Nehéz lenne megmondani, hogy az ellenzék hataloméhségén túl mi a mozgatóerő. Mert az, hogy Fico ki akarja vezetni az országot az EU-ból és a NATO-ból, gyenge lábakon álló, hamis érv. Nem is erről szól a történet. Amit látunk, az a progresszív hatalmi vágyálom harca a szuverenista politika ellen...
Naivitás volt azt hinni, hogy az új év kezdetén majd csak úgy elleszünk, nincs választási év, visszafogottabb lesz a politikai habverés. Ehelyett a történések turbófokozatra kapcsoltak, nem kevés meglepetéssel. A múlt héten a parlament elé vitt titkosszolgálati jelentés is éppen ilyen. A SIS-jelentést zárt ajtók mögött ismertette Robert Fico a képviselőkkel, ami után a kormánypártiak felháborodva szidták az ellenzéket, mert igazolva látták a hatalomfosztás mestertervét, az ellenzéknek meg arra futotta, hogy hülyeségnek, üres fantazmagóriának, politikai paranoiának nevezze a hallottakat.
Ami azonban fölöttébb érdekes, ezúttal egyetlen „független-objektív” szerkesztőség postaládájában sem jelent meg a SIS-anyag, holott ebben az országban minden, amire ráütik a titkos stemplit, azonnal nyilvánosságra kerül. Ficóéknak nem érdekük, hiszen ők eleget elmondtak belőle ahhoz, hogy táborukat kellő hőfokon izzítva összetartsák. Most furcsamód az ellenzéknek sem érdeke, hogy a jelentés kikerüljön, amire az egyedüli magyarázat az lehet, számukra ez több mint kényelmetlen, mert egyetlenegy boszorkánykonyha sem a köznek szánja a receptjeit.
A feszültség eszkalálása, utcai zavargások, államcsíny, majdanizáció, külföldi szakértői csoport szlovákiai ténykedése… csak néhány fogalom, amire a jelentésből utaltak. Ha ebből csak egy szó is igaz, az a helyzet rendkívüli súlyosságát jelzi, amire nem lehet azzal legyinteni, hogy csupán a politikai acsarkodás kapcsolt eggyel nagyobb fokozatra.
Lehetne ezt persze túlgondolt forgatókönyvnek is nevezni, ha az elmúlt napok eseményeit nem látnánk. Napokra megbénult a kataszteri hivatal honlapja, és kibertámadással szembesült az Általános Egészségbiztosító is, az adatok érzékenysége mindkét esetben felbecsülhetetlen. A kormány ukrán támadásra utalt, az ellenzék és médiája orosz hackereket sejtet a háttérben. A múltból politikai diagnosztizálásukról is elhíresült pszichiáterek is újfent tollat ragadtak, hogy megosszák a közzel, veszélyes agresszivitás jeleit látják a kormányfőn, ezért felszólítják, mondjon le. (Vajon hol voltak ezek az ítészek a Fico elleni merénylet után?) Hirtelen a pedagógusok is felbátorodtak, ők is buktatnák a kormányt.
Mindeközben „civilek” szervezésében tömegtüntetések zajlanak országszerte, ahol a kormány lemondását üvölti a népakarat. Az utca hatalmát 2018-ban már megéltük, csakhogy akkor erős indíték volt, a Kuciak-gyilkosság volt a gyutacs az elégedetlenséghez.
Most nehéz lenne megmondani, hogy az ellenzék hataloméhségén túl mi a mozgatóerő. Mert az, hogy Fico ki akarja vezetni az országot az EU-ból és a NATO-ból, gyenge lábakon álló, hamis érv. Nem is erről szól a történet. Amit látunk, az a progresszív hatalmi vágyálom harca a szuverenista politika ellen. Hogy hirtelen ekkora fokozatra kapcsolt az elégedetlenség, csakis az idő szorításának függvényében értelmezhető. Donald Trump hatalomra kerülésével elzárulnak a pénzcsapok, elapadnak a források, ezért kell a civil szervezetiség mögé bújó „független forradalmároknak” most mindennél erőteljesebben szítani a tüzet.
Szlovákiában, Magyarországon, és mindenhol, ahol a szuverén, patrióta szellemiség szabja a kormányzati politikát. Azért ne feledjük, hogy a demokráciaféltők érzékenysége odáig már nem ér el, hogy zavarja őket, ha Ficót magyar disznóként hirdetik a transzparenseiken. Ez a progresszív tolerancia!
Ha ez a politikai tusa az emberek érdekében lenne, progresszívék találhatnának is Ficóékon fogást, hiszen a konszolidációnak nevezett gazdasági csomag valóságos sarc, lehetne bírálni, csakhogy itt ez fel sem merül. Az orosz-ukrán háború, a demokráciaféltés, a nyugati térvesztés és a korrupció, amit az elégedetlenek zászlajukra tűztek.
Apropó, korrupció. A korrupcióellenes harc legfőbb instanciája a Transparency International, amelynek magyar szekciója a legfőbb bírálója az Orbán-kormányoknak, jelentései pedig hivatkozási alapok Brüsszelben és Washingtonban egyaránt. A Nézőpont Intézet vette a fáradságot és megvizsgálta a TI munkamódszerét, amivel felállítják az országok korrupciós indexét.
Kiderült, óriási kamu a nagy független vizsgálat, hiszen a mutatókat felkért szakértők elemzései alapján állítják össze, akik természetesen kivétel nélkül a baloldali alomból vannak, Orbán-ellenességük alapállás, és egymást körbe hivatkozva születnek meg a tanulmányaik, majd a pontszámok is, amivel ki lehet mutatni, hogy Magyarország a világ egyik legkorruptabb sarka.
Érdemes rákeresni arra a szembesítő vitára, amit Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont vezetője folytatott Ligeti Miklóssal, a Transparency jogi igazgatójával, utóbbi teljesen érvek nélkül állt a tényekkel szemben, kínos vigyor mögé bújva, erejéből csak személyeskedő válaszokra futotta. Ez az iskolapéldája annak, hogy a baloldali progresszív erők nem válogatnak az eszközökben és semmitől sem riadnak vissza a hatalomszerzés érdekében. Magyarországon, Szlovákiában, bárhol.
Hogy Szlovákiában mi lesz a kifutása a hatalmi harcnak, megjósolhatatlan, a kormánynak már csak gyenge többsége van, az előrehozott választás tehát opció is lehet. Ahhoz persze Ficóéknak is lesz egy-két szavuk, addig is folytatódik a káoszteremtés… mesterfokon!
Molnár Judit forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/politikai-thriller-avagy-kaoszteremtes-mesterfokon