A magyar érdekképviselet parlamentbe jutása leginkább azon múlhat, hogy a felvidéki magyar választók, az ötpárti együttműködés meghiúsulása ellenére mennyire érzik majd korszakváltásnak: a 2009 óta tartó megosztottság lezárásának a Magyar Közösségi Összefogás listáját...

Múlt csütörtökön, az elhúzódó tárgyalási folyamat végére pontot téve, az MKP, az Összefogás mozgalom és a Magyar Fórum aláírták a választási együttműködésről szóló megállapodást. A szövetséges pártok a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) nevű választási párt listáján méretik meg magukat a február 29-én esedékes választásokon. Véglegessé vált az is, hogy a Most-Híd és az MKDSZ külön listán indul a választók bizalmának megszerzéséért.

Mit jelent a korszakváltás?

Egy politikai szlogen egy adott kampányon belül is felruházható több párhuzamos jelentéstartalommal. Ilyen lehet a korszakváltás fogalma is. Elsődleges üzenete illeszkedik az MKÖ kormányváltó szándékához, s ezáltal szövetségi politikájához. Vagyis kifejezi a hatalmat gyakorló kormány leváltását, s ezen túlmenően az eddigi kormányzati politika megváltoztatását is ígéri.

Magyar szemszögből ez azt jelenti, hogy az MKÖ hangsúlyosan szakítani szeretne a Most-Híd 2016 óta folytatott politikájával, amely a rendszerváltoztatás óta először a magyar szavazatokkal a szlovák törvényhozásba jutó pártok valamelyikét közös platformra hozta a szlovák nacionalista pártokkal. A korszakváltás ebben az értelemben visszatérést jelentene az 1998 után megszokott modellhez, vagyis a magyar érdekképviselet mindenkori partnerét a szlovák demokratikus pártokban találja meg.

Ugyanakkor – az MKÖ választási esélyeit tekintve – legalább ennyire fontos a korszakváltás másodlagos üzenete is. Ebben a tekintetben a korszakváltás azt jelenti, hogy a Magyar Közösségi Összefogás megszületésével lezárult a szlovákiai magyar politika 2009 óta tartó megosztottsága. Vagyis a korszakváltás szellemében a magyar választók döntő része februárban felsorakozik az MKÖ listája mögé, annak ellenére, hogy a Most-Híd és az MKDSZ kívül maradt a magyar összefogáson.

Lezárható a tízéves megosztottság?

2010 óta három választáson bizonyult hatékonyabbnak a Most-Híd által prezentált interetnikus képviselet, mint a hangsúlyosan etnikai érdekképviselet, amit az MKP tűzött a zászlajára. A Most-Híd által 2009-ben életre hívott vegyespárti paradigma példa nélküli volt az 1920-at követő (cseh)szlovákiai magyar politikatörténetben. 1998-at megelőzően, de a két háború közötti időszak nagy részében is a pluralitás volt a jellemző a magyar érdekképviseletre, de magyar kezdeményezésre soha korábban nem jött létre olyan párt, amely kilépett volna az etnikai érdekképviselet keretéből. A Most-Híd ezzel szemben önmagát interetnikus pártként, azaz szlovák–magyar vegyespártként határozta meg.

Mivel a felvidéki magyarság a mai napig nem tudott releváns lokális önmeghatározást kialakítani, mint például a transzilvanizmus révén az erdélyi magyarság, ennek okán a magát a progresszió letéteményesének beállító Most-Híd a paradigmaváltást csakis interetnikus közegben vélte megvalósíthatónak. A szlovák kávéházi értelmiség támogatása mellett a magyar választók fokozatosan fogyatkozó rokonszenve három relatív választási sikerhez volt elég. A 2016-os koalíciókötés azonban alapjaiban hiteltelenítette el a Most-Híd politikai mondanivalóját. Előbb a párt szlovák hívei, utóbb a magyar szimpatizánsok jelentős része is távozott a Most-Híd táborából.

A 2020-as választás jelen ismereteink szerint komoly eséllyel paradigmaváltást hoz, miután a Most-Híd parlamentbe jutása nagy meglepetésnek számítana. A nagy kérdés, hogy a paradigmaváltással egy időben korszakváltás is történik-e, amennyiben a Magyar Közösségi Összefogás az egységes magyar érdekképviselet szerepében parlamenti tényezővé válik.

A korszakváltás esélyei

Először is szögezzük le, hogy 2012 vagy 2016 egyszerű megismétlődése a fentebb vázolt paradigmaváltás miatt nem valószínű. Vagyis jelenleg elhanyagolható annak az esélye, hogy a Most-Híd megfogyatkozott magyar támogatóit pótolja a parlamenti küszöb átlépéséhez szükséges számú szlovák választó. Ebből az is következik, hogy a Most-Híd a választói magatartás kapcsán egy fontos szempontból 2020-ban a korábbiakhoz képest hátrányból indul. Vagyis a tartósan öt százalék alatt mért pártot már nem fogja segíteni az esélyeshez húzás korábban széles körben tapasztalt jelensége.

Az MKÖ által reprezentált korszakváltás esélyeit alapvetően két tényező befolyásolja pozitívan. Az egyik a magyar közösségben valóságosan megmutatkozó igény az összefogásra, a megosztottság lezárására. Ez még akkor is így van, ha az elmúlt évtizedben a magyar összefogás zátonyra jutott kísérletei alapjaiban koptatták el a fogalmat. Ne feledjük, a korábbi kudarcok miatt csak növekszik a politikai teljesítmény értéke, ha az egységes magyar érdekképviselet újrateremthető.

A másik tényező a Smer, az SNS és a hozzájuk csatlakozott Most-Híd által képviselt politikai gyakorlat leváltásának ugyancsak széles körben meglévő igénye. A Most-Híd támogatottságának zuhanása igazolja, hogy a magyar választók nagy többsége a lassan hátunk mögött hagyott ciklusban látványosan javuló államközi kapcsolatok ellenére sem hajlandó elfogadni kormányzati együttműködést a szlovák nacionalista pártokkal.

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a korszakváltás igénye erősebbnek bizonyul-e a magyar választók jelentős részére jellemző passzivitásnál? A kampány időszaka már kevés arra, hogy a felvidéki magyar politika visszaszerezze megtépázott hitelét. Az MKÖ sikere – parlamentbe jutása – ezért nagyban függ attól a reménytől, amit a választók a magukénak érezhetnek, látva, hogy az őket képviselő politikusok megtették az első, legfontosabb lépést a bizalom visszaszerzése felé. A megvalósult összefogás és a korszakváltás ígérete ilyen lépés.

Kolek Zsolt
forrás: A Magyar7 2019/49.száma.