A kérdés persze költői, mert fennállása alatt sosem bírt az ország teljes szuverenitással. Amikor elszakadt a Szent Koronától, gyarmatként betagozták Csehországba, ezután jött a hitleri bábönállóság, majd a visszatérés a csehek kebelébe. Onnan együtt jutottunk a szovjetek talpa alá, és mikor végre azt hittük, önállóvá válhat ez az alakulat, a globális struktúrák lágy pénzszivattyúinak ölén landolt…

A szuverenitás látszatát egy erős vezér ideig-óráig el tudta játszani, el tudta hitetni az arra vágyakozókkal, hogy a kicsi nemzetnek tényleg saját országa van. Szidtuk Mečiart, a diktátort, a demokrácia megcsúfolóját, aki azért mégis elhitette velünk: mintha Szlovákia valóban ország volna. 

Fico pedig tanult a mesterétől, sőt továbbfejlesztette: nem csak nacionalista módon kialakította és táplálta a kicsi nemzet nagy öntudatát, de ezen önérzet mögé többé-kevésbé el tudta rejteni a valódi hatalmasokat, a rendszerváltozás igazi győzteseit, a rablóprivatizáció bajnokait. 

A mečiari bölcsőből pedig fokozatosan óriások nőttek ki, akik már túlnőtték az addigi gazdit, már nem a politika kiszolgálói voltak, hanem megkövetelték, hogy a politika már őket szolgálja ki. Fico politikusi nagyságát mutatja, hogy még így is el tudta játszani a szerepét. Miközben az oligarcha háttérhatalomnak játszotta át a zsíros koncokat, eközben el tudta hitetni, hogy a nemzet nagyságának szolgálója, a nép jólétének letéteményese, sőt elvhű szocialistaként a jogállamiság és a demokrácia gondos őrzője. 

Ahhoz, hogy mindez működjön, a nyugati működő tőkét kellett bevonzani. Került, amibe került, csak itt legyenek, gyártsák az autókat! A bamba nép meg majd dolgozik a fizetésért, hisz úgyse kérdezi, hogy a régióban miért nálunk hagyja a nyugati tőke arányaiban a legkevesebbet a megtermelt értékből. 

Az éhes szájak betöméséhez pedig egy zseniális taktikát alkalmazott: soha nem kezdett akkora állami beruházásba, hogy az felkeltse a globális játékosok vágyát a lehalászásra, így saját bagázsa helyzetben maradhatott. És ez kitűnően működött a saját kis szemétdombon. 

De valami változott. Legutóbb már csak nagyétkű társakkal tudta a kormányzást folytatni, akik már nem annyira igazodtak az eddigi taktikához. Közben érdekes üzletek is bejöttek, sztrádaépítések, hadügyi beszerzések, ami már a világ éhesebb felének érdeklődését is felkeltette. 

És itt jött a baj, mert erre a nemzetközi játékra már drága vezetőnk nem volt felkészülve. Csak pislogva szemlélte mi is történt, amikor a szerencsétlen újságírót és menyasszonyát meggyilkolták. A hatalom ideiglenes elvesztése reményében belement a kormányátalakításba is, elnézte, hogyan cserélik ki a Grippen üzletet F-16-osokra, most a vietnami ügy miatt pislog, mert már csak nézni tudja, hogy állandó jobbkezét, a legmélyebb tekintetű volt belügyminisztert miképp lövik ki mellőle. 

De ez a játék már rég nem róluk, politikusokról szól, hiszen úgy is teljesen leírták magukat. Ez már a szlovák Titanic, ahol még játszik a zenekar, a nagyérdemű jól szórakozik, és hasonlóan nem veszik észre, hogy a hajó, az eddigi rendszer léket kapott. Lesz majd rívás és fogcsikorgatás, de itt már az a cél, hogy ki is fogja lehalászni a szlovák állam nélkülözhető és nélkülözhetetlen adócentjeinek nagyobbik részét.   

Szimbolikus Kaliňák bejelentése, ahogy rezzenéstelen szempillával, a közönséget igézve elmondta, hogy az ominózus kérdésekben átment a hazugságvizsgálaton, míg a kontrollkérdésekben majdnem megbukott. Ilyen esetben minden kutatómérnök elgondolkodna a mérőműszer helyes beállításáról. De hát végül is, már az igaz se igaz, sőt annak az ellenkezője sem. 

Szokjuk a gondolatot, hogy Szlovákia szuverenitása akár meg is szűnhet? A viszonylag független banánköztársaságból átlépünk a gyarmati országok széles kötelékébe, és biztosak lehetünk abban, hogy ennek is akadnak majd az elvszerű politizálásra támaszkodó kiszolgálói.(Ezt a cikket a Ma7-ról másolták: https://ma7.sk/tollhegyen/szuveren-orszagnak-nevezheto-meg-szlovakia)

Matus Tibor
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/szuveren-orszagnak-nevezheto-meg-szlovakia