A felvidéki magyarság elképesztő nagy árat fizetett az elmúlt másfél évtized megosztottságáért, az ideológiai szekértáborok torzsalkodásaiért, a magyar-vegyes politikai lövészárkok kíméletlen hadviseléséért...
A magyar érdekképviselet öt elvesztett parlamenti választásának a legfőbb tanulsága tehát nem lehet más, minthogy ugyan nem szabad elfelejteni, ki a felelős és kinek milyen szerepe volt ebben az önsorsrontó nagyjátékban, de nem lehet tovább folytatni a sérelmi politizálást, a gyűlölködés ódiuma helyett el kell mozdulni az összetartozás politikai megfogalmazásának az irányába.
Aki csak egy kicsit is érti, mit jelentenek az évek alatt közhelyesre koptatott szavak, mint érdekképviselet, megmaradás, jövőkép, az pontosan tudta, hogy 2024 szeptemberében Félben a Magyar Szövetség küldöttei sorsot választanak, mert vagy megtaláljuk a fennmaradáshoz a modus vivendit, vagy lassan szétforgácsolódunk, feloldódunk.
Nem volt rossz elrugaszkodás, hogy Gubík László elképzelésekkel érkezett a Čajak utcába, vállalva a párt modernizálását, tartalommal való megtöltését, mert, ha jól csinálja, megalapozhat annak, hogy mindenki megtalálja benne a helyét.
Már akkor látható volt, nem mindenki a sikerben érdekelt, sőt, Gyimesi György esetében pillanatok alatt kiderült, határozottan ellenérdekelt. Nem egyszer leírtam a választások előtt: Gyimesinek komoly munkabírása van, otthonosan és jó készségekkel mozog a politika világában, szóharcos, ezért lehetett elfogadni, hogy megjelent a Szövetségben. Az elmúlt hónapok azonban bizonyították, dolgozni csak magáért hajlandó, egyetlen munkaeszköze a billentyűzet, mert a közösségi médiában érdemi munka nélkül is jön a fizetés lájkok formájában. Ráadásul nem csapatjátékos, a minimális pártfegyelmet sem tűri, a zavarkeltést azonban szakmai szinten űzi. Valahol jól megtanulta! A felvidéki magyar meg azt tanulta meg, hogy felismerje, ha ellenében tesznek, és látja a hiteles és hiteltelen közti különbséget.
Gyimesi György az elmúlt félévben, mint amolyan rossz gyerek, vagy mondhatnánk, házi agent provocateur, mindig megtalálta, mivel lője a pártvezetést, az ötletek tárháza az öltönytől a virágcsokorig, széles skálán mozgott, tette mindezt azért, hogy mielőbb kirúgják, abból még mártíromság is kerekedhet.
A türelmi játékot azonban Gubík nyerte meg, mert nem osztott neki azonnal büntető lapot, engedte, hogy Gyimesi játssza jól kiötölt játékát, és csak fél év után küldte le a pályáról. Ám közben hősünk nemcsak lefáradt, kiüresedett, hanem destruktív hozzáállásával teljesen hiteltelenné is vált. Így a nagy terv jókora öngóllal ért véget, a mártírcsinálás is elmaradt.
Csinnadrattával küldték, csendben megy el. Az már csak Gyimesi szánalmas szomorújátéka, ahogy egyszemélyes hadtestével beleállt az érvnélküli vádaskodásba, a mértéktartás teljes hiányával, hol összeliberálisozva, hol lekommunistázva Gubíkékat. Talán maga is elhitte, még képes indulatokat gerjeszteni, és ezzel megreccsenthetné a lassan összeácsolt egységet. Elmenetelére azonban még a szú sem zizzent, a funklub sem mozdult meg, neki pedig marad a légüres tér. (Persze, a fakenews gyárban homokozhat.)
Semmi kétség, belül nagyobb rombolást tudott végezni, kapun kívül, bármit is tegyen, már csak egy politikai kalandor tévelygéseiként kell rá tekinteni. Ezért is nehezen értelmezhető, miért érezte fontosnak a párt egyik hosszútávfutója, Berényi József – aki soha nem zsigerből, mindig a mit miért logikája mentén cselekszik – Gyimesi mellett megszólalni, még ha szerepe is volt a beejtőernyőztetésében.
A rendcsinálás szándékát nem lehet felróni Gubíkéknak, ahogy Berényi sem tarthatja jónak a Szövetséget ért dehonesztáló nyilatkozatokat, főleg, hogy maga is volt pártelnök, tudja, milyen az, amikor kibeszélnek a pártból, avagy beszólogatnak a vezetésnek. Sikert bomlasztással nem lehet kovácsolni. Ahogy az is öreg tapasztalás, a különutas politika soha nem hozott, csak vakvágányra vitt.
Gyimesi jelenleg politikailag hajléktalan, bár előszeretettel hivatkozik a kormánypártokkal való jó kapcsolatára. Robert Fico valószínűleg nem vele akarja oldani a magyar kérdést, biztosan nem felejtette el neki, milyen vehemensen érvelt 2022-ben parlamenti kiadatása mellett, még Matovič oldalán. A jóval liberálisabb Hlasnak sem ő a pálya, így marad a széthullott SNS, ahol együtt állhat az eresz alatt Tomáš Tarabával. Lehet, valamit gründolnak, mindegy is! Nem életszerű, hogy a felvidéki magyarok – még a széljobb sem – hosszú tömött sorokban menjenek szavazni a szlovák „honvédőkre”, ami magyar szemmel nézve mégis csak vegyes felvágott lenne, olyan meg már volt, politikai szemétdombra is került.
A felvidéki magyarság már unja a sok fölösleges politikai izmozást, a munkát szeretné látni, az életét érintő megoldási javaslatokat, nem a viták szemlélője, hanem a jó döntések megélője akar lenni. Most talán esélyt is kapott a változás, és végre a politika elkezd távlatosan gondolkodni, legalább is ezt vetíti előre az a 13 pont, amit Gubík László múlt héten mutatott be a párt kassai OT-ülésén.
Lehetne cselekvési tervnek is nevezni, de annál jóval több, hiszen benne van a távoli múlt tehertételeinek a rendezése, a jelen gazdasági és regionális kihívásai, csakúgy, mint szimbolikus ügyeink, közösségi jogaink. Konkrét elképzelések, amelyek tartalmat adhatnak közösségi létünknek. Konkrét vállalások, amelyek most már számon is kérhetőek. Kezdetnek nem is rossz!
Molnár Judit forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/golok-es-ongolok