Nem a magyaroknak teszem fel a kérdést, hanem mindenkinek, aki egyetért azzal, hogy a világ megbolondult...

S persze nem véletlenül bolondult meg, hanem hátsó szándékkal, csak éppen a világban erről a hátsó szándékról esik a legkevesebb szó. Minden napra esik nem is egy elképesztő ötlet vagy cselekedet, a minap például egy nézetem szerint elmeháborodott nő – egyenesen Oxfordból – azt a kijelentést tette, hogy környezetvédelmi szempontból mindenképpen hasznos, ha kevés gyerek születik, hiszen: „minden meg nem született gyermek 58 tonnával csökkenti egy brit család éves üvegházgáz-kibocsátását”. 

Az üvegházgáz-kibocsátáshoz nem értek, azt viszont tisztelettel kérdezem az európai gyerekek születését feleslegesnek tartó nőszemélytől, miért nem jár elől a jó példával? Levethetné magát, mondjuk, a Taigetoszról, amit garantáltan nem élne túl, tehát máris nem tudom, hány tonnával javulna – hadd mondjam érthetőbben – a levegő minősége. Hogy zseniális ötletéhez a humanista tudósok mit szólnak, arról még nem értesültünk, ám mielőtt még engem néznének a kedves olvasók komplett őrültnek, sietek közölni, hogy a világrengető javaslatról a hölgyet meg is nevező Magyar Nemzetben olvastam. Ugyanebben a cikkben Pető Andrea gendertudós arról beszél, hogy a kormány a nők testét „nemzeti fejlesztési célra” akarja felhasználni. Ebből egyenesen következik, hogy ha bevándorlókkal árasztják el Európát, akkor annak ellenére sem mozdul a káros gázkibocsátás, hogy az arab és az afrikai családok sokkal több gyerekkel ajándékozzák meg családjukat, s cseppet sem törődnek a nők testét nemzeti fejlesztési célra felhasználó szándékokkal. Ez, ha bevándorló a szülő nő, Pető szerint rendben van.

Friss hír az is, hogy a genderelmélet a nyelvtudományt is elérte. A németek ez idő tájt állítólag azon vitatkoznak, mily igazságtalan, hogy a szavak hímnem, nőnem, semlegesnem besorolása nem igazságos. Tehát a der, die, das nem egyenletesen oszlik el a szavak között. Nem tudom, melyik van dobogós helyen, magyarán melyik van többségben, mindenesetre javaslom például az összes asztalt megkérdezni, milyen nemű óhajt lenni, hogy helyreálljon az igazság. A vita, amelyre nem merek jelzőt alkalmazni, tehát arról szól, lehet-e „szexista” egy nyelv? S ha lehet, mitévők legyünk, hogy a világ egyensúlya helyreálljon odaát, a roppant demokratikus Németországban. Magam azt javasolnám, legyen ez az ő gondjuk, bár nehéz lenne ennél jobban elferdülni. 

S csak halkan jegyezném meg, mi csodálatos országban élünk. A mi őseink a jelek szerint nem vacakoltak azzal, hogy megsértődik-e az asztal, a hegy, a nyereg, nem erről kötöttek vérszerződést, hanem hazát építettek. És nem gyarmatosítottak senkit. Következésképpen nekünk, utódoknak nincs is lelkiismeret-furdalásunk földrészek, embercsoportok leigázása, kifosztása miatt, és nem is óhajtjuk, hogy földrésznyi lakosok idevándoroljanak.

Valószínű, ez is a baj velünk. Nem vagyunk a cinkosuk. Ráadásul rendre lázadozunk is a globalisták számos kártékony elképzelése ellen. S bár hallunk híreket, miszerint odaát, a művelt Nyugaton az úgynevezett csendes többségnek már elege van, én ezt nem nagyon veszem észre. Miért nem hangos ez a többség? Miért nem lázad? (S nem a fizetésemelésért tüntetőkre gondolok.) Annyira nem lehet ostoba, hogy ne lássa, világnézetek harca folyik, ráadásul a javából. Pontosítok. Nem is világnézetek harca, hanem a hazugságoké. Sosem kaptunk egyenes választ arra a világ uraitól, milyen elhihető okból támogatják a bevándorlást (kinek a levegővétele növeli az üvegházgáz-kibocsátást, és kié nem), mik a terveik, és így tovább. Azért nem sorolom a kérdéseket, mert egyrészt megtettem–megtettük már máskor is, másrészt meg a válasz csak nem akar megérkezni, s a mi energiánk is fogy. Persze a türelmünk is. Tudniillik ami folyik, az már a vég vagy inkább undorító provokáció.

Sokan megírták már – de nem elegen –, ezen újság hasábjain Bogár László teszi ezt rendszeresen, remélem, sokak gondolkodását segítve. Napnál világosabb, hogy a hatalom fura urai egy kevert, ostoba, könnyen irányítható, megfélemlített masszát óhajtanak Európában teremteni. S ez a teremtés gőzerővel folyik. Egyik imamalomként ismételt eleme ezen „teremtésnek” a nacionalizmus ócsárlása, szerintem az egészséges és magasztos nemzeti érzelem kiirtása, gúnyolása, bűnösnek nevezése. Magyarán a nemzetek megszüntetése. Ez idő tájt a kicsikkel elég jól boldogulnak. A nagyobbak talán majd ezután kerülnek sorra. Talán őket nehezebb lesz megtörnie a névtelen háttérhatalomnak. De hogy megpróbálja majd, abban biztos vagyok.

Egy nappal ezen cikk megírása előtt egy messze földön élő ismerősömmel beszélgettem. A világ bajairól természetesen. Azt mondta, küld egy pár sort nekem. Küldött. Ideírom: „A legelvakultabb globalista sem hiszi, hogy Kína valaha is befolyásolható lesz, és az alattvaló szerepét sem óhajtja eljátszani soha. Mert ez lehetetlen. S tudatom veled, hogy először talán De Gaulle, a volt francia köztársasági elnök ismerte fel, hogy Európa elképzelhetetlen az oroszok nélkül. Ő a múlt tényeit is figyelembe vette. Amikor a fehér Európa megsemmisítése folyik, nem szabad elfeledkezni a hatalmas orosz fehérember-tömbről mint barátról és megmentőről.” 

Nemigen tudtam, mit válaszoljak neki. 

Végül annyit írtam neki, hogy sajnos, sosem a túlzott optimizmusomról voltam híres, viszont mindig hittem abban, hogy az élet örök, és a Teremtőnek célja van velünk. A cikkem címében szereplő kérdést, megtoldva azzal, ami a címbe nem fért volna, de örökké itt motoszkál bennem, nem mertem neki megírni. 

Az ugyanis így szól: vajon a tűrés lenne a sorsunk itt, a Földön?

Kondor Katalin
http://magyarhirlap.hu/cikk/141900/Meddig_turunk?fbclid=IwAR1ylUL0poE7piw8AiuVV-rnCzytisID4ss2XXtHTTWwML9wAOdO5Fq7y14