Komjáthy Lóránt: Ki a gyenge és ki az erős?

A Szövetség egyezkedik a Magyar Fórummal, a Most-Híd meg röhög a markába. Ezt alaposan elvonderleyenezték. Nem kicsit, nagyon. Fel kéne háborodnom, de valójában nem tudok, mert számítottam erre a végkifejletre.

Évek óta figyelmeztetünk arra (legalábbis a magyar újságírók egy józan része), hogy liberális pártokkal nem lehet magyar közösséget szolgáló képviseletet érdemben működtetni. Ennek két oka. Az egyik, hogy alapvetően ellenérdekeltek. Egy liberális a társadalom atomizálásában érdekelt, ahol könnyű a közösségi gondolkodástól és felelősségtől megfosztott, senkihez és semmihez nem kötődő egyéneket primitív jelszavak és kérészéletű divathóbortok mögé felsorakoztatni, vagy adott esetben háborúba rángatni. Még könnyeb elkerülni velük a felelősséget, hiszen egy szélsőséges individualistának nem fáj a közösből lopás - csak azt mondja: ő is ezt csinálná.

Röviden, az út, amit a liberálisok járnak és amit a liberálisok járni engednek, az a közösségi lét megszűnését jelenti. Ez pedig a felvidéki magyar nemzeti közösség végét is jelentené.

A másik ok az, hogy amit a politikus megengedhet magának, azt meg is teszi. Legyen látszólag akármilyen gyenge egy liberális párt, legyen akármilyen gyenge támogatottsága, ott vannak mögötte az agytrösztök, a bértollnokok hada és a fű alatt odatolt pénz. Lényegében kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkezik. És ezzel nagyon sokat el tudnak érni. Például azt, hogy megbénítják a nemzeti pozitilázást.

A Szövetség gyenge, mert az MKP-platform számomra felfoghatatlan okból alárendelt szerepet játszik, meghunyászkodik, megalázkodik. Ezzel nem csak saját magát alázza meg, hanem a nemzeti-konzervatív választókat is. Ahogy Igor Matovič hibája az, hogy ma atlantisták vezetik az országot, úgy az MKP-platform hibája, hogy a liberálisok diktálják a tempót a Szövetségben.

Az eredmény igen nagy valószínűséggel újabb bukás lesz. De félő, hogy ennél nagyobb gondok lesznek. A Szövetség létrejöttével 2020-ban lekerült a napirendről a közösség újra/önszervezése. Vagy ha úgy tetszik, a megtisztulása. Helyette újabb, már három éve tartó agónia kezdődött, ami újabb csalódás az egyébként is kiábrándult választóknak.

Hogy fogunk ebből felállni? Nem tudom. Ijesztő. Politikai immunrendszerünk már magyarellenes verbális támadások és a háború árnyékában sem működik. Nem tudunk összezárni, mert szándékosan nem engedik, hogy összezárjunk.

Az egész mostani vita egyik mellékszála Gyimesi György szerepe. Ő sem az a politikus, akivel szemben hajlandó lennék megelőlegezni a bizalmat. De a politikai profil, amit felvett, kötelezi őt, hogy bizonyos vágányról ne térjen le. És ez a vágány a magyar közösség erősödése felé tart. Ráadásul olyan ember, aki a nem szavazó magyarokat megmozgathatja. Nem azért, mert populista, hanem mert nem fél arról beszélni, amiről a Szövetség fél, kimondja azt, amit a Most-Híd nem enged. Közel sem hibátlan, de Rigó Konrádnál, Sólymos Lászlónál többet ér. A gond valószínűleg az, hogy többet ér az MKP-platform néhány elkényelmesedett léhűtőjénél is, akik foggal körömmel ellenzik, hogy beengedjék azt az embert a listára, aki túlságosan tevékeny. Merthogy a cél számukra az, hogy minél kisebb erőfeszítésből minél több pénzcsapon ülhessenek. Lehetőleg konkurencia nélkül.

Az infláció a felvidéki magyar politikát is elérte. A politikusaink devalvációja egyenes arányban nő a választói csömör mértékével. De ők csak folytatják, mert elhitetik magukkal, hogy úgy sincs választásunk. Ebben bíznak, ezzel hitegetik magukat. Szégyenérzet nélkül. Az egyetlen jó hír a történetben, hogy egyszer ez az agónia is véget ér. Csak reméltem, hogy az előttünk álló kihívásokat megelőzve rendezni tudjunk a sorainkat. Sajnos, hiába. Minden bizonnyal, lehet még rosszabb...

forrás: Komjáthy Lóránt FB-oldala