A francia pénzügyminisztériumon fekete zászló, országszerte vasúti sztrájk, sírás, savanyú káposzta rituális égetése, szanaszét dobált csigák, a nukleáris arzenál (les arsenaux nucléaires) készültségben. A német-holland-svéd-osztrák közös kezdeményezést az EP strasbourgi ökörködésének egyszer és mindenkorra történő felszámolásáról minden uniós bürokrata lélekszakadva támogatta, a franciák többmilliárdos extra-adóprofitja igazán senkit nem érdekelt. Az Európai Parlament végérvényesen Brüsszelbe költözött, a strasbourgi (STR-STR) hetek népnevelő jellegét negyedévente egy bukaresti érzékenyítő plenáris helyettesíti, hogy azért mégiscsak legyen az EP-képviselők vidám életében valami kis kényelmetlenség. A francia-román diplomáciai kapcsolatok megszakadnak, Románia Németországhoz áll át, dák hadisírok mellett talált szenzációs nyelvemlékek hatására lecseréli a da-t ja-ra, a la revederét das revidierenre, a drum in lucrut drumme wărd geluchrenre, és deklarálja, hogy tévedett, mostantól mindig is újgermán nép volt, van, lesz.
Anno Domini 2028 (!), május kilencedike, Európa-nap. Várhelyi Olivér bővítési biztos, Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Zoran Milanović horvát és Borut Pahor szlovén elnök ürgebőrbe varrva csempészik be Szerbia, Észak-Macedónia, Albánia és Bosznia-Hercegovina belépésének ügyét az Európai Tanács elé; a dohányzóban Lengyelországgal megbeszélik, hogy Ukrajna is jöhet, Romániát lefizetik azzal, hogy hozhatja Moldovát, és az Islamische Soziale Initiative „Seni Seviyorum” (ISISS) színeiben frissen megválasztott német kancellár, Ilkay Gündogan egy váratlan fordulattal beáll a terv mögé, cserébe beveszik Törökországot is.
Így már megvan a tagállamok abszolút többsége minden idők legnagyobb bővítéséhez,
mindenki egyszerre belép, estére rétest kap, az Európai Unió százhúszmillió állampolgárral gazdagodik. A kohéziós pénzeket újraosztják, Spanyolország, Olaszország, Görögország és Csehország sajnos pont becsúszik az uniós fejlettségi átlag fölé, így az ő fejlesztésükre a továbbiakban nem jut egy buznyák vas sem. Görögország, Hollandia, Bulgária, Franciaország és Ausztria lezárják határaikat. Az Európai Bizottság LMBTQ-főigazgatósága (DG RAINBO) elhagyja a Berlaymont-palotát, és Norvégiába költözik, irodáikat elfoglalja az ortodox-muszlim vallási párbeszédért felelős főigazgatóság (DG KIRIL), illetve az uniós jogszabályokat bolgárról macedónra, lengyelről ukránra, horvátról szerbre és bosnyákra fordító szakemberek.
Anno Domini 2032, február 24 (!). Az Egyesült Államok katonai félvezetőgyártó laboratóriumainak jelenlétére, illetve a sziget körül köröző békés kínai hadihajók elleni tüzérségi népirtásra hivatkozva a Kínai Népköztársaság lerohanja Tajvant. Volodimir Zelenszkij bizottsági elnök iPhone-jából felolvassa a Kína elleni első szankciós csomagot, amely teljes embargót tartalmaz az elektronikai termékek importjára, gyszersmind kitiltja Európából a kínai cipőket, ritkaföldfémeket, magnéziumot és műanyag bizbaszokat, hangsúlyozva, hogy a szankciók ugyan Európának is kárt okoznak majd, de elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy garantálhassuk: Kína nem európai pénzből finanszírozza embertelen agresszióját. Mivel az elektromos autók akkumulátorai kínai kobaltból, karosszériája kínai magnéziumból készülnek, valamint az oroszok elleni szankciók pedagógiai jelleggel Alekszej Navalnij elnökségének kezdetétől számítva húszéves próbaidőre továbbra is érvényben vannak, Európában egy működőképes személygépjármű ára hatszázezer euróra, a benzin literenkénti ára száz euróra emelkedik. A szankciós csomagot Nyugat-Európa egyszerű többséggel fogadja el, Magyarország exportkorlátozást vezet be az esztergomi Suzukira, és előbányássza a roncstelepről a húsz éve szétrohadt első magyar Swifteket, majd technokollal és koranttal összeragasztva bocsátja állampolgárainak rendelkezésére.
- - - - - -
És ez csak néhány abból a nem kevés elképzelt helyzetből, amely pillanatok alatt bekövetkezhetne, ha az Európai Unió kivezetné a vétót, és épp a legfontosabb kérdésekben egyszerű (vagy akár minősített és lakosságarányos) többséggel lehetne mindenkire érvényes döntéseket hozni.
Megindult a támadás a vétó ellen – a Konferencia Európa Jövőjéről nevű, súlyosan cenzúrázott közvélemény-kutatási folyamat ajánlásai, az Európai Parlament régóta tartó rikácsolása, újabban pedig Ursula von der Leyen bizottsági elnök nyílt vétóellenes elkötelezettsége megnyitotta az uniós harcok következő fejezetét.
Ez az eddig búvópatakként, csendben csobogó vita most az uniós nyilvánosság kiemelt figyelmére tör, és meghatározza majd a magyar EU-politika következő négy évét. Sajnos.
Ugyanakkor óriásit téved az, aki azt gondolja, hogy a vétóért folyó harc magyar one man show lesz. Nem lesz az. A brüsszeli bürokrácia egy része – tagadhatatlanul a tagállamok egy komoly részének támogatásával – most ráfordult az érdekpolitizálás érzékeny terepére. Hamarosan meglátják: hosszú és göröngyös útra indul, aki a vétójoggal packázna, s útját magyar görbe szablyáknál sokkal ijesztőbb dolgok is szegélyezik: szent tehenek, amelyeket józan ész vagy kompromisszum nem véd, csak a pőre vétó, az érdekérvényesítés legnyilvánvalóbb eszköze, az ultima ratio.
Ott van a nettó befizető államok ellenkezése mindenféle csillogó-villogó pénzügyi megoldással szemben, amely végső soron valami közös uniós feneketlen tóba lőcsölné bele a déli államok mérhetetlen adósságát és finanszírozhatatlan életszínvonalát.
Ott van a bővítési vita, benne a görög-török, a bolgár-macedón és a leendő befizető-leendő haszonélvező kapcsolatok mérgezett labirintusával, ahol eurómilliárdok sorsáról és teljes nemzetek legmélyebb érzékenységeiről határoznak vétók.
Ott vannak ősöreg német-francia dealek mezőgazdasági és ipari előjogokról.
És igen, ott vannak a kérdések, amikben mi szoktunk vétózni, a jogállamiság és a szankciós önsorsrontás kérdései. És ott van természetesen Strasbourg, az európai diszfunkcionalitás kirakatbábuja, egy tökéletesen értelmetlen, kényelmetlen és felesleges pénzkidobás, amelyet a francia vétón túl nem tart életben semmi, de tényleg semmi.
Ha a vétó eltörlése komolyan felmerül, az olyan szelencéket nyit ki, amelyeknek nem látjuk az alját – azonnal elindul majd a nyüzsgés a szent tehenek biztonságba helyezésének, a többségi döntéshozatal ártalmatlanításának érdekében.
Ez egy olyan harc, ahol nálunk sokkal nagyobb fiúk nálunk sokkal jobban tudják: nem engedhetnek. Így aki a vétóval packázik, valójában nem a magyarokkal packázik. Keresztül kell majd vernie a vétó eltörlését a franciákon, a nettó befizetőkön és a bővítés-elleneseken, akik – mint az a Konferencia Európa Jövőjéről konklúzióját elutasító országok listáján is látszik – kimondottan sokan vannak.
Harc lesz, de végre nem a magyarok és Európa többi része között, és végre olyan szövetségeseink lesznek majd, akikről álmodni sem mertünk soha korábbi küzdelmeink idején. A vétó az Európai Unió létének garanciája, a szuverenitásukat részben feladó országok végső mentsvára durva szuverenitássértés esetén, a vétó olyasmi, ami nélkül a világ megőrülne. Figyeljük csak meg: a vétó marad, és tort ül majd az őt kikezdők temetésén.
Kohán Mátyás forrás. https://mandiner.hu/cikk/20220621_vetojog_eu_kohan_matyas