Kezdjük azzal, ami normális körülmények között szót sem érdemelne, most mégsem lehet elmenni mellette. A közvélemény-kutató cégek hihetetlen mértékben beleégtek a választásba, szakmaiságukat teljesen lenullázták, amit hoztak, az a kakas és a füstölgő kristálygömb szintje...
A szakma becsülete, illetve becstelensége legyen a Focusok, Mediánok, AKO-k gondja, de félrevezető adataik, a tény, hogy rendre alulmérték, sőt – a Polis kivételével – a bejutási küszöb közelébe sem lőtték a Szövetséget, viszont a magyar párt többtényezős sikertelenségének egyik meghatározó eleme. A politika és a sajtó kánonba skandálhatja, hogy nem közvélemény-kutatást, hanem választásokat kell nyerni, attól még erős pszichikai hatása van a felméréseknek. Ki tart szívesen az előre elkönyvelt vesztesekkel? Ezt a pofont a Szövetség 2020-ban is megkapta, és idén ismét. A tanulság, egy tisztességes magyar cég magyar mintával is dolgozó felméréseit nem lehet megspórolni.
Vannak azért a felméréseknek kegyeltjei, ezt a szlovák pártok preferenciái is mutatják. A Progresívne Slovenskót tényleges politikai cselekedet és a politikában jártas személyiségek nélkül tartották víz felett az elmúlt 3 évben. Az eredmény meglett, ebben a családot, vallást, nemzetet állítólag tisztelő országban több mint félmillióan szavaztak Michal Šimečka Nyugatról táplált neoliberális pártjára. Egy hosszú pillanatig úgy tűnt, a választási győzelem is a progresszíveké, de ezt csak az exit pollként árult, vágyvezérelt felmérések mutatták, a Smer után a második pozíciót azonban simán behúzták.
A választás nem Robert Fico és Michal Šimečka személyes harcáról, hanem a szembenálló ideológiákról szólt. Szuverenisták szemben a Brüsszel-függőkkel. Fico fogott többet, a kormányalakításra a felkérést ő kapta meg, de a PS eredménye sem lebecsülendő, és liberálisék nem is akarják elengedni a lehetőséget. Egy lehetséges koalíció összegründolásának megbízatás nélkül is nekiálltak.
A választások győztese tehát Robert Fico, a nyertese viszont egyértelműen Peter Pellegrini, hiszen mindkét oldalnak kell a kormányalakításhoz, ő meg ki is élvezi az eladó a mennyasszony státusát. Az már most látszik, a kormányalakítás sok izgalmat hoz majd az elkövetkező hetekben.
Valószínűleg a magyar politikai térfél sem lesz eseménytelen. Azt őszintén reméljük, hogy a Most–Híd és a Magyar Fórum csúfos és szánalmas bukásuk után végleg eltűnnek a süllyesztőben, sokéves kártékony feladatukat teljesítették. De ők már a múlt, több szót nem is érdemelnek, a Szövetség jövője azonban kulcsfontosságú közösségi szempontból, annak ellenére, hogy az etnikai politizálás 2010 óta ötödik vereségét éli meg.
Több aspektusból történelmi jelzője is lehet a Szövetség szereplésének, még ha ez a végeredmény miatt kissé furcsa is.
A megszerzett 130 ezer szavazat az eddigi legjobb eredmény, és Forró Krisztián 56 ezer preferenciaszavazata is példanélküli. Ez alapot adhat a hogyan tovább mérlegelésére, a tovább lépéshez azonban szükség lesz a mélyreható elemzésre.
A magas országos részvétellel lehetett számolni, a 68,51% azonban meglepő. És bár a Szövetség kampánya dinamikus és lendületes volt, mégsem szólította meg kellő mértékben a magyarokat, a szavazási kedv délen alacsonyabb volt, mint északon. A jelek szerint a kampány sem tudta feledtetni a megosztottságból adódó választói frusztrációt, fáradságot, sokan úgy gondolták – és ezt nyomta a liberális sajtó is –, nincs magyar egység, az a néhány kóbor szakadár megosztottságot jelent. Azzal, hogy most eltűnnek a süllyesztőbe, új helyzet van, a Szövetség ismét az egyedüli magyar párt, ami 2009 óta nem volt, s ez jó kiindulási alap.
Ennél nehezebb lesz a szlovák pártokra voksolókat visszafordítani. A magyar ügyeket csak a magyarok vállalják fel erős üzenet, de láthatóan nem elég, a szívós politikai munkát is mögéje kell rakni. A parlamenten kívüliség erre rá is segíthet, a pártnak nincsenek kötöttségei, csak lehetőségei. Minden ügybe, országos témába bele kell állni, olyan hangosan, hogy Pozsonyban, a várhegyen is hallatszon. Ezzel a Szövetség nem veszíthet, csak nyerhet, politikai tényezővé válhat.
Arról morfondírozni és posztolgatni tehát, hogy vége az etnikai politizálásnak, óriási felelőtlenség, az elmúlt hetek meghazudtolása, az elvégzett munka lenullázása, és nem utolsósorban 130 ezer ember elárulása, cserben hagyása.
A Szövetségben nem az etnikai politizálás megkérdőjelezéséről kellene gondolkodni, hanem a sorok rendezéséről, a megújulásról, a választók elérésének módjairól, és a legfontosabbról, a politikacsinálásról.
Lapzártánk idején még nem tudni, milyen irányt vesz a párt, lesznek-e vezéráldozatok, az értékelések nem fordulnak-e bűnbakkeresésbe, mélyebb törésvonal nélkül képesek lesznek-e rendezni soraikat? Abban azonban biztosak lehetünk, ha feladjuk az etnikai politizálást, azzal közösségi érdekeinkről is lemondunk, és végképp ráfordulunk az önfeladás útjára, ami csak felgyorsítja az asszimilációt és az elvándorlást.
Molnár Judit forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/uj-korszak-nelkulunk Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/40. számában.