A szerző nem a relatíve kislétszámú terrorista szemszögéből nézi az illegális migrációt, hanem a „semmittevő“ tömeg oldaláról...(szerk.)

- – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - 

(...)

A terrorizmus az új és a régi bevándorlás kísérőjelensége. Nem lekicsinyelve a vallási/politikai terrorizmus veszélyét, egy pillanatra sem felejtve az áldozatok és a hozzátartozók fájdalmát, azt gondolom, hogy nem a terrorcselekmények elkövetői jelentik ma a legnagyobb problémát Európa lakói számára.

Hányan lehetnek ezek az emberek, akik fanatizáltságukban bombát dobnának, mészárlásokat rendeznének, késelnének Párizs, Berlin, Bécs és a többi nyugati nagyváros utcáit? Tízezren, húszezren?

Nem a terroristák számítanak, elenyésző a számuk az ötszázmilliós Európához képest.

Mert mi történik velük? Felrobbantják magukat, a terrorelhárítás elfogja vagy semlegesíti őket. Hullák lesznek vagy börtönlakók. A mi igazi gondunk nem velük lesz. Veszélyesebbé tehetik, megnehezíthetik mindennapjainkat, de alapjaiban nem tudják megváltoztatni a kulturális, életmódbeli kódjainkat, szokásainkat.

Ezt majd azok a jóemberek teszik meg, akik nem robbantanak, nem gépfegyvereznek le, nem szúrnak hasba találomra kiválasztott vétlen civil áldozatokat, nem támadnak meg rendőri, katonai célpontokat.

Ők azok, akik csendben itt élnek velünk, de inkább mellettünk, a saját világukba zárva. Ők azok, akik nem képesek integrálódni, mert már nincs mihez, ugyanis a kultúrák sokszínűségét hirdető Nyugat saját maga semmisítette meg a beolvasztás minden eszközét (kultúra, iskola, nemzettudat és így tovább).

Ezek a jóemberek nem tesznek mást, mint élve a Nyugat nagylelkű ajánlatával, a saját – a miénkkel nem mindig (valójában egyáltalán nem) kompatibilis – szokásaikkal „színesítik a kultúránkat”. Ezek a jóemberek itt élnek, fogyasztanak, a lehetőségeikhez (nyelv- és szaktudás) képest talán még dolgoznak is, és persze, ami a legfontosabb az őslakosokat messze meghaladó mértékben szaporodnak. Közösségeket képeznek és helyet követelnek maguknak a nap alatt már nem csak fizikai, de politikai és kulturális értelemben is.

Először egy-egy házra terjesztik ki a kétségkívül sajátos, a miénktől merőben eltérő szokás- és életformájukat. Aztán egy utca nyer új identitást, ahol már az áthaladók és odatévedők lesznek az idegenek, és már tőlük követelik meg az ott lakók a helyi szabályok „tiszteletét”. Így nő, növekszik az apró sejtek kulturális, politikai hatósugara, amíg össze nem érnek egy nagy közös egységgé – és akkor lesz az őslakosok számára vége.

Kötter Tamás
forrás: http://mandiner.hu/cikk/20180329_kotter_tamas_nogo