi erőszakhullámra.
Pedig a nyitottság és a szabadság közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Sőt! Minél nyitottabbak leszünk és minél kevésbé védjük hagyományos értékeinket, annál inkább védtelenek leszünk. Végül pedig minél inkább védtelenné válunk, annál inkább félelemben fogunk élni. A félelem pedig a szabadság legnagyobb ellenfele. Mint tűz és víz – kioltja egymást. Így a korlátok nélküli szabadság kergetése végül körbeér, és önmagát számolja fel, akár a farkába harapó kígyó, amely felfalja önmagát, és utána csak egy „kígyónyi űr” marad. Egy félelemmel megtelt üresség.
És ma Európában ez a félelem lett az úr.
Vajon szabad-e az, aki fél? Aki retteg bemenni egy templomba, aki szorong a közösségi rendezvényeken, aki reszket a tömegközlekedési eszközökön? De szabad-e az, aki tart attól, hogy megsérti más jogait, így önként, egy ideológia rabjaként korlátozza sajátját, vagy letagadja a körülötte élő természetes közösségeket? Vagy az, aki inkább leveszi a keresztet az iskola faláról, aki elbontja a jászolt a templom mellől, mert fél, hogy megbántja más szabadságát?
Szabadnak érzi-e magát bárki is attól, ha megszokja a terrort, az erőszakot, az értelmetlen agressziót? Aligha. Mert a terrort megszokni nem lehet. Nem tudjuk. Én legalábbis nem vagyok rá képes. Kiváltképp karácsonykor, az ünnepek idején.
Mert a karácsony még a miénk! Nem adjuk. Sem a félreértett szabadságért, sem a korlátok nélküli individuális jogokért, sem a liberális demokráciáért! Hisz ez az egész csak egy történelmi periódus terméke; egy esetleges helyzet, ami ráadásul nagyon piciny intervalluma a több ezer éve íródó európai kultúrának. Amelyen lehet és kell is változtatni. Lehet más, hagyományos, közösségcentrikus értékkel is feltölteni a demokráciát. A lényeg úgyis a boldogság marad. Hogy egy szervezett közösségben boldog tud-e lenni az egyén. A mai liberális demokrácia pedig csöppet sem alapozza meg az effajta boldogság lehetőséget. Boldogtalanságra kényszeríteni pedig bárkit bármilyen ideológia alapján – nem lehet.
Mert miért is kellene megszoknunk azt, hogy a templomba menet félnünk kelljen? Hogy a karácsonyi vásárokon rettegünk? Hogy a köztereken gépfegyveres rendőrök vigyázzák a már régóta nem létező szabadságunkat? Hogy minden otthagyott csomag miatt lezárják a fél világot? Hogy utazás előtt regisztrálnunk kell a konzulátusokon, hátha történik valami tragédia?
Ez nem az az Európa, amit a szabadságpártiak ígértek nekünk. Nem az a világ, ahol boldogok lehetünk. Nem az az életforma, amelyet meg kellene szoknunk.
Nagy Ervin forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/75566/A_terrort_megszokni_nem_lehet#sthash.qf0WTCN8.dpuf