Ha nem tévedek, a közelmúltban kétszer készült hosszabb interjú Forró Krisztiánnal, az MKP elnökével a szlovák hírtelevízióban. A téma általában a Szövetség céljainak a taglalása volt, ám mindig kikandikált az a bizonyos lópata, és elhangzott a kérdések kérdése: lojálisak-e a felvidéki magyarok Szlovákiához. A pártelnök ugyan joggal találta sértőnek a kérdést, de politikusként nem merült el a részletek taglalásában...
Pedig feltehetnénk mi is a kérdést: miért is kellene lojálisnak lennünk? A teljesség igénye nélkül vegyünk – helyszűke miatt csak – néhány példát, mik voltak azok az események, amelyek nem feltétlenül erősítették bennünk a lojalitás érzetét. 1919-ben a pozsonyi sortűzben a hatalomváltáskor cseh legionáriusok tüntető magyar polgárok közé lőttek. A hatalomváltás után értelmiségiek tízezrei kerültek az utcára, távoztak külföldre, iskolabezárások következtek, földreform ürügyén magyar vagyonokat osztottak szét cseh „honfoglalóknak”.
1945 végén a szlovákiai magyarokat és németeket lágerekbe terelték, és rengeteg honfitársunkat lőtték agyon. Köztük asszonyokat, gyerekeket. A háború után a gyalázatos Beneš-dekrétumokkal kollektíve a vádlottak padjára ültettek bennünket, vagyonunkat elkobozták, az utcán magyarul beszélőket kopaszra nyírták. Családok tízezreit hurcolták el csehországi kényszermunkára. Mintegy százezer magyart telepítettek ki a szülőföldjéről. Felvidéki magyarok tömegeit kényszerítették, hogy szlováknak vallják magukat.
A „győzelmes február” után a felvidéki parasztság földjeit kollektivizálták, a kisipart felszámolták. A rendeket feloszlatták, a szerzeteseket, papokat földönfutóvá tették, vagy jáchymovi uránbányába küldték koholt vádakkal.
A hetvenes években központosítással igyekeztek a magyar iskolahálózatot leépíteni, és ezt a gyakorlatot folytatták egészen a rendszerváltásig. Az iskolafoglalás ellen tiltakozókat a titkosrendőrség zaklatta, a jogvédők legbátrabbikát bebörtönözték, majd elüldözték az országból.
A rendszerváltás után nyelvtörvényt kreáltak, amely lehetővé tette a magyar nyelvhasználat büntetését. Megerősítették a Beneš-dekrétumok érvényességét. Megszüntették legnagyobb kulturális-társadalmi szervezetünk anyagi támogatását. Tovább folyt a magyar nyelv konyhanyelvvé való degradálása. Rendőrökkel verették meg a dunaszerdahelyi futballszurkolókat. Az ország gazdasági fejlesztéséből gondosan kihagyták a déli régiókat, utat, vasutat délen nem fejlesztettek.
Mesterséges határokkal átszabták a megyerendszert, hogy a magyarság mindenütt marginalizálva legyen. Ugyanezt tették a katolikus egyházmegyékkel. A magyar katolikus híveknek továbbra sincs püspökük, a magyar papképzést leépítették. A magyar honosítási törvénnyel szemben alkotmányellenes ellentörvényt fogadtak el, hogy a magyarok ne vehessék fel a magyar állampolgárságot. A közszolgálati tájékoztatásban a töredékét kapjuk annak, ami megilletne bennünket, akik ugyanúgy fizetjük a koncessziós díjat, mint a többség.
A lojalitás szó jelentése: hűség, megbízhatóság. Hűséges lehet az ember a szerelméhez, az élettársához, az édes szüléjéhez, a nemzetéhez. Mostohájához a legritkább esetben, különösen, ha a mostoha örökké azon töri a fejét, hogyan ártson a gyermekének.
Mit adtunk mi, felvidéki magyarok Szlovákiának? Több mint egy évszázada itt élünk a szülőföldünkön, és itt fogyatkozunk irdatlan tempóban.
Mégsem lázadtunk fel soha, nem robbantgatunk, mint a dél-tiroliak, az észak-írek vagy a baszkok, és nem törjük a fejünket azon, hogyan kéne revansot venni a sok gazemberségért, amit elkövettek ellenünk. Itt szaporítjuk a szlovákság számát azzal, hogy a gyermekeink egy jókora részét szlovák iskolába adjuk, hogy hű szlovák legyen belőlük, akik janicsárként megtagadják és szégyellik az őseiket. Amíg sorköteles volt a katonaság, szolgáltunk és védtük az országot. Ennek az országnak fizetjük az adót, és viseljük a közterheket a többiekkel együtt. Adtunk ennek az országnak sikeres sportolókat, elismert tudósokat.
Kedves szlovák hírtelevízió munkatársa, tudna egyetlen érvet is mondani, amiért nekünk, felvidéki magyaroknak lojálisaknak kellene lennünk? Amiért hűségesnek kellene lennünk ahhoz az államalakulathoz, amelynek a polgárai szemében gúny tárgyai vagyunk? Nem gondolják, hogy 101 év után ideje lenne buta kérdések feltevése és a közvélemény hangolása helyett szembesülni a múlt terhes örökségével és jobban megbecsülni egymást?
Kövesdi Károly forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/miert-kene-lojalisnak-lennunk
U.I.: (szerk.) A lojalitáshoz elég ha az állampolgár betartja a törvényt és adót meg közterheket fizet.