A múltunkat, neveltetésünket, családjaink erkölcsi normáit óhajtják semmivé tenni a világot szándékosan felforgatni akaró senkiháziak... 

Hogy mit? Azt, hogy ez idő tájt a gyűlölet uralkodik a Földön. Mert mi, ha nem gyűlölet a háború?

Ki tagadhatná, hogy a gyűlölet kategóriájába tartozik az is, hogy a manapság egymásnak feszülő harcoló felek (ellenfelek) egyike sem akar észszerű és igazságos, mi több, emberséges módon véget vetni az öldökléseknek, pusztításoknak.

Tudná-e tagadni bárki, hogy ebben a csatában, amely most zajlik a világban – még ha nem is mindenhol fegyverekkel – a gyűlölet az eluralkodó? Tudná-e tagadni bárki, hogy ebben a csatában valakik már jó előre eldöntötték, ki legyen a győztes, kit kell támogatni? Tudná-e tagadni bárki, hogy például az orosz-ukrán „konfliktust” – Istenem, micsoda ostoba szó ez az öldöklő háborúk megnevezésére – jó előre eltervezte a Biden-adminisztráció, azzal, hogy minisztereket küldött egy igen távoli országba, kiprovokálva azt, hogy kitörjön egy testvérháború, s még azt is „előírva”, kinek kell győzni ebben a háborúban?

Tagadható-e, hogy a NATO maga is háborúpárti, s szemmel láthatóan nem érdeke a béke megteremtése?

Nem tagadható, már csak azért sem, mert tevékenységének jelentős része az, hogy (szerintem törvénytelenül) beleavatkozik más országok belügyeibe. Miközben fennen hirdeti évtizedek óta, hogy a béke az érdeke, no meg a védelem biztosítása. Viccnek is rossz! Mi több: „Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek.” – idézhetjük az „örök” Petőfit, a XIX. század költői című versének részletével. Mint mindig, ezúttal is igaza van.

Ám hagyjuk a háborút, az úgysem hagy bennünket, s szálljunk le a Földre, a hétköznapok forgatagába. S kérdezzünk tovább! Tudnád-e tagadni, hogy emberhez nem méltó az a pride-nek elnevezett provokatív célú valami, ami a szexuális elferdülés híveként próbál utat kitaposni magának, abból a célból, hogy mindenki fogadja el ezt a leginkább provokatív célzatú „másságot”.

Annak ellenére, hogy elfogadják az emberek – egy apró feltétellel, hogy ne legyen kötelező, továbbá, hogy aki nem ért egyet az LMBTQ propagandával, azt ne üldözzék.

Tudnád tagadni, hogy végtelenül aljas az a hozzáállás az Európai Unió részéről, mely lehetővé tette, hogy egy Ilaria Salis nevű olasz bűnöző, aki Magyarországra utazva, egy bizonyos Antifa (antifasiszta) szervezet „nevében” ütött-vert félholtra ártatlan embereket, mert szélsőjobboldalinak „vélte” őket az úgynevezett Becsület Napján? S ezek után a magasságos Unió beülteti a padsoraiba ezt a nőt? Nem tudjuk tagadni és nem is akarjuk elnézni az Unió immár mindennapos törvényszegéseit, sanda szándékát és hazugságait.

Tagadható-e, hogy nincs biztonság immár Európában sem? Nem csak az Ilaria-féle ügyek miatt, hanem az elképesztő késelések, „tömegbe hajtások”, s más bűntettek miatt sem.

Valamint napnál világosabb, hogy a mi múltunkat, neveltetésünket, családjaink erkölcsi normáit óhajtják semmivé tenni a világot szándékosan felforgatni akaró senkiháziak. Hőzöngenek itt már a demokráciával régóta. De a fene nagy demokraták is jól tudják, hőzöngés ez csupán. Hiszen ők maguk cáfolják meg rendre törekvéseiket, egyebek közt azzal, hogy nem mernek kiállni az emberek elé, hogy elmondják, miért nem támogatják például a kiskorúak szexuális védelmét szolgáló törvényeket, avagy a kábítószerekkel kapcsolatos, lényegében életvédő szándékú törvények szigorítását.

Kátyúban a világ. Ezt is nehéz tagadni. Tudjuk, hogy a történelem ismétli önmagát. Olvashattunk az ókori Róma erkölcsi eltévelyedésének történeteiről, s megállapíthattuk, a mondás bizony igaz. Ismétli önmagát a történelem. Hogy ki, kik hivatottak helyre zökkenteni, arra sajnos nem tudnék hitelesen válaszolni.

Azt az igazságot tudom csupán, hogy olyan emberektől tanulhatunk a legtöbbet, akiktől szenvedünk, mert ők állandó önvizsgálatra és önuralomra késztetnek bennünket. Szóval fel van adva a lecke nekünk. Nem tudnánk tagadni, hogy a világ változásra vár. Hogy a kátyúból ki tudja majd kiemelni, a kizökkent időt pedig helyre tolni, azt, sajnos, nem tudom.

Kondor Katalin

forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20250628-tudnad-tagadni