2022 a Szövetség szempontjából meghatározó év lehet. Az egységes magyar párt megalakulása kétségkívül jelentős politikai teljesítmény, még akkor is, ha erőt, hitelt, választói bizalmat romboló tárgyalási folyamat vezetett 2021 októberéig...

A Szövetség létrejötte azonban nem változtatott azon a tényen, hogy a felvidéki magyar választók tömegei számára, az évtizedes törzsi háborúskodás következtében, ma is a megosztottság a természetes állapot. Az egységbe szükségképpen olyanok is bekerültek, akik eddig a lövészárok túloldalán, a démonok között foglaltak helyet.

Ezzel szemben angyallá válhat a szlovák kormánypárt magyar baritonja, aki a frissen érkezettek buzgalmával elsajátított konzervativizmusát kínálja Igor Matovič farvizén. Így aztán egy évtized hideg polgárháborúja után sok felvidéki konzervatívnak inkább elfogadható Matovič hónalja, mint a befoltozhatatlan léket kapott vegyes pártból a Most–Híd-platformba kapaszkodók látható többsége.

Sebek tehát vannak, azokba pedig a hülyére vert Pistike arcán ülő pofonnál is könnyebb sót hinteni nemzetmentésnek álcázott államérdekből, vagy éppen sértettségből.

Ahol angyalok vannak és démonok, ott nincs közösség, még társadalom is alig. Mondhatnánk persze, hogy az idő mindenre gyógyír: a fekete és fehér logikáját idővel felváltja a sokszínűség. Csakhogy fogyó létszámú közösségként időből van a legkevesebb.

A baj tehát nem kicsi, de kisebb, mint 2021 októbere előtt.

A Szövetség remény és esély, aminek egyetlen reális alternatívája maradt. Éspedig az, hogy elengedve a Most–Hidat, az MKP és csatolt fájljai, a látszatönállóságra kínosan ügyelve, felkéredzkednek Matovič mentőhajójára.

Ez a forgatókönyv eredményezhet egy nagyító alatt még éppen látszó magyar képviseletet, de a tényleges szervezeti önállóság nehezen visszafordítható feladásával jár. Nem is beszélve arról, hogy a hatás-ellenhatás elve alapján a Most–Híd arra kapható maradéka is tagozatba szerveződne egy feléjük leginkább nyitottnak mutatkozó rivális szlovák pártban.

Vagyis a Szövetség, a magyar gyűjtőpárt alternatívája a szlovák pártokba való betagozódás ideológiai platformként. Legalábbis addig, amíg még kimutatható számú magyar választó jelenik meg az adott szlovák párt választási mérlegében.

Merthogy a demográfia törvényszerűségei a politikában is kérlelhetetlenek: ha egy kisebbségi közösség már képtelen az önálló politizálásra, előbb még fokozatosan olvadó súlyt képez a többségi nemzet pártjaiban, végül már nemcsak ereje, de igénye sem lesz arra, hogy megkülönböztesse magát a többségi nemzettől.

Nincs varázsgömb a kezünkben, hogy lássuk, milyen legyen a jövő Szövetsége. Egyet azonban biztosan tudunk, a múlt viszályait kívül kell hagynunk a jövő Szövetségén.

Ahogy azt is, hogy a Szövetség reménybeli választóinak tízezreit nem az érdekli, milyen szervezeti formában működik a párt. Ha a Szövetség erejét gúzsba köti, hogy egyáltalán felálljon helyben és a járási szinteken, milyen esélyekkel vághat neki az őszi, minden várakozás szerint magasabb részvétel mellett megrendezendő megyei és települési önkormányzati választásoknak?

2022 minden múltból áthurcolt viszály dacára esélyt kínál a közös munkára és a közös sikerre. Ha van terápia a hideg polgárháború ütötte sebekre, akkor éppen ez.

Ha a Szövetség nem lövi lábon magát már a rajtvonalon, idővel beér a célba. Jó eséllyel azokkal együtt, akikben ma tüske van. A közös siker pedig arra is hagy majd egy röpke pillanatot, hogy a magyar egység bukására játszók arcáról lefagyjon a mosoly.

Kolek Zsolt
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/egysegben-ketsegek-kozt

(szerk. U.I.: Új bor új tömlőbe való, mert másképp tönkremegy a tömlő és a bor is kifolyik...)