Mi más is lehetne az új esztendő legáhítottabb kívánsága, mint hogy ez a posztliberális, mikrohullámú sütőben felmelegített eszmék által elbutított, istenadta nyugat-európai nép felismerje a hamis próféták álarca mögött az ordas vonásokat. Kövesdi Károly írását szemléztük... 

(...)

Amikor német városokban szilveszterre védett zónákat alakítanak ki a nőknek, hogy oda meneküljenek az őket zaklató migránsok elől, az embernek a legvadabb scifik jutnak eszébe, amelyekben a maradék civilizáció egyedei föld alatti folyosókban futkosnak, akár a patkányok. És jut eszébe az ősi párhuzam a római katakombákról, a Krisztus utáni keresztényüldözésről. Ami nem mellesleg reneszánszát éli napjainkban. Az európai értékekről papoló „demokratákat” ez persze nem érdekli. Ködös tudattal, elborult elmével próbálják elhitetni azt az orbitális hazugságot, amit – ha normálisak – maguk sem gondolhatnak komolyan, hogy „erkölcsi” kötelességünk befogadni a világ összes elégedetlen millióit, Afrika és Ázsia tömegeit.

A brüsszeli nyilatkozatokból, s azokkal homlokegyenest ellentétben álló tervekből nem nehéz felismerni, mekkora hazugsággal állunk szemben. Míg 1968-ban Brezsnyev elvtárs, mielőtt ráküldte a „baráti” Csehszlovákiára a szovjet tankokat, s nyíltan odaszólt Dubček elvtársnak: Éto vase gyélo! (ez a maguk műve), addig a brüsszeli bürokraták hímeznek-hámoznak, és arcátlanul hazudnak. Újabban magát a jogrendszert igyekeznek a jogtalanságaikhoz igazítani, maguk alá gyűrve mindent, hogy birodalmi álmaikat megvalósítsák. Miközben Magyarországot és Lengyelországot akarják megleckéztetni, akik terveik útjában állnak, hogy elvegyék a kedvét másoknak is a jogos önvédelemtől, ami a nemzetállamok létét jelenti. Meg kell regulázni a makacskodókat, s ha az nem megy, ki kell zárni őket a „klubból”.

De akad-e vajon épeszű ember, aki elhiszi, hogy a világ globális problémáit egyedül Európának kell megoldania? Mi több, megoldások híján elviselnie? Sőt: ezek a politikusok akarják-e a megoldást, vagy csak úgy tesznek, mintha? Szemmel láthatóan egészen másban érdekeltek.

Míg Európa nyugati fele a legvadabb liberalizmus káoszába süllyedt, az orosz megszállás alól felszabadult közép-európai nemzetek (akiket fél évszázadig sorsukra hagytak, odalökve túszul a szovjeteknek) abban az álomban ringatták magukat, hogy egyenjogú tagjai lesznek az európai népek nagy családjának. Reméltük, hogy ötven évnyi vallás- és társadalomrombolás után visszatérhetünk keresztény gyökereinkhez, nemzeti önállóságunkhoz. Most ismét ezt kérdőjelezik meg, szolidaritásról és közös értékekeről papolva. A nyugat-európai szekuláris, posztliberális és posztmarxista társadalmak (vezetői) lényegében ugyanazt várják el tőlünk, mint annak idején Moszkva, csak nem fogalmaznak olyan nemes egyszerűséggel, mint Brezsnyev. Hanem úgy, mint Cohn-Bendit elvtárs, akiről azt hittük, végre elvonult valahová, miután évekig teleordítozta az európai parlament üléstermét. Miszter nagypofájú nemrég azt nyilatkozta, hogy „a Berxit követendő modell az olyan országok távozására az EU-ból, mint Lengyelország, Magyarország és Csehország.“ Tizennégy év után fel is út, le is út! „Az euróövezet országai csökkenteni fogják több milliárdnyi kohéziós- és agráralapjukat mindazon országok számára, amelyek nem hajlandóak részt venni a szolidaritás elvében. Ennek következtében ezen országok majd távozni akarnak. Ezáltal az EU egészségesen zsugorodhat.“ – mondta mőszjő Agyzsugor, aki a mag-Európa után megalkotta a zsugor-Európa fogalmat. A kétsebesség helyett a rükvercet.

Hajrá, Európa, merjünk töpörödöttek lenni!

Mi más is lehetne az új esztendő legáhítottabb kívánsága, mint hogy ez a posztliberális, mikrohullámú sütőben felmelegített eszmék által elbutított, istenadta nyugat-európai nép felismerje a hamis próféták álarca mögött az ordas vonásokat. Hogy rádöbbenjenek végre: azokat a politikusokat, akik szóban őket szolgálják – de mindent megtesznek azért, hogy tönkre tegyék a jövőjüket –, ezeket az árulókat vagy kilóra vették meg, vagy annyira elhülyültek, hogy már orvos sem képes segíteni rajtuk. De akkor mi a fészkes fenét keresnek a politikai hatalom csúcsain? Nos, ehhez kell majd a felismerés, amelyhez az idei év remélhetően sok embert hozzásegít. Mert a felismerés már fél siker afelé, hogy a gyermekeink, unokáink egyszer szebb világban élhessenek, és egyre kevesebb hazugságot kelljen elviselniük.

(...)

Kövesdi Károly
forrás: http://www.hirek.sk/velemeny/20180105082933/Kovesdi-Karoly-Rukverc-utan-agyzsugor.html