Csak nem téveszti össze 2+5 milliárd ember (az arabok + a globális dél) a valóságot az igazsággal?...
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa valószínűleg tárgyal arról az algériai javaslatról, hogy a testület azonnali humanitárius tűzszünetet követeljen az Izrael és (az október 7-én agressziót elkövető) Hamasz közötti háborúban. A tűzszünet az elemzők szerint a Hamasznak kedvezne. Ezzel szemben az ukrajnai háborúban a tűzszünetet semmilyen humanitárius szándék nem legitimálhatja, éppen, mert az (az agressziót elkövető) oroszoknak jelentene előnyt! Izraelben: azonnali békét! Ukrajnában: permanens háborút!
Miért ez a kettős mérce?!
Az Egyesült Államok, Egyiptom, Izrael és Katar persze „tárgyalásokat folytat” nemcsak a háború szüneteltetéséről, hanem a Hamasz által fogva tartott túszok szabadon bocsátásáról is. Csakhogy a szabadon bocsátás azt jelentené, hogy a túszok életére az IDF-nek a továbbiakban nem kell vigyáznia. Átadásuk pillanatától Izraelt minden érdeke a konfliktus lehető legrövidebb időn belüli lezárására, vagyis a harcok felfokozására sarkallná. Nem ellentmondás ez?
Az a körülbelül 100 ember a jelen helyzetben biztosíték, mert életük és személyük minden alkuban az egyetlen érvényesíthető tétel a Hamasz számára, amivel a szervezet vezetői tisztában is vannak. Ha tehát Izrael bele is egyezne egy tűzszünetbe, csoda volna, ha kiadnák nekik honfitársaikat. Így meg az lenne csoda, ha megszületne a tűzszünet.
Nem kell emlékeztetnem az Olvasót, hogy a Hamasz minden előzetes figyelmeztetés nélkül, nagy többségében civil (és nem katonai!) célpontokat választva támadt a zsidókra tavaly október 7-én. Erre a nemzetközi jog szerint körülbelül annyi alapjuk volt, mint az oroszoknak megtámadni Ukrajnát. Nulla.
Kerüljük csak ki egy pillanatra a „szuverén” országeszme raszputyicáját, és tegyük fel a kérdést: miért kezeljük ennyire eltérően ezeket a harcokat? A megkülönböztetés már az első megfogalmazásban megmutatkozik: Úgy kezdődött, hogy az oroszok megtámadták Ukrajnát. Izrael meg csak úgy megtámadta a Gázai övezetet? Tudjuk, az orosz támadás semmivel nem igazolható. A palesztinok támadását azonban érthetővé teszi elkeseredésük? Ha igen, a palesztinok nyilván korábbi sérelmeik miatt lehettek elkeseredve – erre azonban csak nekik van joguk. Az oroszoknak nincs. Joga és korábbi sérelme. Sőt, míg a palesztinok esetében a zsidó jogsértések bizonyított tények (egyébként azok, ahogy a palesztinok is), addig az oroszokat ért atrocitások bizonyítottan kitalációk. – Tényleg? Hihető volna ez?
A nyugati narratívában a palesztinok a konfliktus áldozatai (bár ők robbantották ki azt). Az oroszokat áldozatnak nevezni azonban – nem csak hiba, de egyenesen bűn. A zsidók civileket ölnek, mint az oroszok. A palesztinok csak védekeznek, mint az ukránok.
Ha az, amikor oroszok hurcolnak magukkal gyerekeket egy háborús övezetből rablásnak minősül, akkor az, amikor palesztinok saját házukból viszik el a csecsemőket, az micsoda? Ha az bűn (mert az!), hogy orosz rakéták gyermekek életét oltják ki, az micsoda, ha palesztin férfiak ugyanezt teszik egy meztelen késsel? A nemzetközi bíróság (ICC) „megalapozott gyanúra” hivatkozva elfogatóparancsot adott ki Marija Alekszejevna Lvova-Belova orosz gyermekjogi biztos ellen. Melyik ismert vagy ismeretlen palesztin gyerekrablóval tette meg ugyanezt? Vagy a csecsemők halála, és később a gyermektúszok dokumentált szabadon engedése talán nem elegendő a „megalapozott gyanú” megvalósulásához?
Eközben Dél-Afrika népirtással vádolja meg Izraelt Hágában (ICJ). És bár a gázai támadások során a fellelhető források szerint a civil áldozatok aránya elképesztően magas, 60-70% körüli, az állítást a bíróság nem látja bizonyítottnak. Mezei állampolgárként azt gondoljuk, mindenekelőtt azért, mert a harcok közepette a bizonyítás lehetetlen – még ha minden tényt pontosan ismerünk is. Más a helyzet az oroszokkal! Az ő civilellenes katonai túlkapásaik rögtön bizonyítottá válnak.
Kétség sem fér ahhoz, hogy minden civil halála oktalan és indokolhatatlan, mégis érdekes, hogy csak a palesztinokat óvjuk, az orosz civilekért – például Belgorodban – senki nem emel szót.
Sőt, a vád épp akkor kerül elő, amikor a zsidók – főként a rájuk nehezedő nemzetközi nyomás miatt – jól láthatóan egyre óvatosabban bánnak katonai erejükkel, és egyre jobban igyekeznek megelőzni civilek elpusztítását. Mivel a civil lakosság a gázai háborúban egyre kisebb helyre zsúfolódik össze, a támadásokkal szembeni kitettsége egyre magasabb – kellene legyen. De nem az.
Az áldozatok száma hétről hétre csökken, a kezdeti napi 330-ról(!) mára harmadára, napi kb. 110-re esett. Nem világos, mennyi ebből a „katona”, a valóban jóval kisebb számú zsidó áldozatról azonban szó sem esik. Tény, ők nagy többségükben katonák. Egyenruhás, ellenséges területen tevékenykedő, könnyen azonosítható katonák. Éppoly könnyen, mint a donyecki piacon vásárló oroszok. És sokkal könnyebben, mint azok a palesztin terroristák, akiket semmi nem különböztet meg a nem terrorista civilektől – míg lőni nem kezdenek.
Az ICJ előírta Izrael számára, hogy „tegyen meg minden tőle telhető intézkedést annak megakadályozására, hogy csapatai népirtást kövessenek el… és akadályozza meg a bizonyítékok megsemmisítését”. Jellemző erre a skizoid valóságértelmezésre, hogy a palesztinokkal vagy cselekedeteikkel szemben még csak hasonló hírekről sem hallottunk, ugyanakkor az oroszok esetében a vádemeléshez minden bizonyíték rendelkezésre állt. Az elkövetett agresszió miatt Putyin körözött háborús bűnössé lett, éppen, mint Netanjáhu miniszterelnök a nyugati közvélemény előtt. De Yahya Sinwar urat senki nem gyanúsította meg ilyesmivel, azt sem tudjuk, ki az. Oroszölő Szent Zelenszkíj meg egyenesen hőssé vált!
A fentiek azért ijesztőek, mert ez a következetlen kettősség csak a nyugati narratívában figyelhető meg. A nyugati országok polgárai ilyen és hasonló kérdéseket többnyire fel sem tesznek. Ezek ugyanis nem az igazság kiderítését szolgálják, hanem csak oroszbérenc-judeofil agresszorok kiszolgálására valók, mint a békepárti hazudozóké.
És itt érkezünk vissza a szuverenitáshoz. Miközben a teljes nyugat nagy erőkkel dolgozik saját országai szuverenitásának felszámolásán, ukrán és palesztin álláspontját épp szuverenitásuk sérülésének tarthatatlanságából vezeti le!
A világ többi részén egyáltalán nem általános a vélekedés, hogy az oroszok volnának az agresszorok – miközben szerintük a zsidók megkérdőjelezhetetlenül azok. Szerintük a fehér emberek az agresszorok, élükön az USA-val. Nemcsak a (fehér) zsidókat támogatják az (arab) palesztinokkal szemben, de lám, még saját vérüket, az oroszokat is képesek úrhatnámságból kiirtani.
Nem kellene elgondolkodnunk azon, vajon miért gondolkodnak így? Csak nem téveszti össze 2+5 milliárd ember (az arabok + a globális dél) a valóságot az igazsággal? Ezek az emberek tucatszám tudnak példákat mondani szuverenitásuk „fehér” semmibevételére. Ők az a hétmilliárd ügyefogyott, akik minden maszlagot bevesznek? – Nem lehet, hogy ez tévedés? Nem lehet, hogy egyszerűen a saját érdekeiket tartják szem előtt?
Nem kellene elgondolkodnunk ezen nekünk, akik – szemben a saría „tudománytalanságával” – mind a nyugati iskolák szigorú, bizonyításon és logikán alapuló érvelésén nevelkedtünk?
Micskó András forrás: https://korkep.sk/cikkek/velemeny/2024/02/20/micsko-andras-ket-haboru-ket-szemlelettel/