Egy pozsonyi bevásárlóközpont kasszájánál kígyózik a sor. A sorban egy idős hölgy láthatóan feszeng, csekélyke, néhány tételes bevásárlását ide-oda rakosgatja. Néha idegesen kinyitja a tárcáját, beletúr az aprókba, zavarodottságát leplezni sem tudja...
Aztán a kasszánál kiderül, mi a feszültségének az oka, a sok apró nem elég, hogy kifizesse a bevásárlását. Áll megszégyenülten, sírásával küszködik, valamit a nyugdíjáról magyaráz, de a könnyek elnyomják a szavakat. Pedáns öltözete, ápoltsága is azt mutatja, jobb sorsa is volt, nem szokta a kiszolgáltatottságot. A mögötte állók gondolkodás nélkül sietnek segítéségre, de a büszkesége nagyobb erővel bír, mint szegénysége, inkább a rizs meg az almák ott maradnak a kassza mellett.
A történet nem egyedi, sokan, egyre többen kerülnek hasonló helyzetbe, amikor már a kevésnél is kevesebb jut a mindennapokra. Épp miattuk érthetetlen és gyalázatos, amit a hatalom, Igor Matovič és Richard Sulík művel. Nem a teljes elszegényedésbe sodródók gondjait próbálják megoldani, hanem a kormánynak nevezett homokozóban játsszák kisstílű játékukat, a kiszorítósdit.
Már össze sem lehet számolni, hányadik krízisét éli a kormány, de a mostanihoz hasonló, kezelhetetlennek tűnő mély válság csak 2021 márciusában volt. Akkor a Szputnyik-vakcina ügye Igor Matovič kormányfői székébe került, és csak hajszálon múlott, hogy át tudta magát menteni a pénzügyminiszteri posztra, posztcserének álcázva a bukást. A forgatókönyv most is ugyanaz, az évi 1,2 milliárdos inflációellenes csomag miatt Sulíkék bekeményítettek, céljuk, hogy Matovičot eltávolítsák a kormányból. A koalíciós szerződés felmondásával mindent egy lapra tettek fel, s most azt követelik Eduard Hegertől: nyár végéig szabaduljon meg Matovičtól, aztán majd újraosztják a lapokat, újraírják a koalíciós szerződést. Ha nem így történik, a négy miniszterük távozik. Csak a rend kedvéért álljon itt a névsor: Gröhling oktatási, Kolíková igazságügyi, Korčok külügyi, és Sulík gazdasági miniszterrel lennénk kevesebbek.
A négyből legalább háromra bakterbódét sem lenne szabad bízni, nem még minisztériumot.
Sulík ismét va bankque-t játszik, mert azt még sem gondolhatja komolyan, hogy a koalíció vezérpártja, az OĽaNO füttyszóra beáldozza Matovičot. Ez nemcsak presztízsveszteség lenne, egyszerűék végét is jelentené. A lehetséges forgatókönyvek közül tehát ez a legvalószínűtlenebb.
Persze, nem könnyű Sulík fejével gondolkodni, miért ment el a falig, sőt, azon is túl. Nem kizárt, az történt, ami már annyiszor, az egója legyőzte a józanságát. Az ugyanis csak rövid távra jelent helyzeti előnyt, hogy minden összeférhetetlensége, zsaroláson alapuló politikája ellenére is még egyben tudja tartani szavazótáborát, ráadásul ezúttal a sajtó is érezhetően mögötte áll, míg Matovič bukórepülésben van, népszerűtlensége rekordokat dönt, a sajtóban a megítélése tragikus. Sulík tehát remélheti, hogy most a balhét Matovič viszi el. Csakhogy ez hosszú távon a liberálisokon nem segít.
A patthelyzet feloldására a két legkézenfekvőbb megoldás lehetne a kisebbségi kormányzás vagy az előrehozott választások, ám egyik sem jó az SaS-nek (sem). Az előbbi azt jelenti, Matovičék – ha kell, jobbszélről is megtámogatva – valahogy csak elevickélnek 2024-ig, az uniós támogatás majd oldja a gondokat, és lehűti az egyszerű embereknél a szélsőségesek miatt finnyáskodókat is. Sulíkék meg kintről nézhetik, ahogy Matovičék számolgatják a pénzt.
Az előrehozott választás sem lehet az érdekük. Nincs az a komolytalan párt, amely még Sulíkkal közös kormányzásban gondolkodna, a kormánybuktató jelzőért már 2011-ben is megdolgozott, s ez most végképp ráégne. Arról nem is beszélve, hogy a következő választáson borítékolható a Fico–Pellegrini tandem visszatérése, és a baloldal megspékelve Kollárral, aki már most kokettál velük, meg is van az új hatalom, és Sulík meg Matovič fényévekre kerül a kormányzás lehetőségétől. Minden megszólalásukkal a baloldalnak ágyaznak meg, s Ficóéknak elég csak végignézni, ahogy a kormány teljesen hitelteleníti magát, nem kell itt népszavazás sem.
A válság megoldása Eduard Hegerre vár, ám ő eddig se mutatott erőt, teljesítménye egy cicavíziós békítő show-ba se lenne elég. Matovič őrültségeit soha nem tudta visszafogni, és Sulík akarnoksága is túl nőtt rajta. Balgaság lenne tőle bármilyen határozott döntést várni. Épp ezért esélyes, hogy a másfél hónap és a nyári politikai szabadság oldja fel az ellentéteket.
Az indulatok elcsitulnak, amiben komoly motiváló ereje lesz az unióból érkező eurómilliárdoknak. És hogy kisebb legyen a hitelvesztés, majd valamit hadoválnak egy új működési rendről, újragondolt egyeztetési szabályokról. Aztán pár hét, és minden kezdődhet elölről.
A helyzet szomorú tanulsága, hogy a szlovák jobboldal teljesen alkalmatlan a kormányzásra, ad hoc döntések jellemzik, indulatok vezérlik, se terveik, se megoldásaik nincsenek, miközben az ország az utóbbi évtizedek legsúlyosabb gazdasági válságát éli meg.
Molnár Judit forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/elhuzodo-agonia