„Hallgassátok csak, ahogy számos politikus és újságíró a népről beszél. Hazafiságukat ellenszenvesnek, a bevándorlással kapcsolatos aggodalmaikat provinciálisnak, a bűnözésről alkotott nézeteiket korlátoltságnak, a munkahelyeik biztonságához való ragaszkodásukat idejétmúltnak tekintik”…
– ez a mondat nem valamely szélsőjobboldali hordószónoktól, hanem Theresa May brit miniszterelnöktől származik, aki a brit konzervatívok szeptember ötödikén Birminghamben tartott konferenciáján az Európai Uniótól már független Britannia jövőjét taglalva, alaposan nekiment annak a pénzügyi és politikai elitnek, amelynek gazdasági és politikai alkalmatlansága végül is a britek többségében megérlelte a gondolatot: ebből elég volt!
Theresa May szerint júniusban, amikor a britek az unióból való kilépés mellett döntöttek, nem egyszerűen csak az uniót akarták elhagyni, hanem változásokat akartak, mert szerintük a világ csak a szűk privilegizáltakat és nem a nagy többséget szolgálja.
A gazdaságnak mindenki számára hasznot kellene hoznia, ám az élet nem túl rózsás azok számára, akik bére hosszú évek óta stagnál, miközben a létfenntartási költségek növekednek, nem kellemes azok számára, akik – nem utolsósorban az alacsony képzettségű bevándorlók miatt – elvesztették állásukat vagy csökkentett munkaidőben kénytelenek dolgozni. A demokrácia mindenki számára kell, hogy működjön, ám ha az emberek akarnak valamit mondani, de az hosszú időn keresztül süket fülekre talál, úgy érzik, a demokrácia nem őértük van, álmaikat mások érdekében fel kell áldozniuk. Ha e téren nem történik változás, a megosztottság növekedni fog, és az tragédia lesz Britannia számára. Az ország méretében kicsi, de szellemi hagyományokban bővelkedik, lakossága a világ népességének csupán egy százalékát teszi ki, de az Egyesült Államok után Britannia adja a legtöbb Nobel-díjast. A világ tíz legjobb egyeteme közül három az országban található. Mindez azért lehetséges, mert az ország Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország egyesült királysága, és ő, Theresa May, mindig küzdeni fog, hogy történelmére büszke uniójukat fenntartsa, és soha nem engedi meg, hogy megosztó nacionalista erők azt felbomlasszák. A társadalomban szertenézve megosztottság és igazságtalanság található.
A legnagyobb ellentét talán a gazdagok, sikeresek, hatalmasok és a többi állampolgár között húzódik. Ők méltányolják a sikert, de valami másnak is van értéke: a hazafiasság szellemének. Ez pedig azt jelenti, hogy figyelembe kell venni azokat a kötelékeket és kötelezettségeket is, amelyek lehetővé teszik egy társadalom működését.
Elkötelezettségre van szükség azok iránt, akik körülöttünk élnek, akik dolgoznak értünk, akik megveszik áruinkat és szolgáltatásainkat. Ez például annak a társadalmi szerződésnek a tiszteletben tartását jelenti, amely szerint mielőtt külföldről hoznánk be munkaerőt, előbb a saját környezetünkben élő fiatalokat kell kiképeznünk. Azt is jelenti, hogy megfizetjük az igazságosan ránk eső adót. Azonban ma a hatalmasok közül túl sokan úgy viselkednek, mintha több közük lenne a nemzetközi elithez, mint honfitársaikhoz. De aki az egész világ polgárának gondolja magát, az sehova sem tartozik.
Theresa May szerint a Brexitről történt júniusi szavazás során az országban csendes forradalom zajlott le, ami egy generáció életében csak egyszer adódik, és ami lehetőséget ad arra, hogy az ország számára új irányvonalat határozzanak meg. Változás lesz például az állam szerepének megítélésében. Itt az ideje, hogy arról is szó essék, mi jót tud az állam saját állampolgárai érdekében tenni. Ugyanis az állam azért van, hogy azt nyújtsa a társadalomnak, amit az egyén, a piac vagy a helyi közösségek nem tudnak. Itt az ideje, hogy elvessék azokat az ideológiai kliséket, amelyeket a szocialista baloldal és libertariánus jobboldal képvisel. Olyan helyzetet kell kialakítani, amelyben az állam nem a háttérbe húzódik, hanem fellép a társadalmi érdekek érvényesítéséért. Mindenekelőtt biztonságot kell nyújtani az embereknek, például a bűnözés, az egészségmegőrzés és a munkahelyek tekintetében. Egy olyan egyesített Britanniát kell felépíteni, amelyben mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, és amelyben a gazdagok és a privilegizáltak nem hagyhatják figyelmen kívül az átlagember érdekeit.
A konzervatív párt mindig a szabad piac híve volt, de be fognak avatkozni, amikor a piac nem a társadalom érdekeit szolgálja, amikor a szabad piac lehetőségeivel visszaélnek. Iparpolitikát dolgoznak ki, de nem azért, hogy a korábban felszámolt iparágakat felélesszék, hanem azért, hogy az ország életében stratégiai fontosságú iparágak fejlődését támogassák. Ezt – többek között – megfelelő kereskedelempolitikával, adópolitikával, az infrastruktúra kiépítésével, a képzés, a kutatás és fejlesztés támogatásával kívánják elérni.
Mint konzervatívok az alacsony adókban hisznek, de azt is tudják, hogy az adó azért van, hogy civilizált társadalomban élhessenek. Egy iparmágnás sem tudna megélni az adókból finanszírozott közjavak, például az utak, az iskolarendszer és hasonlók nélkül. Ezért mindegy, kiről van szó, bármilyen befolyásos és gazdag is, az adócsalók ellen hajtóvadászatot kell indítani.
A kilépési tárgyalások minden bizonnyal kemények lesznek, de a britek nem azért szavaztak a kilépésre, hogy újból Brüsszel írja nekik elő, hogy mit kell tenniük. Első dolguk lesz az uniós törvények eltörlése. A törvényeket nem Brüsszelben, hanem a brit parlamentben fogják meghozni, és abból sem engednek, hogy maguk döntsék el, kit engednek be az országba. Az Európai Unió elhagyása azonban nem jelenti azt, hogy el akarnák hanyagolni európai barátaikat és szövetségeseiket.
Theresa May elég kemény és világos volt ahhoz, hogy azok, akik érintve érezték magukat – különösen, amikor a világpolgárság elutasításáról beszélt –, felháborodjanak. Adam Marshall, a brit kereskedelmi kamara elnöke szerint nekik olyan kormányra van szükségük, amely az üzleti világ partnere, és nem olyanra, amelyik diktál nekik.
A Financial Times újságírói egyéni és szerkesztőségi cikkekben kritizálták a brit miniszterelnök nézeteit, kiemelve azokat a veszélyeket (például a kereskedelem visszaesése, London pénzügyi központ jellegének meggyengülése, a font értékvesztése), amelyek Britanniára várnak, ha elhagyja az uniót. Voltak kevesen, így például a Financial Times egyik szerkesztője, Robert Shrimley, akik szerint akkor, amikor a populizmus árasztja el a nyugati világot, a legjobb védekezés a problémák elismerése és egy a jelenleginél jobb megoldás felkínálása. Hogy a kapitalizmusban való hitet helyre lehessen állítani, az üzleti világnak meg kell változnia.
Néhányan felhánytorgatták May-nek, hogy a szavazás előtt – a Cameron-kormány belügyminisztereként – még a bennmaradás mellett érvelt, micsoda pálfordulás, hogy most keményen kiáll a Brexit mellett! Ám nagyon is valószínű, hogy May a lelke mélyén már akkor is a kilépést támogatta, hiszen a brit konzervatívok számára – és minden bizonnyal a lakosság túlnyomó része, sőt az üzleti világ jelentős hányada számára is – a nemzeti szuverenitás előbbre való, mint bennmaradás által nyújtott esetleges anyagi előnyök.
Érdekes összehasonlítás adódik, ha May beszédét összevetjük Tony Blairnek a brit munkáspárt 2004. szeptemberi kongresszusán elmondott beszédével. Blair hasonlóan lelkes szónoklatában két baloldali frázis közé egy neoliberális intézkedést helyezett el. A konzervatív Theresa Maynél ez pont fordítva történt: a konzervatív hitvallásra mint a szabad piacra és az alacsony adókra hivatkozás ellenére lényegében szociáldemokrata programot vázolt fel, beavatkozó állammal, a szociális jogok védelmével, a kiváltságosok privilégiumainak megnyirbálásával együtt.
Évtizedekkel ezelőtt a neoliberális ideológia a Margaret Thatcher vezette Nagy-Britanniából terjedt át a kontinensre. Lehet, hogy most megfordul az ár, és a fékevesztett kapitalizmus megregulázását is egy brit politikusnő fogja elindítani? Ez igen nagy fordulat lenne. És ha Amerikában esetleg Trump kerül a Fehér Házba, aki sok tekintetben Theresa Mayhez hasonló nézeteket vall, azt jelenti-e ez majd, hogy a sehova sem tartozó világelitnek egy más világot kell keresnie? Mindenesetre izgalmas idők következnek.
Hallgatva Theresa May elkötelezett beszédét, az ember hajlamos arra, hogy újból higgyen a politikában, a politikusokban és a demokráciában. Bizonyára a mi országunknak is hasznára válna, ha politikusaink odafigyelnének rá.
Lóránt Károly forrás:http://magyarhirlap.hu/cikk/68338/Theresa_May_vizioja