A múlt hétre is jutott néhány döbbenet, amin elgondolkodhat a még gondolkodni tudó, értékítéletét végképp el nem veszített európai ember. Az a halandó, akinek még vannak némi illúziói a keresztény világ túlélési esélyeiről, az európai csodálatos civilizáció megmaradásáról, amely annyi nemes és szép dologgal ajándékozta meg a világot...
Az egyik eset Németországban történt, ahol a szélsőjobboldali fasiszta szervezet, melynek még a neve is hazug (Antifa), felgyújtott egy gyönyörű, kétszáz éves történelmi épületet. A német sajtó szerint az Antifa azzal indokolta a bűntényt, hogy szerintük a tulajdonos kapcsolatban állt Trump tanácsadóival, Orbán Viktorral és a német AfD-vel is. Az „Antifa Kommando” úgy fogalmazott a kiáltványában (mert még azt is méltóztatott kiadni), hogy ez figyelmeztetés volt a tulajdonos „reakciós” és „fasiszta” nézetei miatt. A kiáltványban az Antifa szolidaritást vállalt azzal a német társukkal, akit Németországban börtönbüntetésre ítéltek a budapesti vétlen emberek agyba-főbe verése miatt. Neki pechje volt, mert Ilaria Salistól eltérően ő nem lett EP-képviselő, így nem tudta megúszni a felelősségre vonást. Az Antifa szerint büntetlenül lehet bántalmazni a magyarokat.
Igaza van Trump elnöknek, hogy ez egy terrorszervezet, amelyet úgy is kell kezelni. Trump példáján felbuzdulva a holland és a magyar kormány is terrorszervezetté nyilvánította az Antifát. Trump ennél is messzebb megy: a terroristák felkutatása és büntetése mellett az őket támogató szervezetek ellen is fel kíván lépni. Hasonló dicséretes lépést ne várjunk az Európai Uniótól. Brüsszelben a terroristáknak tapsikolnak, és virágeső övezi őket.
A másik eset a római Szent Péter-bazilikában történt, pénteki napon, amikor a szentmise kellős közepén egy embernek látszó lény bement a szentélybe, letolta a nadrágját, és levizelte az oltárt. Azt a főoltárt, amely alatt Szent Péter hamvai nyugszanak, és amelynél a pápa szentmisét szokott celebrálni. Hamarosan két biztonsági ember sietett hozzá – miközben az illető a fenekét a hívek felé villogtatva felráncigálta a nadrágját –, és finoman kitessékelte a templomból. A lényeg a „finoman” jelzőn van. Nem rugdosták ki onnan ezt a majomembert, és a hívők, turisták közt sem akadt egy jóérzésű, markos legény, aki fenéken billentette volna. Csak bámult mindenki, mint a moziban.
De hát miért is lepődnénk meg ezen, amikor azt olvashatjuk, hogy a Canterbury katedrálisban LMBTQ tematikájú graffitikiállítást nézhet a hívő és nem hívő látogató? Az ősi falakat, az ódon oszlopokat jövő januárig az ikonok mellett „progresszív” mázolmányok lepik el. Már akit érdekel az effajta istenkáromlás. Ide jutottunk, eddig ér az összezagyvált, taknyával-nyálával mindent bemázoló, gusztustalan „világnézet”. A kiállítást az új, egyébként nőnemű érsek, bizonyos Sarah Mullally jegyzi.
A nyolcvanöt milliós anglikán egyház új érsekének kinevezését az egyház konzervatív afrikai és ázsiai szervezete sajnálkozással fogadta, de talán még ők sem sejtették, hogy a többgyermekes bárónő toleranciája odáig terjed, hogy Isten házában elmebajosokat rekámozó „alkotásoknak” ad teret.
Az sem igazán meglepő, hogy nem európai, hanem „külföldi” tagozatok háborogtak. Európának már ez is mindegy, itt már győzött az „elfogadás”. Itt már vígan gyújtogathat, ártatlan járókelőket püfölhet az újnáci szervezet, amelynek tagját (amikor titkos szavazással nem sikerült megvonni a mentelmi jogát, Magyar Péter hiányzó szavazatának is köszönhetően) az Európai Parlamentben ujjongva megtapsolták.
Sőt még virágcsokrot is kapott. Ő a jövő, ő az európai norma, és ő az európai jogállamiság Madonnája. A brüsszeli birodalomépítés etalonja, az európai kultúra mindent összetartó habarcsa. Hozzá képest az amszterdami örömnegyed kirakataiban magukat kellető örömlányok Vesta-szüzek.
Hogyan is írta Petőfi Sándor? „Lassan hervadni el, mint a virág, / Amelyen titkos féreg foga rág”. Hát igen, az európai kultúra hervadozik, a férgek jól ismertek, az Unió vezetői pedig – a hervadást elkerülendő – egy értelmetlen és reménytelen háborúba menekülnének előre. Mert ha beismernék, hogy óriási hibát követtek el, amikor Ukrajna lerombolásához, életek százezreinek kioltásához asszisztáltak, nekik annyi lenne. Előbb-utóbb úgyis buknak, de mennyi szenvedést kell még elviselni, mire eltakarodnak? Mire a baloldal által ajnározott terroristaszervezetek eltűnnek, és mire talál valaki egy korbácsot.
Kövesdi Károly forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/titkos-fereg-foga