Egy régi mondás szerint a kutya is jó dolgában szokott megveszni. Európa nyolc évtizedig élt jólétben és nyugalomban, immár a harmadik generáció élvezheti a béke adományát. Kérdés, meddig?...
Mert Európát eluralta a fegyverkezési őrület, és a legjobb úton haladunk a kollektív öngyilkosság felé. Egy másik tézis szerint, ha a színdarabban megjelenik egy fegyver a színen, előbb-utóbb el is fog sülni. Márpedig ahol sok fegyver kerül elő, ott nagy lövöldözés várható.
Elszörnyedve látjuk, hogy Európát milyen csapdába terelték az irányítói. Jobban mondva az elrablói. Az amerikai mélyállam – értsd: a (természetesen nem létező) háttérhatalom – által kiprovokált orosz–ukrán háború, a ránk erőltetett pusztító „nyitott” ideológiák diktátuma, amelyek szerint nem fejlődni kell, hanem szembefordulni minden nagyhatalommal (USA, Kína, Oroszország), odáig juttatták az egykor legfejlettebb és legkulturáltabb kontinenst, hogy szinte minden téren kezd lemaradni. És mint a fuldokló, igyekszik belekapaszkodni a legutolsó szalmaszálba. Ez pedig a fegyvergyártás.
Eljutottunk arra a pontra, ahová senki sem akart. Nem szélturbinák, napkollektorok, gyógyító technológiák tömeges gyártásába fektetjük a pénzt és az energiát, nem az atomerőművek, vasútvonalak, elektronikai fejlesztés, kutatás jelentik a fejlődés útját, hanem hovatovább a bombák, a rakéták és a lövegek.
Érdekes, hogy míg például a szélturbinák vagy a napelemek, sőt az atomerőművek ellen is elkeseredett lobbizás folyik (a turbina zajos, a napelem termőföldet foglal el, az atomerőművek veszélyesek stb.), az öldöklőiparnak a többség úgy tapsikol, mint a megváltónak.
A jelszó egyszerű és adott: a gazdaságnak pörögnie kell! Ha az ipar nem termel, a gazdaság recesszióba kerül, az emberek elszegényednek, a munkahelyek megszűnnek, nem lesz pénz az egészségügyre és az oktatásra. Zárójelben jegyzem meg: kultúrára. Ami a legszörnyűbb: csökken a fogyasztás! A leggyakoribb érv a fegyverkezés mellett, hogy húzza a gazdaságot és munkahelyeket biztosít. Miközben képzett kutatóknak, mérnököknek, ügyes szakemberek hadainak az emberiség jólétét kellene emelniük, ehelyett Molochnak szolgálnak. Ami az uszító propaganda szerint üdvözítő, hiszen van kutatás és van munkahely.
Ez az ördögi magyarázat mindenről szól, csak arról nem, hogy végső soron a halálgyárat etetjük, hiszen a rengeteg fegyver sok embert képes elpusztítani. De ezt nem tolják a képünkbe azokat a nagy cégeket kiszolgáló politikusok, amelyek előre betervezik maguknak az évi sokmilliárdos hasznot és a részvényeseik növekvő osztalékát.
Miközben a társadalmakat megszorításokkal riogatják, generációkat adósítanak el a gigakölcsönökkel, az embernek önkéntelenül eszébe jut az emblematikus nagyiparos család, a német Krupp történelemben játszott dicstelen szerepe. A Krupp család, a négy évszázadra visszatekintő esseni német dinasztia a Német Birodalom első számú fegyvergyártója és kiszolgálója volt. De már korábban, a harmincéves háború évtizedeitől gyártotta a halált. Csatahajókat, harckocsikat, fegyvereket szállított a háborúzó birodalomnak.
Aztán a farkába harapó kígyó hasonlata is eszébe jut az embernek. Az évtizedek óta építgetett globalizmus úgy omlik össze a szemünk előtt, hogy birodalmak fordulnak egymás ellen, szankciókkal, vámokkal sújtva, fegyverrel fenyegetve egymást. A fegyverbiznisz azonban remek üzlet, hiszen az emberiség nem okul, bambán nézi, mit művelnek vele, és szükségszerűen a vesztébe rohan.
Aztán a nagy pusztítások után kijózanodik, de mindig későn, és mindig iszonyú emberáldozat árán. Az agymosás tökéletesen sikerült: a mai európai fővárosok utcáin minden és mindenki ellen tudnak tömegek tüntetni, csak a fegyvergyártás, a halálgyár terjeszkedése nem zavar úgyszólván senkit.
Kövesdi Károly forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/a-halalgyar-viragzasa