Közvetlenül Soros Györgyhöz köthető tulajdonosokhoz (Media Development Investment Fund New York) kerül Szlovákia egyik országos lapja, a SME. Az eddig oligarchakézen lévő Petit Press kiadó megvásárlása a felvidéki magyar nemzeti konzervatív olvasók számára azt jelenti, hogy kíméletlen ideológiai, lejáratásoktól hemzsegő mediális harcra kell felkészülnünk. Mert Sorossal nem csak a pénze jön Szlovákiába, hanem ideológiája, módszerei és az eszközei is…

Új status quo

Már 2018-ban, a Kuciak-gyilkosság után látni lehetett, hogy Szlovákiában új status quo áll fel. Az addigi erőegyensúly arról szólt, hogy az ország külpolitikája és sajtójának túlnyomó része legyen liberális, nyugatorientált, és akkor békén hagyják az oligarchákat. A kettős gyilkosság után a nemzetközi liberális erőtér ezzel már nem elégedhetett meg. A fordulópontot azonban nem Ján Kuciak és Martina Kušnírová halála jelentette, hanem az a pillanat, amikor Andrej Kiska államfő szépen megkérte Juraj Šeligát és társait (a tüntetések szervezőit), hogy vessenek véget a megmozdulásoknak. Kiskáéknak és a formálódó balliberális progresszív körnek ugyanis még időre volt szüksége ahhoz, hogy felépítsék önmagukat. A tüntetések leállításának kérése jelezte az elhatározást, hogy beszállnak a nagypolitikába. A status quo-nak meg kellett változnia, ami azt jelenti, hogy egyes oligarcháknak leáldozik, helyüket pedig új személyek veszik át. Olyanok, akik a progresszív politika mentén érvényesítik majd érdekeiket – illetve gazdáik érdekeit.

Megváltozott frontvonalak

Három évvel később a frontvonalak leplezetlenül megmutatkoztak. Megbuktatták Igor Matovičot, módszeresen támadják a konzervatív, bevándorlásellenes, családpárti értékeket valló politikai erőket. Hangulatot keltenek a V4-ekkel és a magyar kormánnyal szemben. A tények eltorzításával, valóságos mediális rohamokkal ostromolják az olvasók érzékeit, ahol nem a tények és az igazság a fontos, hanem a benyomáskeltés valaki ellen, vagy valaki mellett.

Módszerek és eszközök

Ahogy kisajátították a jogállamiság fogalmát, az elmúlt néhány évben a liberálisok úgy telepedtek rá a dezinformációra is. Fegyvert kovácsolnának belőle Szlovákiában. Nem véletlenül foglalkozik vele olyan gyakran Ivan Korčok külügyminiszter is. Oka ugyan van rá, hiszen valóban rengeteg álhírgyár működik. Ám itt is tetten érhető a kettős mérce. A liberális dilemma a következő: hogyan lehetne más (nem liberális) ideológiát képviselő sajtót és személyeket elítélni a nyilvánosság előtt, ha egyszer szólásszabadság van? Az mégsem mondható, hogy a saját véleményük miatt járatják le őket. Mindjárt más a helyzet ha azt állítják, hogy a célba vett illető dezinformációkat terjeszt, és külföldről fizetik. Esetleg radikális, szélsőséges elvek motiválják. A dezinformáció a mediális harc szuperfegyvere, erre hivatkozva kapcsolták le élő adásban annakidején Donald Trump mikrofonját is. És ennek alapján fogják rá széles néprétegekre, akik nem liberálisokra szavaznak, hogy dezinformációval megvezetett „hasznos hülyék”.

Trump is belebukott

Ugyanezt a taktikát követték az Egyesült Államokban az elnökválasztások idején. És bár utólag, egy jól irányzott rejtettkamerás felvétel le is leplezte az objektív tájékoztatást hirdető mainstream oldal elfogult politikai manipulációját, Biden az elnök, Trump pedig nem az. A liberálisok világában csakis a végkifejlet számít – bármi áron, bárki kárán. Nagyjából erre lehet majd számítani nálunk is, néhány éven belül. Hogy pontosan mikor, az a parlamenti választások időpontjától függ. Addig is a képzeletbeli frontvonalnál megkezdődnek a csapatösszevonások. Egy Soros ide, egy Valášek a PS-be, egy Kollár a SPOLU-ba, egy vegyespárt a magyar etnikai képviseletbe.

Felkészületlenül

Felvidéki magyar szempontból egyáltalán nem vagyunk felkészülve erre az új helyzetre. Az egyesülő politikai képviselet saját identitásával sincs tisztában. A nemzeti konzervatív értékrendet érő konkrét támadásokat pedig nem lehet üres frázisokkal kivédeni. Sajtó szempontjából a helyzet kétesélyes. A jelentős erőforrásokkal rendelkező „médiacsalád” egyre kevésbé konzervatív. Az egységesülő politikai irányvonalat követve próbál szolgalelkűen megfelelni a politika elvárásainak. Csakhogy ezzel – mivel vegyes- és liberális, ha úgy tetszik progresszív ideológia is került a csapatba – szükségszerűen feladja a célokat és az elveket, amelyekért és amelyek mentén létrejött. Így fordulhatott elő, hogy a magyarországi kormány és választók jóindulatából felépített “médiacsalád” Magyarország-ellenes, szélsőliberális, a Smer korrupt kormányzatának korábbi haszonélvezőit propagálja… Nem szabad megfeledkezni a tétről, amely a játék szereplőit mozgatta. A felmérések szerint jelenleg egyetlen valódi konzervatív párt kerülne csak be a parlamentbe, az is a harmadik helyen. Az MKP összeállt a Most-Híddal. Már nem csak a balliberális sajtó, hanem maga Peter Pellegrini is belengette, hogy hajlandó lenne kormányozni a jelenlegi kormánykoalíció egyes pártjaival. Ezzel egyidőben a Denník N bejelenti, hogy magyar nyelvű rovatot indítana, Soros György pedig megvásárolja a SME-t. Ennek alapján, a kormányválság, Matovič, Gyimesi és a Szputnyik-ügy körüli libsi hisztéria csak óvatos ízelítő volt.

Komjáthy Lóránt
forrás: https://korkep.sk/cikkek/velemeny/2021/04/23/nem-csak-soros-penze-jon-szlovakiaba-hanem-ideologiaja-es-a-modszerei-is/