Megdöbbentő a hír! Az országban, ahol élünk, megölnek egy újságírót, valószínűleg azért, mert a munkáját végezte. Azért, mert a dolgok mögé akart látni és rávilágítani a tényekre. Arra, hogy a maffiamódszerek már nem csak egy szűk világ sajátjai, azok behálóznak mindent. Felülírják a rend törvényeit és igazságát…
Ezért kellett életével fizetnie az Aktuality.sk munkatársának, Ján Kuciaknak és menyasszonyának, Martina Kušnírovának.
Azt reméltük, hogy a 90-es évek torzulásai, a hatalom szintjére felkúszó maffiavilág már a múlté. Azt hittük, hogy a mečiari éra végével véget ért az, hogy az embereknek életüket kelljen félteniük, pusztán azért, mert teszik a dolgukat. Hittel, elkötelezetten, megszállottan. Azt hihettük, hogy az elhallgattatásáért meggyilkolt Robert Remiáš ügye a megismétlődhetetlen történelem. Hogy az alvilág és a felvilág között – ha van is – már közel sem olyan egyszerű az átjárás. Abban bíztunk, hogy a világnak azon a fertályán élünk, ahol nem törhetnek újságírók életére. Mostanáig.
Ján Kuciak oknyomozó újságíróként dolgozott, elkötelezett volt az érzékeny kérdések, a messzire mutató korrupciós ügyek iránt. Oknyomozásának vezető témái voltak az áfacsalók ügyletei, akik nem ritka, hogy a politika uszályában bukkannak fel. Írásainak egyik leggyakoribb alanya éppen a politikai és a legális gazdasági hatalomban is otthonosan mozgó Marián Kočner volt, akinek a neve a 90-es évektől folyamatosan jelen van a szövevényes céghálózata, adócsalási ügyei nyomán, s a különböző maffiaügyletekben való érintettsége okán. Kuciak sokat foglalkozott az adóparadicsomokban bejegyzett cégekkel és céghálózatokkal, amelyek ugyancsak elérnek a politikához, csakúgy, mint a strómanok világával, a telekspekulánsokkal is. Avagy legutóbb az olasz maffiával, amely kelet-szlovákiai földbérlésekkel óriási uniós pénzekhez juthatott. Munkája sokakra veszélyt jelentett. Eszerint annyira, hogy ezért életével kellett fizetnie.
Sokkoló, ami történt. A rendkívüli helyzet rendkívüli döntéseket is hozott, a kormány azonnal egymillió eurót ajánlott fel a gyilkosság nyomravezetőinek. Szokatlanul keményen fogalmazott a legfőbb ügyész is, Jaromír Čižnár azt ígérte, pokoli hajszát indít az elkövető, avagy elkövetők után. Sokkal kevesebbet nem is ígérhetett, miután az ügyészség és a rendőrség tevékenysége ugyancsak megkérdőjelezhető. Tétlenség, elnagyolt nyomozások, szándékkal lassított, avagy politikai megrendelésre elmaszatolt, majd ad acta ügyek … ezek is jellemzik a nyomozó és büntető hatóságok munkáját. Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány nem is tudott érdemben mit válaszolni, mikor a sajtó képviselői szembesítették a ténnyel, miszerint ma nem ritka, az újságírók végzik el a rendőrök munkáját, azzal, hogy az eltussolt ügyeket megpróbálják felderíteni. A főrendőrtől válaszként mindössze annyira futotta, hogy védelmet ígért azoknak az újságíróknak, akik veszélyben lehetnek munkájuk miatt.
Tagadhatatlan, ezúttal határozottan és tevőlegesen lépett fel a politikai hatalom is, a nyilatkozatok átlátható és gyors eljárást sürgettek, illetve ígértek, attól függően, ki melyik oldalán áll a barikádnak, de a történteket mindenki a demokrácia és a sajtó elleni támadásként értékelte.
Példátlan helyzet... Szlovákia a világ sötétebb felére került. És a gyilkosság árnyéka a hatalomra is rávetül. Mert jogos a kérdés, milyen országban élünk, ahol az ügyek felderítését véres leszámolással akadályozzák meg? A kételyeket, a félelmeket csak a mielőbbi eredményes nyomozás oszlathatja el, amelynek fel kellene tárnia azt is, hol tart ma politika és a maffia összekacsintása, az összefonódás milyen magaslatokig ér. Ennyivel tartozunk Ján Kuciak emlékének, és ezzel Szlovákia önmagának és az újságíró-társadalomnak is tartozik. A tét nem kevesebb, minthogy képes-e megindulni egy megtisztulási folyamat, vagy az ország végképp lesüllyed a maffiaállamok szintjére.
Molnár Judit forrás: http://www.hirek.sk/velemeny/20180227013414/Molnar-Judit-Szlovakia-a-vilag-sotetebb-felen.html