A nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig, ez a húsvétra való felkészülés legintenzívebb szakasza. Népiesen sanyarúhétnek, vagy "videshétnek”, azaz vizeshétnek is nevezik. A nagyhéten belül a Húsvéti Szent Háromnapon, azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról... 

Nagycsütörtök

A nagycsütörtök az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja. Jézus ezen a napon hívta össze tanítványait az utolsó vacsorára. A vacsorát követően kimentek az Olajfák hegyére, Júdás kivételével, aki 30 ezüstpénzért elárulta a Jézust kereső katonáknak, hogy hol találják meg őt. Az Olajfák hegyén a Gecsemáné kertben Jézus virrasztott, az apostolok pedig aludtak, amikor a katonák Jézust elfogták. Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai - a harangok Rómába mennek, s csak nagyszombaton szólalnak meg újra.

Országszerte széles körben ismert szólás, hogy nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek. A szólásnak mondai eredete van.

Az 1674. év nagyszombat napján Rómában a Szent Péter-templomában a sekrestyés, amint a templom tornyába felment, ott nagy álmélkodására egy idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Fölébresztették. Maga köré bámult, alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondotta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni.

Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez.

Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazájába.

A gyerekeknek úgy mondták, hogy a harangok a Jézuskát gyászolni mentek Rómába. Csak úgy jönnek vissza, ha jól viselik magukat. A harangok elnémulása után senkinek nem illik fütyülni, dalolni, muzsikálni, mert ezzel csak a Megváltó szenvedését növelné.

Oltárfosztás

Nagycsütörtökön hagyomány a liturgikus oltárfosztás, Nyitranagykéren használatos nevén az oltárrablás. Ekkor megfosztják az oltárt is a díszektől, és kioltják a gyertyákat egy kivételével. Húsvétkor díszítik fel ismét az oltárt és gyújtják meg az összes gyertyát.

Nagycsütörtöktől nagyszombatig a falusi gyerekek "kereplőkkel" járták a települést a harangozó vezetésével, helyettesítve ezzel a "Rómába ment harangokat", például délben, vagy szertartásra hívogatva az embereket a templomba, mely kereplők hangját egyébként az ördög, a rossz elűzésének is tartottak. A kereplő gyerekek munkájukért adományt gyűjtöttek.

A pilátusverés és a pilátuségetés

Még az 1920-as években is élt az a népszokás az Alföld déli részén, hogy a miséző pap nagyszerdán és nagycsütörtökön az egyik zsoltár elhangzását követően – annak jeléül, hogy Jézus halálakor a Szentírás szerint kettéhasadt a jeruzsálemi templom kárpitja – a templom lépcsőjét ütötte meg a misekönyvvel, a hívek pedig elővették a padjuk mellé gondosan előkészített botjaikat, és a padsorokat püfölték. A lépcső, illetve a pad szimbolikus jelentőségű, ugyanis Pilátust jelképezi, aki elárulta Isten fiát, és mosta kezeit.

Tolna megyében a Pilátust ábrázoló deszkát ütötték. Szőregen a gyerekek a múlt században „pancilusoztak”, Pancilus néven emlegetett gyékényből font ütővel verték a fűszálakat és kiáltoztak: „Pancilus Pilátus mért verted mög a Jézust?” Általánosan ismert szólás: „Verik, mint a Pilátust!”

A legények nagycsütörtök este hatalmas tüzet raktak, és elégették a magukkal vitt Pilátust: a rosszat jelképező szalmabábut. Elégetése összefügg a téltemető hagyománnyal, ott is igyekeztek megszabadulni a régitől, rossztól. Sokszor egész éjjel kinn voltak folyton táplálván a lángokat.

Úgy vélték, hogy amikor Jézust vallatták, az udvaron a szolgák és poroszlók is a tűznél melegedtek. Ennek emlékezetére gyújtják ők is a tüzet. Pilátust pedig azért égetik el, mert ő adta a zsidók kezébe Jézust.

Virrasztás

Nagycsütörtök éjjelén az asszonyok a kálvárián, vagy helyenként útszéli keresztek tövében imádkoztak, emlékezvén Jézusra, aki ekkor az Olajfák hegyén imádkozott. A nagycsütörtöki virrasztás nagypéntek hajnaláig tart. Egy másik néphagyomány az apostolok aluszékonyságából ered, hiszen nem virrasztottak Jézussal. Ezért úgy tartották, hogy nagycsütörtökön nem szabad szundikálni, sokat aludni, mert akkor egész évben lusták leszünk.

Nagycsütörtöki lábmosás

Liturgikus eredetű szokás a nagycsütörtöki lábmosás, hogy alázatra nevelje a hatalmasokat. Általában magas rangú egyházi személyek mossák meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát.

Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, sokfelé friss sóskát, spenótot, vagy éppen csalánt főztek, s az a hiedelem járta, hogy így jobb lesz a termés. A csirkék ételébe is vagdalt csalánt kevertek.

Nagypéntek

Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legszigorúbb böjt és gyász ideje. A katolikus egyház ősi hagyomány alapján ezen és a következő napon nem mutat be miseáldozatot. A liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, és leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet.

Keresztútjárás

Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amely során felidézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza. Nagypénteken a hívők tartózkodnak a húsételektől, legfeljebb háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk. Az ilyenkor szokásos étrend a rántott leves, a tészta, az ecetes-hagymás hal, vagy éppen a tojásos, tejes ételek. Tipikus böjti ebéd a bableves és mákos tészta is. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra.

Nagypéntek a tilalmak napja

A nagypénteket a magyar néphit az egyik legszerencsétlenebb napnak tartotta. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, mert úgy tartják, hogy akkor megbetegednének, vagy nem lesznek szerencsések. Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és herélésnek, a jószágok bélyegzésének a századforduló körül Hajdúböszörményben, Debrecenben, Nádudvaron, Balmazújvárosban. Szántani sem lehetett, mert e napon Jézus a földben volt. Ugyanakkor Göcsejben délután a kora tavaszi veteményeket vetették.

Nem volt szabad a szárnyas állatot levágni, nehogy pusztuljanak az állatok. Nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, merthogy az kővé vált volna. Szeged vidékén azonban dagasztottak akkorát, mint egy libatojás. Ezt megszárították és eltették, s akkor vették elő, ha valaki vízbe fúlt. A közepébe szentelt gyertyát tettek, és ahol a vízre eresztett kenyérből a gyertya kifordult, ott kellett a holttestet keresni. Nem mostak, mert a ruha viselőjébe villám csapott volna, nem fontak, nem szőttek. Aki varrt, az úgymond megszurkálta Jézus sebeit.

Féregűzés

Göcsejben a férfiak nagypéntek hajnalban kezükben egy pálcával meztelenül körberohanták a házukat, hogy portájukat megszabadítsák a rovaroktól, kártevőktől. A féregűző varázsszöveg, Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!” - arra utal, hogy Jézus halálának emlékezetére minden háznál kialudt a tűz.

A gondos gazdasszony addig nem is rakott tüzet, amíg más kéménye nem füstölt, nehogy a bolhák ellepjék a házat. Másutt nagyszombaton volt szokás a harangok megkondulásakor, hogy a gazdasszony a ház falát söpörve kiáltozta: „kígyók, békák szaladjatok, megszólaltak a harangok!

Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, vagy megmosdik, azon nem fog a betegség.

A nagypénteki tűzgyújtás, annak állít emléket, amikor Jézust Pilátus elé vitték, a szolgák és a katonák tüzet gyújtottak és amellett melegedtek. A tüzet a legények szórakozásból át is ugrálták. Később már azért rakták a tüzet a szomszéd faluval határos területen, hogy a termést a jég el ne verje.

Időjóslás nagypénteken

Eső esetén jó tavaszt jósolnak a bukovinai magyarok. Galgamácsán úgy tartották, hogy ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz. Zagyvarékason úgy mondták: Nagypénteki eső, annyi méreg, amennyi szem lehull. Rossz termés lesz”

Nagyszombat

Húsvét ünnepének előnapja, a feltámadás jegyében zajlik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de – miként az evangélium szerint előre megmondta – harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámadt. Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, és újra megszólalnak a harangok.

Nagyszombati hagyományok

Legjelentősebb eseményei a nagyszombatnak a víz- illetve tűzszentelés.

Tűzszentelés

Nagyszombaton szentelték meg a tüzet: a templom előtt vagy a templom mellett raktak máglyát. Az új tűz gyújtását a remény szimbólumának tartották.

A megszentelt tűz lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját, mely nagyobb méretű fehér viaszgyertya, a föltámadt Krisztus jelképe A szentelt tűz maradványait – a júdásszenet – az emberek hazavitték. Sok háznál tartották azt a szokást, hogy nagycsütörtöktől nagyszombatig nem raktak tüzet, majd nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték meg az ünnepi ételt.

A germánok isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy elégessék a tél, sötétség, pusztulás démonait, és így földjeiknek termékenységét biztosítsák.

Templom keresztelővizének szentelése

Ugyancsak nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése.

Úgy tartották, akit az új vízben először keresztelnek meg, szerencsés lesz egész életében. Talán éppen a templomi keresztelővíz szentelése miatt élénkül meg a keresztszülők, keresztgyermekek kapcsolata a húsvét időszakban, s jellemző a keresztgyermekek húsvéti megajándékozása.

Ahol a vízkeresztkor szentelt víz ekkorra elfogyott, nagyszombaton szentelt vízből vittek haza. Meghintették vele az udvart, hogy a békák ne járják, s húsvét reggelén ezzel szentelte meg a gazdasszony evés előtt a kocsonyát.

Máshol azt tartották, hogy annak, aki nagyszombaton olyan templomban mártja szenteltvízbe a kezét, amelyben addig nem járt, majd megtörli vele arcát, s ezután kezét a keblébe rejti, az arcáról elillan a szeplő. Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak.

Körmenet

A középkorban még vasárnap hajnalban, ma már nagyszombat estéjén tartják. A körmenetben legtöbbször a falu legtekintélyesebb embere, például a bíró vitte a Feltámadt Krisztus szobrát. Másutt az kapta ezt a megtisztelő feladatot, aki a passióban a Jézust énekelte. Megtisztelő feladatnak számított a húsvéti gyertya hordozása is. A körmenet útvonalán az ablakokban gyertyák égtek, emelve a szertartás fényét.

Nagyszombaton véget ért a negyvennapos nagyböjt. A feltámadási körmenet után a hazatérő családok, legalábbis az utóbbi évszázadban, ünnepélyesen elfogyasztották a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát.

Nagyszombati szokások, hiedelmek

Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új.

A tűzszentelésnek sokféle hagyománya, szertartása alakult ki. Hamuját, parazsát eltették, gyógyításra használták, valamint a házban és a földeken szétszórták. Vihar idején a tűzbe tették, hogy a villám elkerülje a házat.

Nagyszombati hagyomány volt, hogy a házakat még napkelte előtt körbesöpörték. Ezzel vélték elűzni a férgeket a házból és környékéről.

A ház megtisztítása a "féregűzés" babonás, mágikus módját gyakorolták a falubeliek Nagyszombaton; amikor először szólaltak meg a harangok " Rómából visszatérvén", a háziasszony a ház falát seperve kiáltotta : "Kígyók, békák szaladjatok, megszólaltak a harangok!"

Már csak két dologról nem esett szó, amiről mindig említés történik egy-egy ünnepkör kapcsán: a boszorkányokról és a házasságjósló szokásokról.

Csépán úgy vélték, nagyszombaton a ház körülseprésével a boszorkányokat is elhajtják.

Házasságjósló szokás nagyszombaton

Nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszaka sokfelé ismert volt a következő szokás: a leány egész napi böjt után megmosdott, de nem törülközött meg. A törülközőt a párnája alá tette, és úgy tartották, az a legény lesz a jövendőbelije, aki álmában letörli az arcát.

Nagyszombat hagyományosan csendes nap, ilyenkor keveset beszéltek, vidámkodni nem volt szabad, hiszen Krisztus a sírban volt szombaton. Ezért a gyász, a csend, de egyúttal a reményteli várakozás ideje volt nagyszombat.

Nagyszombat délután a feltámadási szertartással ér véget a nagyböjt, egyben megkezdődik a húsvét.

Kolek Margit
forrás: https://ma7.sk/kavezo/a-nagyhet-szokasai-es-hiedelmei-zoldcsutortoktol-nagyszombatig
kezdőkép: keresztenyversek.blog.hu