Globális fegyverkezés kíséri az új világrend kialakulását, a világ számos térségében lángoltak fel regionális konfliktusok az elmúlt hónapokban...
Ezzel párhuzamosan az országok védelmi kiadásai is jelentősen megnőttek a korábbiakhoz képest. A nagyhatalmi versengés és a nemzetközi intézmények gyengülése miatt így a válságok is gyorsabban és kiszámíthatatlanabbul eszkalálódnak a korábbiaknál. Ez az öngerjesztő folyamat így könnyen egy olyan nemzetközi környezetet hozhat létre, ahol bármely regionális összecsapás szélesebb háborús konfliktussá alakulhat.
Noha a kisebb-nagyobb háborúk és diplomáciai konfliktusok az elmúlt 30 évben is rendre jelen voltak a világban, az utóbbi hónapokban szokatlanul sok válsággócpont alakult ki.
Az ázsiai térségben májusban az India és Pakisztán közötti kasmíri konfliktus élesedett ki újra, miután India, egy indiai turisták ellen elkövetett terrortámadást követően rakétacsapásokat hajtott végre pakisztáni célpontok ellen. A pár napig tartó fegyveres konfliktus lezárását követően a két ország között ma is feszült a viszony, ami könnyen újabb eszkalációhoz vezethet. Ezt követően Délkelet-Ázsiában is fegyveres konfliktusra került sor Thaiföld és Kambodzsa között, a két ország régi határvitája miatt. Az öt napnyi harc során több tucat ember vesztette életét és százezrek kényszerültek elhagyni az otthonukat. Bár a felek végül tűzszünetben állapodtak meg, az eszkaláció gyorsasága rávilágított a régió biztonságának törékenységére.
Feszült azonban a helyzet a Tajvani-szorosban is, ahol Kína egyre nyíltabban követeli a fennhatóságát a sziget felett, aminek részeként hadgyakorlatokkal és a légtér megsértésével próbálja nyomás alatt tartani Tajvant. Júniusban aztán egy pár napos Izrael-Irán közti konfliktus rázta meg a világot, miközben a lassan két éve kiújult izraeli-palesztin konfliktus is tovább fokozódik. Európában pedig immár harmadik éve zajlik az orosz–ukrán háború, amely a második világháború óta nem látott bizonytalanságot okozott a kontinensen.
Legújabban pedig – bár itt (egyelőre) nem beszélhetünk fegyveres konfliktusról – az Egyesült Államok és Venezuela viszonya süllyedt rég nem látott mélypontra, miután egy amerikai katonai akciót követően Caracas harci gépeket küldött közel az amerikai flottához. Az USA válaszul vadászbombázókkal és hadihajókkal erősítette meg a jelenlétét a térségben, a feszültség pedig továbbra is folyamatosan nő a két ország között.
A világ különböző pontjain tehát az elmúlt hónapokban egymást érik a katonai és diplomáciai válságok, amelyek nemcsak egy-egy regionális instabilitást, hanem a világrend átalakulását is előrevetítik. A hidegháború utáni időszakban ugyanis bár az Egyesült Államok dominanciája viszonylagos stabilitást hozott, mára ez a korszak talán végérvényesen lezárult. Időközben ugyanis Kína globális hatalommá vált, Oroszország revansot keres, a regionális hatalmak pedig a korábbinál bátrabban érvényesítik az érdekeiket.
A hidegháború utáni Pax Americana tehát mára egyértelműen megingott, ami egyben az 1945 óta fennálló világrend szabályrendszerét is megváltoztatta.
Ezzel párhuzamosan a globális intézmények és a nemzetközi jog egyre kevésbé tudja megfékezni a konfliktusokat és egyre több állam dönt az erő alkalmazása mellett, amikor érdekei érvényesítéséről van szó.
Az eddigi hatalmi egyensúly felbomlásával párhuzamosan pedig példátlan fegyverkezési hullám is indult világszerte. A globális katonai kiadások például 2024-ben elérték a 2781 milliárd dollárt, ami közel 10 százalékos emelkedést jelent az előző évhez képest. Európában a katonai költekezés 17 százalékkal ugrott meg egyetlen év alatt, aminek részeként például Németország 28 százalékkal, Lengyelország pedig 31 százalékkal növelte a katonai kiadásait. Ezzel párhuzamosan Ázsiában Kína, Japán, Dél-Korea, India és több regionális hatalom szintén a korábbinál jóval többet fordít a katonai kiadásokra, de hasonló tendencia látható például Kanadában is.
A világpolitikai rend átalakulását jelzi, hogy ilyen mértékű katonai költekezésre a hidegháború vége óta nem volt példa.
Egy ebből fakadó gazdasági, vagy akár katonai konfliktus kialakulásának esélyét pedig az is fokozza, hogy az Egyesült Államok által vezetett „Nyugat” alternatívájaként már nem csupán egy elképzelés létezik. Keleten ugyanis egyre markánsabb szerepet tölt be egy Kína köré szerveződő együttműködési rendszer, ami többek között Oroszországgal, Indiával, vagy épp Iránnal kiegészülve próbál ellenpólust képezni az USA-val szemben. Ennek egyik fő platformja a Sanghaji Együttműködési Szervezet, aminek legutóbbi, Tianjinben megtartott csúcstalálkozóján a tagok egy SCO Fejlesztési Bank létrehozására is javaslatot tettek. Mindez azért jelentős, mert a pénzintézet amellett, hogy alternatívát kínálna a tagoknak az IMF mellett, a dollárfüggőséget is jelentősen mérsékelné (a bank alapvetően kínai jüanban folyósítana hiteleket).
Mindebből pedig az következik, hogy a világ egyre inkább a blokkosodás irányába halad, ahol két nagy pólus köré rendeződnek az államok. Az egyik oldalon továbbra is az Egyesült Államok és szövetségesei állnak, a másikon pedig egyre inkább formát ölt a Kína által vezetett keleti együttműködés.
A két blokk közti versengés pedig a gazdasági versengésen túl akár (elsősorban proxyháborúkon keresztül) katonai konfliktusba is torkollhat a jövőben. Ezt pedig a világ országai is pontosan látják, akik amellett, hogy szép lassan oldalt választanak és egyre több erőforrást fordítanak a védelmi kiadásokra, a bizonytalan helyzetet kihasználva, az érdekérvényesítés terén is egyre könnyebben nyúlnak a katonai eszközökhöz. Mindez pedig olyan instabilitást vetít előre a következő évekre, amelynek részeként a regionális válságokban ezentúl egyre inkább ott rejlik majd a kockázat, hogy egy sokkal szélesebb, akár globális konfliktus kiindulópontjává váljanak.
Matyi Tamás forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/globalis-fegyverkezes-kiseri-az-uj-vilagrend-kialakulasat