Jó, ha ilyenekről is tudunk, mert még a paranoiájuk is dilettáns. Sajnos, egy hajón vagyunk velük...(szerk.)

- – – – – – – – – – – – – – -

Valahol távolabb kell kezdeni. Ahogy borgőzös hajnalokon Ady Endre kedvenc kocsmájában, a Három Hollóban vad istenkereső lármába merült a baráti kompániájával, amire a pesti villamos csilingése válaszolt, úgy űzi, hajtja a megváltó hajszolása a fényesre koptatott gatyáján lefelé csúszó szlovák politika jobboldalát.

Szegény kis klapecek nyöszörögnek. Ajánlom fogyasztásra az erősen avuló, tréfás, kissé bizalmaskodó fordulatot, amelyet nyelvünk a szlovákból vett át abban a korban, amikor a világvárossá emelkedő Budapesten szlovák kétkezi munkások ezrei váltották fillérre a koronát.

Mint(h)aország mint(h)akormányfője

Szóval a fiúk nyöszörögnek, szégyenbe hozva a boldog békeidők serénykezű tót atyafiait. Azok a klapecek még építettek, a mostaniak meg legfeljebb halkan belelépnek. Meg is érkeztünk a Kosztolányiról ihletett Karinthy-paródia kellős közepébe. Az már egyszer biztos, és korántsem csak a lírát közéletre cserélő parafrázis kedvéért, Eduard Heger, néha olyan, mintha politizálna. Pedig, gondolhatnánk némi szigorúan jóindulatú biztatással, a Parnasszusra könnyebben hágna fel, ha megírná A szegény kis vodkaárus panaszait.

Mint(h)aország mint(h)akormányfője, Eduard Heger az első tavaszi napsugaraktól dagadó (khmm…) önbizalommal gondolt egy nagyot.

Összetrombitálta a kompániáját, ahogy Ady a részeg estéken, hogy a pillanat idejére megfeledkezzen a vérbajáról, és mert miniszterelnökségének fogyó idejéből még futotta, gründolt egy pártot. Meg kell mondjuk, zseniális, eredeti ötlet. Olyan megkomponált, mint egy Ady-szimbólum, vagy egy Kosztolányi-hexameter.

A szegény demokrata keservei

Némi ünneprontással írjuk azért ide, hogy a rendkívül kreatív Demokrati fantázianévre hallgató formáció bejelentését követően, mialatt a tátrai zerge hármat szellentett, vagy a Dubček téren Danko rúdján hármat feszült a nemzeti lobogó, a tettrekész fiúk már arról beszéltek, hogy más, hasonlóan sokra hivatott pártokkal koalícióban hozzák el a megváltást a szlovák jobboldalnak szeptemberben 30-án.

Vagyis szomorúan kell konstatáljuk, ahogy a tavaszi napocskát eltakarták a márciusi fellegek, úgy hagyott alább a kormányfői vérbőség, s vele lohadt a (khmm…) lelkesedés.

Így történt, hogy Edo Heger belefogott A szegény demokrata keservei munkacímet viselő ciklus első soraiba. Rögtön népi hangszerkísérettel, megszólaltatva a koncovkát, amely tudvalevően lyukak nélküli fúvós hangszer, aminek fúvása közben a népzenész a hangmagasságot a hangszer végének befogásával, illetve átfújással változtatja. A ciklus későbbi verseinek megzenésítéséhez kéznél van a fujara, amely közel két méter hosszú háromlyukú hangszer.

Ha az OĽaNO-ból átigazolt négy miniszter netán összeveszne a három lyukon, akkor fújhatják a pásztorfurulyát, amelyet hat lyukkal faragnak ki gondos kezek. Amennyiben a népi zenekar mégsem állna össze, akkor javasoltak az egynádas hangszerek, mint a drček vagy a fanfarka, esetleg a duda, amely többszólamú játékra is alkalmas.

Szegény Miki a pártalapításkor

Ahhoz, hogy megértsük, a másik jobboldali megváltójelöltet, Mikuláš Dzurindát mi hozta vissza a közélet frontvonalába, hátra kell hagynunk a szlovák népzenét, az Opera tövében megbúvó Három Hollót, ahol Ady iszogat, és búcsút kell mondanunk a Kosztolányit parodizáló Karinthynak is. Ennek felfejtését még távolabb, tudós költőnknél, Csokonai Vitéz Mihálynál kell kezdenünk.

Dzurinda pártalapítása olyan, mint egy népies helyzetdal Csokonai tollából: Estve jött a parancsolat, Kék-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán, Zörgettek Miki ablakán. Valahogy így érezhette magát a táborozáskor szegény Zsuzsi Jancsija, amikor a török ellen hadba vonult. Igaz, a mi Mikink szerencsétlenül járt a kérőkkel, hiszen a Spolut Modrá Koalíciára átkeresztelő Miroslav Kollárral nem jött össze a nász, ahogy a KDH-val sem valósult meg a közös szerelemgyerek keresztelője.

Így azután Dzurindának a múlt hétre maradt a szintén rendkívül kreatív Modrí-Európske Slovensko nevű pártkísérlet bemutatása, amely nevet váltó keltetőpárt híján csak tízezer aláírás összegyűjtésével kelhet életre.

Minden elfogultságunkkal együtt, amelyet a felvilágosodás korának magyar irodalma iránt érzünk, azt kell gondolnunk, szegény Mikinek a szlovák politika rétje már hímetlen, a mező kisűlt. Ezért azután míg Heger pártalapítása akár parlamenti belépőt is érhet, Dzurinda – visszacsatolva Karinthyhoz – az a klapec, akinek az erőlködése végén igen nagy eséllyel csak a nyögés marad.

Nicholsonová sem galacsinnal gurigáz

A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a pártalapítási igyekezetből a múlt héten a klapecek mellett a szebbik nem is kivette a részét. Annak, hogy a pártalapító Lucia Ďuriš Nicholsonová nem galacsinnal gurigáz, szemléletes példáját adta a kreatívok izzadó homlokától harmatos Jablko bemutatkozó sajtótájékoztatója.

A jelek szerint a születőben lévő formáció is rálelt ugyanarra a célcsoportra, mint a fentebb taglalt fiúk, de ez láthatóan cseppet sem akadályozza Nicholsonovát abban, hogy a „határozottan Nyugat-barát és európai elköteleződésű pártjával” is képes legyen újat mondani.

Az európai parlamenti képviselő pártelnök a Jablko bemutatkozásakor mindenkit megnyugtatott, a párt politikusai nem a kormányzati limuzinok kényelmére vágynak, hanem a hétköznapi emberek problémáit akarják megoldani. Ahhoz, hogy erre a nemes feladatra vállalkozzanak, az eddig összegyűlt ötezer aláírás mellé még további ötezret kellene összekalapozniuk.

Orra bukik a szlovák Cipolla?

A nagy tavaszi pártalapítási láz, minden izzadtságszagú erőlködés ellenére, megmozgathatja a politikai hőmérőt a szlovák jobboldalon.

Túlzó következtetést a múlt pénteken publikált Ipsos-felmérésből még nem érdemes levonni, de mégis figyelemre méltó, hogy az első közvélemény-kutatás, amely Hegerék dobbantása után készült, a parlamenten kívülre méri Matovič maradék OĽaNO-ját.

Azzal együtt is, hogy a liberális DenníkN által megrendelt felmérés akár a sajtó bimbózó szeretetéről is tanúskodhat a Matovičot faképnél hagyó Demokrati irányába, rég láttunk olyan kutatást, amelyben az OĽaNO orra bukott volna a parlamenti küszöbben. Bár arra mérget nem vennénk, hogy a következő ciklusban a parlament zárva maradna a kiérdemesült nagyszombati Cipolla előtt, innentől kezdve mindenkinek világos lehet, beleértve minket, magyarokat, Igor Matovič a politikai túlélésért küzd.

Kolek Zsolt
forrás: https://ma7.sk/aktualis/szegeny-kis-klapecek-nyoszorgesei