Igen, Európának hívják kontinensünket, de már valójában nem az, csak nevét őrzi. Lényegét nem...

Jó öt évvel ezelőtt európai értelmiségi emberek írtak egy kiáltványt, melyben – szerintem mert már érezték azt a veszélyt, ami Európára vár – megfogalmazták, mit gondolnak erről a földrészről. Röviden idézek belőle: „Otthonunk ez a föld, és nincs másik. Ezt a köteléket régi, bevett szokásaink, magasztos és fájdalmas pillanataink erősítik. Mi is az otthon? Az a hely, ahol ismerősek a dolgok, és ahol ránk ismernek a többiek, akármilyen messzire is kalandozunk el. Európa olyan civilizáció, amelyet nagy becsben tartunk, és pótolhatatlannak tudunk. Európa az otthonunk. Bármily gazdag és nagy is Európa, nagy veszélyben van, mert félreismeri önmagát. Ez a tév-Európa civilizációnk betetőzésének képzeli magát, pedig valójában azon munkálkodik, hogy elkobozza az otthonunkat. Eltúlozza és eltorzítja Európa valós erényeit, és közben vak marad hibáinkra. Tév-Európa prókátorai a feltartóztathatatlan fejlődés babonájának álomvilágában élnek. Azt képzelik, hogy a történelem az ő oldalukon áll. E hit gőgöt és megvetést plántál beléjük, így aztán nem képesek belátni, milyen hibákkal terhes a nemzeten túli, kultúrán túli világ, amelyet építenek. Sőt, azt sem ismerik fel, hol is keresendő a tisztes emberi viselkedés forrása. Európa keresztény gyökereit nem veszik tudomásul, sőt kifejezetten megtagadják. Egyúttal óvakodnak attól, nehogy megsértsék a muzulmánokat, akikről azt képzelik, hogy örömmel veszik majd át az ő világi, multikulturális világképüket.”

Nos, az idézett mondatokkal aligha lehet vitatkozni. Persze sokkal-sokkal hosszabb az eredeti cikk, mint amit idéztem belőle, pusztán csak azzal a szándékkal, hogy hírül adjam, rengeteg okos gondolat megfogalmazódott már azokban az emberekben, akik szerte kontinensünkön érzik a világ s benne Európa vészhelyzetét. Sajnos azonban nézeteik nem hullanak olyan termékeny talajra, mint amennyire szeretnénk. S a dolgok cseppet sem tűnnek úgy, mintha javunkra változnának.

Igen, Európának nevezik azt a földrészt, amelyen most élünk, meg amelyen állítólag demokrácia van. Népuralom. Csakhogy a népnek, a démosznak kezdettől fogva semmi köze sincs ahhoz, amit az úgynevezett háttérhatalom demokrácia névvel illet s melynek nevében cselekszik. Ugyanis első perctől fogva visszaél e fogalommal. Jelen időben Európa egy békétlen, zavaros filozófiák mentén okoskodó diktatórikus intézmény, melyet velejéig korrupt és alkalmatlan emberek irányítanak, olyanok, akik minden rosszat ránk borítottak az elmúlt években, ami csak elképzelhető. Csatlósává váltak Amerikának, háborúba sodorták a NATO tagországainak katonáit, a létező legaljasabb módon beleavatkoztak egy sor ország, legutóbb Ukrajna belpolitikájába, majd kiprovokálták a jelenleg folyó háborút, miközben a becsületét mára már elvesztő Európai Uniót is eltérítették mindattól, amit hajdani alapítói megálmodtak, akkor még az erkölcs, az együttműködés jegyében. Ezek a megállapítások vitathatatlanul igazak, bár ma már ott tartunk, hogy az Európai Unióban a csillagot is lehazudják az égről, teljes erővel védik, képviselik és erőltetik az abnormitást, s naponta alkalmazzák a kettős mérce elvét.

S bár már régen napvilágra kerültek a nem létező háttérhatalom mocskos tervei, például a kevert népességről szóló tervek, melynek célja identitásuktól, gyökereiktől megfosztani az embereket, akik így megfélemlített, biztonságukat elvesztő lényekké válnak, mára ezek a tervek már valósággá lettek. Migránselosztás, kötelező kvóta, jelentős anyagi terhek fenyegetik az európai népeket, mind a 45 országot, amely Európa népességét alkotja. S a gőzhenger megy előre, komoly ellenállás ez idő tájt sehol sem tapasztalható. Mármint Európa őslakosai részéről. Végrehajtó csatlósokra és öntelt parancsolókra oszlott a világ, s benne Európa. A „büszke nő”, ahogy a sláger mondja. Csakhogy Európa már nem lehet büszke. Mire is lehetne? A gyávaságára, mellyel elnézi a templomgyújtogatásokat, a papok megölését? A velejéig korrupt, bőröndökben eurómilliókat cipelgető funkcionáriusok magatartására? A gyermekek genderelmélettel, no meg -gyakorlattal való megrontására? Egy velejéig korrupt ország velejéig romlott vezetőjének milliárdokkal történő támogatására? Egy magát filantrópnak nevező, senki által meg nem választott milliárdos, sátáni figura uralmára és diktatúrájára? Tényleg, erre legyünk büszkék? A békés és senkit sem gyarmatosító országokat naponta ostromló migránstömegekre? Arra, hogy sötétedés után már fél Európa nem mer kimenni az utcára? Vagy az immár mindennapossá váló, atomháborúval történő fenyegetésre?

Igen, ezen szégyenletes cselekedetek Európában történnek, ahol – persze nem merném állítani, hogy csak itt – gengszterek kezébe került az irányítás. Mindazt, amit fentebb felsoroltam, bizonyára nagyon sokan tudnák még megtoldani hasonló példákkal. Viszont aligha tudna már bárki sokakat meggyőzni arról, hogy miért is kell nekünk az Európai Unió? Sejtjük persze, miért nincs magyarázat. Azért, mert rejtve vannak – mivel nem a mi javunkat szolgálják – azok a tervek, szándékok, melyek megvalósítása a háttérben már rég folyik, titokban és hatékonyan. S ezeket nem kötik az orrunkra. Minden tisztességes ember tudja, hogy bármily szabályozás, törvény csak akkor hatékony, ha az a természet rendjén és az élet tiszteletén alapul. Van természeti, jogi és erkölcsi törvény. Papíron. Mert a napnál világosabb, hogy sem a természet rendjét, sem az életet nem tiszteli a mai világ. Mi, magyarok sok nagyszerű embertől kaptunk már útravalót arról, mi a kötelességünk. Íme az egyik tanító: Arany Jánosnak hívják. „Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben. / Ember lenni mindég, minden körülményben.” Na, ezt kellene a világ fura urainak megtanulniuk. Sajnos ez idő tájt képtelenek rá, Európa pedig a sír szélén tántorog. Persze végtelen gőgjében ezt sem akarja észrevenni, s talán már azt sem tudja, hogy egyszer így hívták.

Mi meg körön kívülről nem tehetünk mást, mint Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényéből idézünk: „Elég volt a gittegyletből. Ti itt mind sorra elnökök vagytok, mi meg hiába rágjuk a gittet.”

Kondor Katalin
forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20230705-europanak-hivjak