Mit rontottunk el már megint, tehettük fel a kérdést a választások éjszakáján. Talán korábban kellett volna elkezdeni a kampányt, és nem fölösleges, előre sejthető szakadások stoppolgatásával tölteni a drága időt?…
Talán konkrétabban kellett volna fogalmazni? Hogy például a Pozsony és Komárom közti egy vágányon két óráig döcög a vonat, hogy a szoroskői alagutat sosem érjük meg, és a hegyen vezető út lassan leomlik? Hogy a déli járások gazdáiról a hét bőrt is lenyúzzák?
Hogy a déli régiók beruházásairól mindig a rimaszombati átverés jut az eszembe, ahová a gazdasági miniszter egy német családi vállalkozás buliját tolta volna be? Hogy készek a tervek a legújabb leszalámizásunkra (lásd: Komárom nem lesz járási székhely)?
Talán kevéssé domborítottuk ki a kampányban, hogy a mindenkori szlovák kormány folyamatosan hülyét csinál(t) belőlünk? Hogy a megmaradásunkszerű jelszavak ideje rég lejárt, és a ballasztok nem mozgósítanak? Nem akarok vádaskodni, a Szövetség nagy munkát végzett, aminek az eredményét, a parlamentbe jutást felülírta a szlovák polgárok frusztrációja és dühe. S az ebből eredő tömeges részvétele. Ami persze akár igaz is lehet, de kifogásnak kevés.
Azoknak pedig végképp nem ad feloldozást, akik azt vizionálják, hogy vége az etnikai alapú politizálásnak. Lelkük rajta, nem muszáj politizálniuk. Engedjék át a terepet olyanoknak, akik ezt nem vonják kétségbe.
A választási vereség természetesen sajog. Pláne, ha visszagondolok, hogy évtizedekig gerinces magyarnak tartott exképviselők, felelősen gondolkodónak hitt értelmiségiek felültek a Soros-birodalom által pénzelt liberálbolsevik sajtó (amelynek romboló hatása mérhetetlenül súlyos) szekerére, és azt sugallták, hogy semmi sem fontos. A saját múltjuk se. A példaadás, az útmutatás meg végképp nem. Ha szeptember harmincadika éjjelén belenéztek a tükörbe, remélem, elszégyellték magukat. Legalább egy kicsit.
Hanem van ennek a választásnak egy fontos (ma talán fel sem mérhető, de majd kiderül, mire elég) eredménye. Szlovákiát nem sikerült bekebelezniük a brüsszelitáknak, hiába küldték ide üdvöskéjüket megváltónak.
Eltört a brüsszeli, Szlovákiának készült botkormány, és az ország – minden bűnével, esetlenségével és éretlenségével – esélyt kapott arra, hogy megmaradjon a visegrádi térképen. Hiába volt a tengernyi pénz, a média mindent maga alá gyúró úthengere, őfelsége, a nép, bár sokan kétségbe vonják, tovább látott az orránál. Átlátott a szitán, vagy – nézőpont kérdése – végtelen ostobaságában visszahozta azt a csapatot, amelynek oroszlánrésze volt abban, hogy az ország oda jutott, ahová. Mert könnyű a három és fél év perpatvarait és a Matovič-jelenséget kiáltani ki bűnbaknak; Szlovákia lejtmenete már rég elkezdődött, és minden kormány hozzátette a maga részét.
Nem csoda, hogy ezúttal sem volt nagy a felhozatal, csak a rossz és a még rosszabb. A rossz: a szurkolóverető, a Beneš-dekrétumokat bebetonozó, a magyarságáért megvert diáklány esetében a bírósági ítéletet nyomozás nélkül prejudikáló, a korrupciót és a bűnözést szemlesütve elnéző jogász, akit Robert Ficónak hívnak. Az ennél is rosszabb: az a liberálbolsevik csapat, amely ki tudja, kinek a kottájából játszik. Vagyis hát jól tudjuk. És tévedés ne essék, a Gorilla-ügyben jócskán voltak liberálisok is. Mellesleg magyar is.
Robert Fico legalább szuverenista. Hogy meggyőződésből vagy kényszerből, a dolog lényegét tekintve szinte teljesen mindegy. Neki is van jócskán margarin a fején, de legalább pragmatikus (ugye, tévedésből vagy előre megfontolt szándékkal liberálissá vált magyar exhidasok?), akivel lehet egyezkedni. A progresszívekkel bajos, nekik küldetésük van. A legnagyobb veszély ugyanis az egész régióra abból a Brüsszelből leselkedik, amely nem hagyja magát megreformálni, s amelynek liberálbolsevik többsége – megtagadva esküjét – idegen érdekeket szolgál, és bennünk akadályt lát sötét céljai útjában. (Közbeszúrt kérdés: az Európai Parlament „hon“atyái és a Bizottság egyezkedésekkel kinevezett vezetői egyáltalán felesküdnek valamire?)
Ha csak valami orbitális árulás nem történik, szociáldemokrata-nemzeti koalíciós kormánya lesz az országnak, és Szlovákia visszaléphet a bólogató Jánosok gyülekezetéből, segítheti a magyar és a lengyel szuverenisták törekvéseit, amelyek a legázolásunkat próbálják megakadályozni. Nem szóvirágként mondta Fico a választás előtt, hogy ugyanazokat a nézeteket vallja, mint Orbán Viktor, aki az egyik legnépszerűbb politikus Szlovákiában. Lehet fanyalogni vagy álmodozni, tudjuk, hogy a szlovákiai választási rendszer torzszülött, ahol a kisebbség arra kényszerül, hogy esélytelen versenyt folytasson a többséggel. És ezen Ficóék sem fognak változtatni.
Kövesdi Károly https://ma7.sk/tollhegyen/eltorott-a-brusszeli-szlovak-botkormany