Elmúlt a forró nyár, nyakunkon a heves ősz, és mindenki kampányol. Mindenki hatalmat akar, és természetesen mindenki valakinek az érdekeit tűzi a zászlajára. A patrióták a nemzetükét, az újmarxista neobolsevikok ki tudja, kikét. Vagyis hát nagyon is jól tudjuk, nem kell ahhoz a bölcsek kövét markolászni a zsebünkben... 

Múlt hét végén azonban a globalisták kaptak egy méretes pofont. Hiába próbálták a „közvélemény-kutatók” (bár inkább közvélemény-zsírozók) félrevinni a nótát, és azzal hitegetni a cseh közvéleményt, hogy az ANO alig vezet, végül Andrej Babiš, ahogy az várható volt, nagyot nyert. Valami helyrebillent a csehek fejében, nyilván elegük lett a háborús uszításból, az égbe szökkent árakból és az idegen érdekek kiszolgálásából. Kiderült, hogy ha a puliszka nem is robban, a knédli igen. A cseh liberálisoknak nem maradt más, mint a kínos magyarázkodás.

Volt Andrej Babišnak egy kemény beszólása még a választási kampány alatt, amikor egy liberális újságíró próbálta provokálni. Ebben a válaszban minden benne volt, ami lényeges. A liberális kérdés, pontosabban „ítélet” (amit oly szívesen szajkóznak túloldaliék, az igazság és a demokrácia kizárólagos letéteményesei) valahogy úgy hangzott, hogy „a szövetségesek aggódnak, mert az ön megválasztása esetén Csehország kevésbé lesz megbízható partner az EU-ban és a NATO-ban”.

Óh, szent aggódás! Babiš határozott és némileg ingerült válaszával küldte padlóra a kérdezőt: vajon miféle aggodalomról és megbízhatatlanságról hadovál, hiszen ötször beszélt Trump elnökkel, járt a Pentagonban és az FBI-nál. Aggódóéknak ez valahogy elugrott, hiszen megbízhatatlan emberrel az amerikai elnök nem áll szóba, pláne nem engedi be az oroszlánbarlangokba. Pedig nem titok, hogy az amerikai elnök a NATO „főnöke“, bár van egy európai bábu is, akit Rutténak hívnak. Babiš válaszának lényege azonban ebben a tőmondatban hangzott el: „Európa beteg, ezért is kell győznünk.“

Andrej Babiš győzelmét azért is nehéz feldolgozniuk a liberálbolsevikeknek, mert az ANO kormányalakítása azt is jelenti, hogy a szétverni szándékozott visegrádi négyek ismét megerősödnek. Pedig mi munkájuk volt abban, hogy eljelentéktelenítsék! Az új lengyel elnök hivatalba lépése óta és Andrej Babiš kormányalakításával a V4-ek jelenlegi állása legalábbis 3,5. És micsoda elégtétel lesz látni a szlovák progresszívek értetlen arckifejezését, amikor ismét helyreáll a szétzüllesztett szlovák–cseh viszony, és nem lesz kire ráolvasni a vádat, hogy Fialáékkal a szlovák kormány rúgta össze a port.

Az Európáért éjjel-nappal főállásban aggódó liberálbolsevikok természetesen Budapesten is mozgolódnak. Fletó exneje (aki lerúgta a szeszkazán-tehertételt magáról) jobb program híján újra megpróbálja felmelegíteni a rég odakozmált levest, népszavazással vegyék el a határon túli magyar polgároktól a választás jogát. Ez ám a pozitív program! Félmillió magyart jogfosztottá tenni! Ha máshoz nem is, ehhez értenek az elvtársak. Pedig ezt a hazug színjátékot már eljátszották egyszer-kétszer, tudhatnák, hogy nem sokat ér. A legbotrányosabban 2004-ben, amikor lerománozták az erdélyi magyarokat, azzal riogatva, hogy elviszik a nyugdíjasok pénzét.

Péter apostol pedig ingatag úszólápjait próbálja építgetni a határon túli magyaroknál is, állítólag az összefogás érdekében. Ezt is ismerjük. Dunaszerdahelyen már be is jelentették a második ingovány megalakulását, amelyhez egy felvidéki származású színésznő adta az arcát. Tudjuk ki ő: az aktivista színész aktivista neje. Ők azok a mellőzött művészek, akik nyomorognak a rettenetes Orbán-diktatúrában. Úgymond.

Ám hiába a nagy igyekezet, Európa népei ébredeznek, kezd elegük lenni a hazugságokból és az árulókból. A jólétbe belehülyült nyugat-európai nemzetek (ha még lehet egyáltalán esetükben nemzetről beszélni) úgy látszik, mégsem masíroznának önfeledten az ukrán frontra, de még az egy család, két autó kiváltságáról sem szívesen mondanának le. Aki a jólétüket támadja, előbb-utóbb el lesz zavarva. Ha már tartásuk egy fikarcnyi sem maradt, vallásuk, hitük rég elkótyavetyélve, kultúrájuk, identitásuk a felismerhetetlenségig átpingálva, az anyagi javak, az egykori jólét rózsaszín álmát nem akarják feladni. Évtizedekig elnézték, hogyan veszik palira őket, hogyan hazudnak a képükbe, de végre beleért a kezük az éjjeliedénybe.

Kövesdi Károly
https://ma7.sk/tollhegyen/ebredezo-europa