Tisztelt szenci (magyar és más nemzetiségű) polgártársaim!
Csak két hét és eldől újabb négy évre, hogy ki fogja (látszólag) kormányozni Szlovákiát….
Személyesen, mint egy régi szenci (260 éve Algayer) család tagja, meg vagyok győződve, hogy megint túlestünk a lovon, mint honti asszony a talicskán: ugyanis nincs jó meg rossz MKP-s meg Most-Hidas párttag vagy szimpatizáns. Én hiszek abban, hogy az MKP-ban és választási tömörülésében, a Magyar Közössségi Összefogásban többségében éppolyan épkézláb és becsületes emberek – pártszimpatizánsok vannak, mint a Most-Híd pártalakulat szimpatitánsai körében. Meg visszafelé is érvényes. Gondolom, hogy ez Szencen is így van. Nem tudom mennyire reális ez az én elképzelésem, amikor (ha jól tudom?) a Most-Híd vegyespártnak Szencen még bejegyzett alapszervezete sincs. Ez magában még nem volna probléma. Lehet, hogy a Most-Híd jegelési taktikái közé tartozik, ami rövidtávon lehet sikeres (mint azt láttuk is), de hosszútávon biztosan kudarcra van itélve (a szubszidiaritás néppárti – kereszténydemokrata elmélete szerint). A tényállást rögzíteni kell: nem tudom miért, de a Most-Híd közösséget vállalt egy posztkommunista és egy Slota-féle szlovák identitászavarban küszködő kormánypárttal, amire eddig semmi logikus magyarázatot nem adott. Ha van ilyen reális magyarázat, ide vele!
Azonban, hogy „ne maradjon szó nélkül a ház eleje“, nem lehet ugyanúgy elmenni néhány információ mellett. A vegyes konglomerátumú kormánypártnak (inkább úgy mondanám, hogy prominens politikusainak – mert erről szimpatizánsaik tiszteletreméltó köre édeskeveset tud) volt akárhány esélye, hogy mindenféle maffiózópraktikákat meggátoljon, pl. a Maldív-szigeteken, stb. Ugyanúgy, a mostani, választásk előtti „orbanizációs“ veszély is csak kampányfogás – az utolsó szalmaszál esélye. De legyen ez az udvari ideológus problémája…lelke rajta!
Nem lehet egyforma hatékonysággal egy választási kampányt lefolytatni kormánypárti és azon kívüli szerepkörből. Ez nyilvánvalóan mindenkinek evidens. Azonban kormánypárti mesékkel pozíciót nyerni és saját szimpatizánsait becsapni ugyancsak nem erkölcsös magatartás.
Nem beszélve a szlovákiai magyarok általános és pártfüggetlen helyzetéről – 100 évvel Trianon után…
Magamat műszaki értelmiséginek és szenci lokálpatriótának tartva (és nem fizetett újságírónak vagy publicistának) teszem közzé Kovács Balázs cikkét, amelyet történelmi realitásaiban és nem a napi pártpolitika tükrében kell értelmezni, főképpen azért, mert a Most-Híd még most is kormánypárt (habár tehetett volna ez ellen éppen eleget!)
Agárdy Gábor
P.S.: hiszek a Szenciek józanságában – ellenkező esetben ismét igazam lesz. Bárcsak ne lenne!
- – – – – – – – – – – – – – – – -- – – – – – – – -
Orbanizáció: Liberális mese a Híd helyzetbe hozására
Most, hogy megtudhattuk, hogy a februári választások tétje nem kevesebb, mint az ország “orbanizációjának” megakadályozása, illetve Szlovákia szuverenitásának védelme a Fidesz által pénzelt politikusokkal, óvodákkal és református (és más – a szerk.) műemlék-templomokkal szemben, legfőbb ideje néhány dolgot tisztáznunk.
Először: a Felvidékre/Dél-Szlovákiába érkező magyarországi támogatásokban nincs semmi abnormális. Európában szinte mindegyik állam nemzeti alapon szerveződik, és ezek döntő többsége valamilyen formában kedvezményes elbánásban részesíti a határain kívül élő nemzettársait. Az azonos nemzethez tartozó, de más államokban élők támogatásának elve az alkotmányokban is megjelenik. Ilyen, úgynevezett felelősségklauzula található a német, osztrák, olasz, román, szlovén, lengyel – és mit ad Isten, mint nem – szlovák alkotmányban is.
A legtöbb állam követ valamiféle nemzetpolitikát, ugyanakkor a célok és módszerek eltérőek. A kisebbségi intézmények anyaországi finanszírozása általánosan megfigyelhető jelenség. A kisebbséget befogadó államoknak ugyan ez nem tetszik, ám az anyaország számára fontosabb azoknak a kereteknek a megteremtése, amelyek a más országokban élő nemzettársak számára lehetővé teszik kultúrájuk újratermelését. Az orbáni befolyástól viszolygóknak ezért érdemes a köldöknézésen túllendülniük, amikor a magyarországi támogatásokban a gonosz Fidesz “hatalomátvételének” előkészítését vélik felfedezni.
Példának okáért a lengyel állam ugyancsak anyagi eszközökkel törekszik a külföldön élő, őshonos lengyel közösségek jobb szociális és kulturális helyzetbe hozására. A Litvániában élő 160 ezres lengyel közösség a szlovákiai magyarsághoz hasonló asszimilációs politikák célpontja. Aligha véletlen, hogy az ottani alulfinanszírozott, önerőből fenntarthatatlan kisebbségi oktatási rendszert Lengyelország támogatja. (Zárójeles megjegyzés: komoly probléma a lengyel tannyelvű beiskolázás, mert a gyerekek egy része a jobban felszerelt, de kizárólag litván nyelvű iskolákba kerül. Ismerős, ugye?) A határon túl élő keleti lengyelekhez jutattott összegek célja a kisebbségi szervezeti élet finanszírozása, az utóbbi években pedig a kisvállalkozások megsegítése és az önkormányzatiság megerősítése is előtérbe került. Mi több – tessék megkapaszkodni! – a Litvániai Lengyelek Választási Akciója nevű etnikai párt kormányoktól függetlenül maga mögött tudhatja Varsó támogatását, a lelkekért és elmékért vívott küzdelemben a lengyelországi sajtó pedig azt a képet erősíti, hogy a helyi lengyel érdekek egyedüli letéteményese az etnikai párt – szemben a litván pártok listáin induló lengyelekkel.
A litván államnak nyilván mindez nincs az ínyére, de hallott már valaha bárki Litvánia “morawieckiesedéséről” vagy “kaczynskiesedéséről?”
Másodszor: az állam külföldi befolyástól való védelme eleddig a nacionalista pártok diskurzusának része volt. Ez a szuverenitásvédő magyarázat azt a felfogást juttatta érvényre, miszerint az állam a többségi nemzet tulajdona és a többségi nemzet érdekeinek letétményese, a magyarok pedig ötödik hadoszlopként végső soron elszakadó politikát folytatnak. A magyarországi befolyással való dühödt riogatás nem más, mint a “magyar kártya” felmelegítése: szégyenletes módon ezúttal nem a szlovák nacionalisták, hanem magyar nemzetiségű politikusok és értelmiségiek által.
A Híd (vezető politikuscsapata – szerk.) súlyosan téved, ha azt gondolja, hogy az Orbán-ellenességgel menlevelet szerezhet az elmúlt négy év gyalázatos kormányzati szerepvállalása után. A liberális értelmiségnek pedig ezegyszer érdemes Bugár Béla barackfáin túltekintenie, hogy belássa: az anyaországi támogatáspolitikák nem a belpolitikai rendszerek exportjáról, hanem a nemzetállamokban diszkriminált kisebbségi közösségek segítéséről szólnak. Amikor pedig a “fideszes befolyástól” óvnak, mindekelőtt jusson eszükbe, hogy vajon miért is alulfinanszírozottak oktatási-kulturális intézményeink!
Az egyenlőtlen Észak-Dél forráselosztáson (4:1 – szerk.) érdemben a Híd kormányzati szerepvállalása sem változtatott, a magyarországi támogatások szerepe (sajnos – szerk.) ennek következtében értékelődik fel. És akinek ez nem tetszik, az ne a Fidesz miatt jajongjon, ne a támogatott szervezeteket démonizálja, hanem tessék, lépjen fel a nemzetállami kirekesztés gyakorlata ellen. Erre minden lehetőség adott. Csak szándék kell hozzá.
Mindenekelőtt pedig higgyék el: közösségünk társadalmi egyenrangúsága az összes politikai kurzusnál fontosabb.
Kovács Balázs forrás: http://kozbeszed.sk/2020/01/08/orbanizacio-liberalis-mese-a-hid-helyzetbe-hozasara