Tanulságos volt az európai parlamenti választás. Valami hasonlót vártunk, de mint mondani szokás, a valóság mindig ránk rúgja az ajtót. A legröhejesebb címmel a mindentudó balos Euractiv hírportál jelent meg, amely nagy hangon beharangozta, hogy a választásokat Ursula von der Leyen nyerte meg...
Igaz, hogy az eredeti identitását rég eltékozolt néppárt szerezte a legtöbb mandátumot, dehát ennek a „családnak” már semmi köze a nevéhez. Leyen asszonynak pedig bírák előtt, nem az EB tetején lenne a helye, a kardcsörtető Manfred Weber pedig inkább elmehetne kiképző őrmesternek a Bundeswehrbe.
A liberálbolsevik (még mindig) többség természetesen óbégat, hogy jobboldali földindulás kezdődött. Csak az a kérdés, ez mire elég? Arra igen, hogy Macron, a kis Napóleon végre korai nyugdíjba mehet (vissza a bankszektorba), és Belgiumban is kormánybukás lett a nóta vége. A német kormánynak is kijárna a piros lap, hiszen Scholzék úgy buktak orra, hogy sikerült az egyesült Németországot ismét kettéválasztaniuk. Ámbátor zusammen-Németországban a CDU/CSU tandem lett a nyertes, ennek a mancsaftnak már szinte semmi köze sem a keresztény, sem a néppárt fogalmához. A lényeg: egy friss közvélemény-kutatás szerint a németek 46 százaléka előrehozott választásokat szeretne.
De megroggyantak a liberálisok is, és lehervadtak a zöldek. Alig akadt ország, ahol ne törtek volna előre a valódi jobboldali és nemcsak annak hazudott pártok. Amelyek a liberálbolsevikok szerint természetesen nem „csak” radikálisak, de szélsőségesek. Nácik, fasiszták, betiltandó söpredék. Talán mindegy is, milyen jelzőt aggatnak rájuk, ettől még tény, hogy a néppárt „családja” – amely úgy rázta le magáról a népet, mint kutya a vizet – szerezte a legtöbb mandátumot, utána pedig a szocialisták. Márpedig ez a két társaság a padlót fogott, de még mindig számottevő liberálisokkal, zöldekkel és a szélsőballal (amely ugye akceptálható, nem úgy, mint a szélsőjobb) összefonódva ugyanazt a nótát fújja tovább, amelynek a kottáját nem az európai választók írják, hanem a (természetesen nem létező) háttérhatalom. Magyarán: a liberálbolsevik szavazógép ezentúl is mindent meg tud szavazni. Azok a polgárok, akik a „jobbközépre” vélték leadni a szavazatukat, mélységes tévedésben élnek. Európában már nincs közép, csak patrióta és az őket kiárusító, eláruló katyvasz.
Hogy mennyire kezd elrugaszkodni a valós élettől az európai politika (bár inkább nevezném kultúrkörnek), annak legkirívóbb példája Ciprus, ahol egy influenszer (videótartalmakat készítő egyén) kapta a legtöbb szavazatot. Nem elég, hogy az illető botrányos videóin csámcsog a jónép, a talmi dicsőség arra is jó volt, hogy több mint 71 ezer szavazattal széket nyerjen az Európai Parlamentben. Annak ellenére, hogy ennek a konjunktúrahuszárnak fogalma sincs a politikáról. Az is lehet, hogy azzal az olasz Ilaria Salissal ülhet egy sorban, aki az európai emberek érdekvédelme helyett békés polgárok verésére szakosodott. Vagyis tőről metszett fasiszta. Mert az Európai Unióban nincs szűrő, amelyen – ha már a léhűtők nem is – legalább a bűnözők fennakadnának.
A másik véglet, amiről portálunk, a Ma7 is beszámolt, a duisburgi eset, ahol az idén alakult iszlamista párt nyerte a választást. Óriási fölénnyel, egy nagyjából Pozsony méretű városban! De Németország-szerte előrenyomultak az Allah-hívők, ami azért nem „csak” német probléma, mert ezek a honfoglalók azzal, hogy Brüsszelben nyertek mandátumot, közös európai ügyekről (tehát magyar, szlovák, cseh, lengyel emberek életét érintő tövényekről) fognak szavazni!
Egyelőre, sajnos, nem következett be, ami igen üdvös lenne, hogy a Leyen- és Weber-féle árulókat elzavarták volna, és hiába növekszik az európai polgárok elégedetlensége a háború, a migráció és a gazdasági visszaesés miatt, igazi változásra csak akkor számíthatunk, ha egyre több országban változik a kormány. Mert ha sikerül is Le Pennek és Meloninak összefognia, és csatlakozik hozzájuk a Fidesz és a lengyel PiS (más felzárkózókkal akár a legerősebb frakciót is felépítheti a patrióta oldal), az igazi döntések nem a vándorcirkuszban születnek, hanem az Európai Tanácsban, ahol a miniszterelnökök/elnökök képviselnek egy-egy tagországot.
A valódi fordulatot az fogja elhozni, ha Magyarország és Szlovákia példája tovább terjed (amitől rettegnek a liberálbolsevikok). Franciaországban és Belgiumban ez már érik, Németországban is erős igény van rá. Nagy kérdés még Olaszország, amelynek ugyan jobboldali kormánya van, a gazdasága révén azonban német köldökzsinóron lóg. Mindenesetre izgalmas lesz megfigyelni, milyen mozgások, egyezkedések és nyilván zsarolások teszik színessé a vándorcirkusz újabb előadását.
Kövesdi Károly forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/mi-varhato-brusszelben