Évek óta azzal szembesülünk, hogy a „megcsináljuk” merkeli ígéretéből teljes politikai kudarc lett, de nincs beismerés, nincs őszinte szó, csak az a végtelenül arcátlan „vigasztalás” van, miszerint ezzel a veszéllyel meg kell tanulni együtt élni... 

A címben feltett kérdést meg kell toldani egy másikkal. Miért hagyjuk ezt? Miért tűrjük? S hogy mit hagyunk, és mit tűrünk? Nos, az egyre fokozódó migránsáradatot. A napi hírműsorok ugyan már jó ideje a covidjárvánnyal való küzdelemről szóló tudósításokkal kezdődnek, viszont arról még sosem szólt a fáma, hogy az embercsempészek által hazánkba behozott és átutaztatni próbáló, szinte száz százalékig muszlim vallású idegenek vajon fertőzöttek-e vagy sem? Kaptak-e oltást? Egyet, kettőt, hármat? Ha netán kiszállnak valahol az út mentén, van-e rajtuk maszk?

Természetesen valamennyien tudjuk a választ, a „migránskatonák” semmiféle oltást nem kaptak, a maszkra fütyülnek, s ha netán megérkeznek, mondjuk, álmaik Németországába, ki tudja, miért, róluk nem látunk tévéfelvételeket, amint éppen „oltakoznak”. Mindenesetre a hónapok óta tartó járványhelyzetben Európa egyetlen városából sem érkezett olyan tudósítás, ahol azt láttuk volna, hogy a migránsok lakta táborokban, lakónegyedekben tömegével oltották volna az embereket. Vagy csak nem tartották fontosnak, hogy hírt adjanak róla? Ki érti ezt?

Évek óta olyan közegben élünk, amikor naponta szembesülünk azzal, mennyire hatalmas az ellentmondás Európa végtelenül antipatikus bürokratáinak úgymond „hivatalos” kommunikációja és a valóság között. S roppant álságos és gyáva módon a megfélemlített állampolgárok nagy többsége nem meri kimondani, hogy ezek bizony hazudnak. Avagy nem bontják ki az igazság minden részletét, hogy egy notórius hazudozó magyart idézzek. Évek óta azzal szembesülünk, hogy a „megcsináljuk” merkeli ígéretéből teljes politikai kudarc lett, de nincs beismerés, nincs őszinte szó, csak az a végtelenül arcátlan „vigasztalás” van, miszerint ezzel a veszéllyel meg kell tanulni együtt élni.

Nos, ez idáig egyetlen nagyszájú európai vezetőnek sem sikerült megmutatnia, hogy országa képes ezzel a veszéllyel boldogan élni. Marad tehát a hazugságtenger, s ebben fetreng az egész világ. S csak a vak nem látja, hogy öntelt és magabiztos vezetőinek eszük ágában sincs megállítani a migránsáradatot. És sátáni vigyorral az arcukon nézik, hogyan próbálják védeni Európa határait azok az országok (kevesen vannak, sajnos), amelyek merik nem pártolni a világ népeinek összekeverését kiötlő hagymázas elképzeléseiket. Melyek célját mind a mai napig elfelejtették közölni és részletezni velünk.

Lengyelország talán egyetlen lakója sem tudta volna megjósolni öt évvel ezelőtt azt, hogy egy napon majd Fehéroroszország felől kezdenek özönleni hozzájuk a migránskatonák, hogy átjáróháznak használják őket a „művelt Nyugat” felé. Hogy miért pont öt évet említettem? Nos, éppen öt évvel ezelőtti az az újságcikk, amely véletlenül a kezembe akadt a minap.

A Magyar Idők írt arról, 2017-ben tehát, hogy két nagyon befolyásos európai politikus beszélt Európa lehetséges jövőjéről, arról, hogy ők milyen Európát képzelnének el a következő évtizedekben. Ez a két politikus: Wolfgang Schäuble, Németország pénzügyminisztere, illetve Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke volt, tehát olyan emberek, akik valóban képesek befolyásolni az Európai Unió jövőjét.

Az írásból kiderült, hogy a migránsutaztatás célja: „Elősegíteni az arab, a muszlim és más fajok keveredését Európa népeivel.” A cikk idézi Timmermans urat, aki nemes egyszerűséggel és persze hozzá méltóan roppant demokratikusan kijelentette: „A faji és kulturális keveredés és sokszínűség Európa és az európai nemzetállamok jövője.” Ez lesz, és punktum. S hogy mi sem maradjunk ki, mindezt még megtoldotta a következő néhány mondattal: „Nem lehetséges tehát, hogy mondjuk Lengyelország vagy Magyarország azon ábrándozzon, hogy továbbra is keresztény kulturális szokásokra és hagyományokra alapozza társadalmát.” S ehhez még azt is hozzátette: „Ilyen jövő nem lesz. Faji és kulturális diverzitás fogja jellemezni az európai országokat.”

Mindez öt évvel ezelőtt történt, ennyit az Európában tomboló demokráciáról. Jó néha visszanézni egy kicsit. Mert a szándék azóta sem változott. Ki érti ezt?

Vajon mit válaszolna ez az egyik legantipatikusabb európai politikus, ha őt, mint a határtalan szabadságnak és a fajok keveredésének hívét, megkérdeznénk, szerinte mi történne, ha európai, szabadelvű ifjú hölgyek, mint utazni szeretők, mondjuk Irakban, Marokkóban, Jemenben, Afganisztánban turistáskodva, netán a letelepedést is fontolgatva meztelenül napoznának a tengerparton, vagy rövid nadrágocskában, közszemlére kitett hassal, lilára festett hajjal, vastag sminkben járnának-kelnének a műemlékek között, este meg beugranának a férfiak számára fenntartott vendéglőkbe egy pohárkára?

Szerinte a roppant demokratikus muszlimok mit szólnának mindehhez? Meg a kulturális keveredéshez saját hazájukban? Nos, a kérdések természetesen költőiek, már csak azért is, mert Timmermans úr még soha semmire nem válaszolt hitelt érdemlően. Ezzel a szokásával persze nincs egyedül az EU-ban.

Tényleg, ki érti mindezt? No nem Schäuble és Timmermans urakat, hanem saját magunkat. Európa népeit. Gyáva népnek nincs hazája, tartja a mondás. Közel vagyunk ahhoz, hogy Európa népeinek ne is legyen.

Kondor Katalin
forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220105-ki-erti-ezt