És csak jönnek és jönnek, özönlenek. Mert valahol valakik úgy döntöttek, hogy ennek így kell lennie. Tévedés ne essék, ez a gyalázatos terv nem az Európai Unió vízagyában, valahol másutt fogant meg. Az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács „csak” végrehajtja...
Mert az a világ „rendje”, hogy Európa történelmi bűnökkel terhes, náci, fasiszta, degenerált fehér faját össze kell vegyíteni, majd le kell cserélni egy békésebb, innovatívabb, dolgosabb és kulturáltabb néptömeggel. A nemzetállamokat fel kell számolni, mert túl soká tartott a jólét, ideje szenvedni és elfogyni kicsit.
A kulturált, dolgos és békés tömeg pedig az utcára vonult Londonban, Párizsban, Bécsben. A magasba lendülő öklök és a Hamasz terroristáinak éltetése már nem az elnyomott nép szabadságvágyáról szól. A művelt, fennhéjázó és a jólétben eltunyult Nyugat nagyvárosaiban hömpölygő muszlim tüntetők már nem Palesztina szabadságát követelik, hanem a terroristák által legyilkolt zsidók (férfiak, nők, gyermekek) és keresztények halála fölött járnak örömtáncot. Micsoda különbség! A futószalagon Magyarországot ekéző nyugati kultúrkör kitermelte az új antiszemitizmust.
És hogy viszonyulunk mi, európaiak mindehhez? Álljon itt az egyik legjellemzőbb kijelentés: „Ez egy nagyszerű, nagyszerű eredmény, amely megmutatja, hogy lehetséges együttműködni a migráció kérdésében. Sokkal erősebbek vagyunk, ha együtt dolgozunk”. Ezt Ylva Johannson, a kötögető néni gagyogta június elején, aki nem mellesleg belügyi biztos. Ezt találta mondani ez a jóasszony a tagállamok 27 belügyminiszterének döntése után, amikor megállapodtak a migránsok ellátásával kapcsolatos felelősség megosztásának módjáról.
Október elején pedig az uniós nagykövetek 13 perc leforgása alatt elfogadták azt a migrációs paktumot, amely teljhatalmat ad Brüsszelnek, hogy eldöntse, mikor és mennyi migránst ereszt rá a tagállamokra.
Természetesen azokra is, akik nem kérnek belőlük. Magyarország és Lengyelország ellene szavazott, Szlovákia, Csehország és Ausztria óvatosan tartózkodott. Durva hasonlattal élve, utóbbiak elnéznék, hogyan erőszakolja meg valami állat az asszonyukat, lányukat, és karjukat széttárva pislognának Brüsszel felé, onnan várva tanácsot, mit tegyenek.
A helyzet lassan az elmebaj határát súrolja. Az uniós tagállamok egymás után zárják le a határaikat, gyakorlatilag felszámolva a schengeni egyezményt, egymásra mutogatva, egymást vádolva a szolidaritás hiányával, míg képviseletük az Európai Parlamentben gondolkodás nélkül megszavazza a nyitott társadalom háborodott eszméjét és gyakorlatát. Miközben német felségjelű hajók taxiztatják Észak-Afrikából a migránsokat, amelyek Olaszországban kötnek ki, Franciaország megerősíti a határvédelmét. Mialatt Németország még mindig a willkommenskultur mérgezett almáját rágicsálja, szigorítja a határellenőrzést Csehország és Ausztria felől. A liberális vezetésű Csehország ugyanezt teszi, a lengyelek nem kevésbé. A szlovákok is bejelentik a fokozott határellenőrzést, s eközben az osztrákokkal együtt tartózkodnak a migránsok szétosztása ügyében. Tudja még ezt követni valaki?
Georgia Meloni végső kétségbeesésében Lampedusára hívja Von der Leyent, hogy megmutassa neki az ottani embertelen állapotokat, a Bizottság főnénije erre bejelenti: folyosókat kell nyitni a beözönlő tömegnek. Hogy még többen jöjjenek?
És ha nem volt nekünk elég az orosz–ukrán (amerikai) háború, itt van az újabb, az izraeli–palesztin. Irakban, Iránban, Szíriában, Libanonban pedig ugrásra kész a zsidó-, kereszténygyilkoló utánpótlás. Fogadjuk őket is tárt karokkal!
Ha az sem volt elég, hogy gyakorlatilag az ukrán lakosság exodusa zajlik (amit egy másféle előzött meg, ahol a donbaszi oroszokra gyújtották rá az ukrán nácik a tetőt), most szinte egyenes adásban fogjuk látni a gázai arabok módszeres kiirtását. Amit maguk provokáltak ki. Ha nem lenne az egész tragikus és felháborító, azt is mondhatnánk: van itt minden. És akkor még nem is említettük Közép-Afrikát, a Száhel-övezetet, amely olyan, mint egy felbolydult méhkas, ahonnan várhatjuk a sokmilliós „utánpótlást”.
És Európának ez sem elég. Európa jelenlegi vezetői számára továbbra is a migránsok európai nyaraltatása a fontos.
Ebben a feje tetejére állt, megbolondult világban, amikor a védekezés ösztönének mindennél erősebben kellene működnie, az Európai Unió, azon túl, hogy gazdaságilag tönkreteszi az európai népeket, egy olyan háborút pénzel, amelyhez alig van köze, továbbra is azon mesterkedik, hogyan lehet zavartalanul utaztatni az új honfoglalók millióit a kontinensre. Van még épeszű ember, aki érti ezt? És lesz jövőre népakarat, amely ezeket a korrupt, gyáva senkiháziakat elzavarja, akik csak paktumokban, csencselésben, népeik elárulásában képesek jeleskedni? Ezeknek az sem szolgál intő jelül, amit a londoni, párizsi, berlini, bécsi utcán látnak?
Mit is mondott Henry Kissinger, a politika nagy öregje? „Súlyos hiba volt ennyi, teljesen különböző kultúrájú, vallású és felfogású embert beengedni!” Sajnos, egy másik öreg, egy spekuláns, vén gazember szavai erősebben hatnak ebben a hangzavarban.
Kövesdi Károly forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/a-paktum Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/42. számában.