Sehogy. Önkormányzatiság? Talán. Esetleg. Alkotmánytörvény a kisebbségek jogállásáról? Lehetséges. Kétnyelvűség? Majd meglátjuk. Nem szeretnék ünneprontó lenni, mert vasárnap óta sokan örülnek és ünnepelnek. Sokan pedig nem...

A múlt héten, közel másfél éves huzavonára pontot téve, miután az MKP, a Most–Híd és az Összefogás is felszámolta önmagát (bár utóbbi inkább konvertálódott), ismét pártalapítás lesz a Felvidéken, és a régi arcok újakkal kiegészülve próbálnak meg átvánszorogni azon a parlamenti küszöbön, amit még a szép emlékű Mečiarnak köszönhetünk.

A legutóbbi, huszonhárom évvel ezelőtti pártalapítást (egyesülést) is az a választási törvény kényszerítette ki, amely kifejezetten ellenünk irányult, bár úgy adták el, mintha az ötszázalékos parlamenti küszöbre a sok kis párt instabil koalíciós kormányzásának a réme miatt lett volna égetően szükség a szlovákiai politikában. Horribile dictu: most is négy párt van kormányon az országban, de a viselkedésüket látva úgy tűnik, mintha tizenketten lennének. Ekkora káosz ugyanis rég volt Szlovákiában. Igaz, annak előtte is négypárti kormány vitte az országot – a lejtőre.

A néplélek szerint amazok szétloptak mindent, ami nem volt odaszögelve vagy odacsavarozva, ezek pedig szétvernek mindent, ami nincs lebetonozva.

De hagyjuk őket, inkább foglalkozzunk magunkkal. Mert az már nem a Mečiaré, hanem a felvidéki díszmagyarok és újgazdagok feneketlen bendőjének a műve volt, hogy azt az egyet sikerült szétverni, miközben a pártütők a cserben hagyott anyapártjukat határozták meg ellenségképnek. (Az utódállamok magyar közösségei közül talán éppen mi, szlovákiai magyarok tudtuk leginkább átvenni mostohaanyánk társadalomépítési attitűdjét: valaki ellen határozni meg magunkat.)

Nem én találtam ki, egy szlovák elemző véleménye:a Szövetség a következő parlamenti választásokon akár 10 százalékot is elérhet, de akár 4-et is.

Ha lesz célja, programja, hasítani fog, ha nem lesz (egyelőre ennek nem sok jelét látni), akkor marad a kapaszkodás és a vánszorgás a bizonyos küszöb felé. Mert az semmiképpen sem jó üzenet, amit az egyik leendő platform a köznek odavetett: a cél a 6 százalék. Ha gonoszkodni akarnék, ilyen erővel meglesz a 4,2 is.

Ha nem 10 százalék a cél, nem érdemes be sem nevezni.

Hanem van ennél fontosabb kérdés is. A felvidéki magyarság fogyása nem attól lódult meg annyira, hogy két népszámlálásnyi idő alatt ki képviselte vagy nem képviselte a magyarokat a szlovák törvényhozásban. Mert amikor erős képviseletünk volt, akkor se sokra vittük. Akkor is pótcselekvésekben élték ki magukat a honatyáink. Jók voltunk arra, hogy besegítettük az országot az Európai Unióba, majd jók voltunk arra, hogy eltakarítottuk Mečiart. Jelenlétünk súlyára egy közismert példa: úgy alapítottunk egyetemet, hogy közben leépültek a kisiskoláink és az óvodáink (felraktuk a tetőt a düledező falakra). Utóbbin a magyar kormány próbál enyhíteni, amiért nem győzünk hálát adni.

A bajok gyökere sokkal mélyebbre nyúlik, és a szétzüllés mértékét is világosan látjuk. A leendő Szövetség majdani vezetői remélhetően tisztában vannak vele, hogy kisebbségi alkotmánytörvény, önkormányzatiság (autonómia, nevezze ki minek akarja), világos gazdaságfejlesztési tervek, önálló nemzetiségi oktatás – s ami a legfontosabb: jövőkép – nélkül csak lejjebb csúszunk a lejtőn.

Lehet örvendezni, hogy lezárult a múlt, az árkokat elkezdik betemetni, de azért korai lenne örömtáncot járni a behantolt árkok friss és süppedős dombjain. Ha a három társaság nem lesz képes alapvető célokban megegyezni, és azt hiszi, külön platformokban sütögetheti tovább a maga kis pecsenyéjét, akkor az egésznek nem sok értelme lesz.

A küszöbön való átvánszorgásnak mint célnak a megfogalmazása ugyanis alig több a semminél.

A hangsúly az alapításon van, és kétségeink, aggályaink is ebből erednek. Egyelőre egyezkedést láttunk, a pozíciók nagyjából le vannak osztva, de hogy az új, talpraesett, rátermett, becsületes, a közösségért munkálkodni, munkabírásban jeleskedni képes új emberek mit akarnak, egyelőre homályos. Remélhetjük, hogy októberben, de legalább karácsonyi ajándéknak azt is megkapjuk a fenyőfa alá?

Kövesdi Károly
forrás. https://ma7.sk/tollhegyen/hogy-lesz-ebbol-autonomia