Mára oda jutottunk, hogy szabályok sincsenek, nemhogy egyenjogúság, hiszen világ szégyenére még a jogállamiság fogalmát sem sikerült tisztázni...
Nyugati politikusoktól ritkán hallani-olvasni olyan őszinte nyilatkozatot, mint amit néhány napja olvashattunk abban az interjúban, melyet Arnold Vaatz-cal, a német CDU politikusával készített a Magyar Nemzet. Elsősorban természetesen a német belpolitika, a közelgő választások gondjai kerültek terítékre, amiről most nem szeretnék írni, van ott gond éppen elég.
Ellenben mindazt, amit térségünkről, s benne a V4-ek formációjáról elmondott, nem árt figyelembe vennünk, hogy a politika nyelvezetét kevéssé ismerő ember is tudja, mi folyik az uniónak nevezett szervezetben, annak is a belső bugyraiban. Azt azonban sejtem, hogy Vaatz úr őszinte nyilatkozata aligha nyeri-nyerte el valamennyi párttársa, mi több, valamennyi politikustársa tetszését.
Kezdjük mindjárt egy jóslattal, mely az interjú címe is egyben: „El akarják mozdítani Orbánt”. No, efelől egyetlen jobboldali gondolkodású magyar embernek nem volt és most sincs kétsége, aki ismeri a magyar politikát, s látja az ellenzék minden gátlást és jóérzést levetkőző, bizonyíték nélküli hazug állításait.
Csakhogy Vaatz úr e kijelentését nem a magyar ellenzékről mondta, akik ezt a szándékukat naponta ismételgetik, s ehhez joguk is van, hiszen azért ellenzékiek, hanem azt is előre vetítette: „az Európai Parlament minden gátlását levetkőzi, hogy üssön Magyarországon”. Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Már csak azért is, mert gátlásai eddig sem voltak az unió sanda szándékú tagjainak, ha hazudni kellett rólunk, vagy ütni rajtunk.
Valamint azért sem kételkedünk a jóslatban, mert nem győzzük ismételni, hátha eddig még nem mindenki fogta fel Vera Jourovának, az Európai Bizottság alelnökének szavait, melyek szerint „politikailag bele fogunk avatkozni a magyar választásokba”. Az ég nem szakadt le, mikor ezt mondta, ezért aztán nehezen tudunk már meglepődni az európai főemberek kijelentéseit illetően.
No, de visszatérve a német CDU-politikus nyilatkozatára, Vaatz úr olyat mondott, amit eddig még senki sem mert ily nyíltan és őszintén közölni. Szerinte a németországi közmédia elítélőbben kezeli a lengyel Kaczynskit és Orbán Viktort, mint Kim Dzsongunt, vagy éppen Putyint. Hogy naponta démonizálják őket, s a magyarokat, arról tisztességes német állampolgárok is gyakran számolnak be nekünk. A legfrissebb erre utaló hírt, lényegében egy apróságot (bár az ördög a részletekben rejlik) Németországban élő magyar ismerőseink mesélték.
A Magyarország–Portugália meccset nézték, melyről a ZDF német televízió tudósított a Puskás Arénából. A sportriporter kolléga így kezdte beszámolóját: „Itt vagyunk Budapesten, ahol a mai napon Orbán Viktor szélsőjobboldali miniszterelnök egy törvényt hozott a homoszexuálisok ellen.
Ez az egyetlen stadion, ahol teltházzal engedik a meccseket. Ráadásul maszk nélkül.” Nos, ismerőseink hozzátették még, hogy a tudósító a sportról, az EB-ről nem szólt semmit a meccs felvezetésében, s azt sem említette, hogy csak védettségi igazolvánnyal lehetett belépni a stadionba. Íme egy példa a rendkívül szabad, független (mitől, a valóságtól?) nyugati sajtó hétköznapi ferdítéseiről.
Arnold Vaatz is lényegében azt erősítette meg, amit eddig is tudtunk, miszerint a Nyugat azért ellenséges velünk szemben, mert kezdi felfogni, hogy mi egyre inkább elfordulunk a nyugati életfelfogástól, a gender, a BLM, a meetoo és a többi mozgalmaktól, az ostoba és arrogáns klímaideológiától, no meg attól, hogy reggeltől estig, meg éjszaka is erkölcsileg felsőbbrendűnek tartja magát a művelt Nyugat.
Vaatz úr jártasnak tűnik a pszichológiában is, mert kimondta, ami a legfontosabb, s ami miatt az unióba való belépésünk első perce óta bántanak bennünket, miszerint „Önök a hiúságában sebezték meg a Nyugatot”. A magyarázatot is hozzáfűzte, amit persze mi is már régóta tudunk: azért sebezzük és folyamatosan sértjük őket, mert nem vagyunk hajlandók hagymázas elképzeléseikhez asszisztálni.
Mindebből egyenesen következik – amit egyébként minden tisztességes és alattvalói szerepre alkalmatlan magyar ember már régóta érez –, hogy a sértődékeny Nyugat a szolga, a megmukkanni sem jogosult szolga szerepét szánta nekünk. A kezdet óta. Amióta saját szemünkkel látjuk az ellenünk fenekedők artikulátlan ordításait, olvassuk a rólunk csakis hazugságokat írók cikkeit, naponta tapasztaljuk, hogyan ölelgetik honi hazaárulóinkat, s miként árasztják gyűlöletcunamijukat mindenkire, aki nem híve beteges gondolataiknak.
Csak parancsra volna szabad cselekednünk – ez is kiderül az említett cikkből. Nekünk nem szabad kínai egyetemről „ábrándozni”, nem szabad Oroszországgal normális viszonyt ápolni, magyarán semmit sem szabad, amit az Európai Unió rabszolgatartói nem gondolnak jónak. Ennyit az egyenjogúságról.
Akinek van kedve, nyugodtan lapozza fel az unió gondolatát kitaláló politikusok – Adenauertől De Gaulle-on át Helmut Kohlig, hogy csak néhányat említsünk – eszmefuttatásait. Ha jól olvastuk írásaikat annak idején, azokban az állt, hogy az EU szuverén, egyenjogú országok partnersége, melyet közösen elfogadott szabályok működtetnek.
Mára oda jutottunk, hogy szabályok sincsenek, nemhogy egyenjogúság, hiszen világ szégyenére még a jogállamiság fogalmát sem sikerült tisztázni. Manapság egyetlen szabály van: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ja, és az is szabály, hogy folyton lesni kell a másikat, hátha kijelentése, még szerény megjegyzése is okod ad a botránycsinálásra. Példa erre a labdarúgó EB egyik meccse, amikor is az osztrák válogatott egyik tagja nagy gólörömében sértő, nacionalista megjegyzéseket ordibált az ellenfél egyik játékosára. Aztán bocsánatot kért. Ám a hírekbe rögtön bekerült.
Nem szép dolog ordibálni, kétségtelen. Kivéve, ha az ember uniós képviselő, avagy a Magyar Parlament ellenzéki tagja. Ám az említett labdarúgó esete mindenképpen bizonyítja, életed minden percében leselkedik valaki a környéken, aki feljelent, beárul, megró, tíz meccsre eltilt, meghurcol, büntet. Magyarán a Nagy Testvér itt van, figyel, hazudik és büntet. Az a célja, hogy szétzilálja a nemzetállamokat. A cél meg szentesíti az eszközt.
Kondor Katalin forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210624-a-sertodekeny-nyugat