Most először csak annyit ér egy euró, mint egy dollár. Az euró az ősbűnének csapdájában vergődik, és húzza magával az összes európai valutát, köztük a forintot is. Ez az amerikai turistákon kívül mindenkinek rossz. Történelmi nap a keddi: a dollár elérte a paritást az euróval szemben, húsz éve először csak annyit ér egy euró, mint egy dollár...
Év eleje óta nagyjából tizenkét százalékot veszített az euró a dollárral szembeni értékéből – ami persze az egyik mélypontról a másikra bukdácsoló forint árnyékából egészen tűrhetőnek tűnik, de valójában szörnyű következményekkel jár az Európai Unió egésze számára.
Az EKB csak azért sem emel kamatot
Az euró ilyen erős gyengülésének elsődleges és közvetlen oka az Európai Központi Bank (EKB) kamatpolitikája – pontosabban annak hiánya. Az amerikai jegybank, a Fed tavaly szeptemberben bejelentette, hogy a Covid utáni gazdasági újraindulást övező inflációra kamatemeléssel reagál, azaz minél inkább kitolja a pénzromlást az Egyesült Államok határain kívülre.
A kamatemelés vonzóbbá teszi a dollárkötvényeket, ezzel erősíti a dollárt, és dollárban számolva olcsóbbá válik az import. Ezáltal a Fed kamatemelése az alapkamatemelés világszerte érvényes hitelvisszafogó, beruházás-korlátozó, inflációnövelő fogyasztás helyett megtakarításra ösztönző hatásán túl is bír az amerikai inflációt fékező hatással.
A Fed a legutóbbi három hónapban 150 bázispontnyi (1,5 százalék) kamatemelést hajtott végre, miközben az EKB egyáltalán nem is mozdult, és 2011 óta először majd e hónap végén tervezi emelni az irányadó kamatot – ezzel megdöbbentő módon az euró kamathátrányba került a dollárral szemben, jobban megéri amerikai Treasury-kötvényekbe fektetni, mint eurókötvényekbe.
Mindeközben már a svájci nemzeti bank is emelt, amely szintén erősítette az euróval szemben az egyébként is betonstabil svájci frankot.
Az Európai Központi Bank tétlensége rengeteg kritikát kap az Unión belülről is – Markus Ferber bajor CSU-s EP-képviseől szerint például „az euró esése a dollárral szemben közvetlenül az ECB monetáris politikai hozzáállásának köszönhető”, hiszen „míg más fejlett gazdaságok központi bankjai mindent megtettek az infláció leküzdéséért, Christine Lagarde a kezére borulva aludta át az elmúlt néhány hónapot. Ha Lagarde ugyanolyan elkötelezettséget mutatott volna, mint amerikai társai, nem lennénk tanúi e katasztrófának”, melynek eredményeképpen „a dollárral szembeni rossz jelentősen hozzájárul az importált inflációhoz”.
Az euró hibás konstrukció
Az EKB ugyanakkor nem azért nem emelt kamatot, mert nem látja az inflációt, vagy mert félkegyelműek vezetik – hanem azért, mert az euró konstrukciójának foglya: míg a Fed csak az Egyesült Államok gazdaságára van hatással, az EKB a komplett eurózónáért felel, amely Németországot éppúgy magában foglalja, mint Olaszországot és a Baltikumot.
Így egyszerre kell tekintettel lennie arra, hogy az eurózóna egészében magas, 8,6 százalékos az infláció, ami kamatemeléssel volna enyhíthető – meg arra, hogy az eurózóna déli országai bődületes mennyiségű adósságot halmoztak fel.
Ha ezek kamatai az irányadó kamattal együtt megemelkednek, az megboríthatja a költségvetésüket, a hitelek megdrágítása pedig tovább lassítaná Dél-Európa egyébként is ingatag gazdaságait.
Így ismét felszínre kerül az euró konstrukciós hibája – hogy nem lehet olyan monetáris politikát folytatni, amely egyszerre jó az eurózóna északi és déli részének.
Most az EKB a déli tagállamok érdekében lomhán emeli a kamatot, melynek következtében egész Európában száguld az infláció – és gyengül az euró a dollárhoz képest.
A dollár emellett rendelkezik egy további szuperképességgel is: ha a világban eluralkodnak a recessziós félelmek, a befektetők a világ legbiztonságosabb valutájának tartott dollárba menekítik a pénzüket. Most pedig az energiahordozók jelentős drágulása, illetve az ukrán-orosz háború miatt egyre több elemző számol recesszióval.
Az EKB tehát épp akkor teszi az eurót kamathátránnyal kevésbé vonzóvá a dollárral szemben, amikor a pénz a gazdasági környezet miatt egyébként is a dollárba ömlene.
A szankciós politika visszaüt
A recessziós félelmek ráadásul nem csak úgy lebegnek amorf masszaként a világgazdaság felett, hanem épp Európára koncentrálódnak, mivel az ukrán-orosz háború hozta energiabizonytalanságot épp a szankciózó, majd a gázszállítások elapadásán meglepődő EU sínyli meg a legjobban. Az energiaellátás bizonytalansága szintén egyre csak űzi ki a tőkét az euróból – nem véletlen, hogy a paritás napja épp az Északi Áramlat 1 tervezett karbantartásának második napja lett.
A németek rettegnek attól, hogy az oroszok esetleg nem indítják majd újra a vezetéket, ezzel óriási kárt okozva úgy a német, mint az egész európai gazdaságnak. A gázzal kapcsolatos befektetői hangulaton nem segített az sem, hogy Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter igen jelentősnek nevezte az orosz gázszállítások teljes leállásának esélyét. Az újraindítás kérdésének euróra gyakorolt hatását nem nehéz kitalálni: ha újraindul a gázszállítás, csökken a nyomás az eurón, megnyitva az utat az erősödés előtt.
Ha viszont zárva marad a gázcsap, az euró bezuhanhat a szakadékba, minden egyéb európai valutával együtt.
Mindezt tetézi az, hogy múlt héten 1991 óta először negatívra sikerült a német külkereskedelmi egyenleg, azaz a legendásan sokat exportáló Németország az energiahordozók óriási drágulása miatt most először költött több pénzt importra, mint amennyit exportból szerzett – ráadásul a növekvő olajárat dollárban kell leszurkolni, és megnőtt a dollárban beszerzett amerikai gáz aránya is.
Itt pedig beüt az a hatás, amelyet Magyarországon mi is közelről ismerünk: az országnak az energiaimport kifizetéséhez egyre több és több külföldi valutát kell beszereznie, így saját valutájára kínálatot, az energiaimport valutájára pedig keresletet gerjeszt.
Magyarország esetében az eurós gázvásárlás a forintot gyengíti az euróval szemben, Németország esetében pedig az eurót a dollárral szemben.
Mit hoz a forintnak a paritás?
A most elért paritás ráadásul úgy pszichológiai, mint gyakorlati jelentőséggel bír: ha az euró áttöri a lélektani 1:1-es szintet lefelé, az megnyitja az utat a további gyengülés előtt, és számos devizapiaci opciós ügylet is kötődik ehhez a szinthez.
Elemzők szerint a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezte esetén – azaz akkor, ha Oroszország elzárja a gázt – 90 dollárcentig eshet az euró értéke, a Deutsche Bank pedig 95-97 dollárcent körül stabilizálódó euróértéket valószínűsít. Ilyen értéktelen még soha nem volt az euró, amióta 2002. január 1-jén készpénzként is bevezették. Amikor még csak elszámolási valuta volt, 2000. október 25-én járt egyszer ennél mélyebben, mikor alig ért többet egy euró 82 dollárcentnél.
A mostani eurógyengülés sokkal jelentősebb, mint a 2008-as pénzügyi válság vagy a görög adósságválság idején.
A forint-euró árfolyam miatt aggódó magyarokként akár azt is gondolhatnánk, hogy a gyengülő euró jó nekünk – de sajnos épp az ellenkezője az igaz, a gyengülő euró az Európába utazó amerikai turistákon kívül egyáltalán nem jó senkinek.
Az elmúlt néhány hónapban ugyanis a forint-euró árfolyama nem az euró forinthoz képesti erősödése miatt változott, hanem a forint objektív, minden más valutával szembeni gyengülése miatt. A forint érdeke egyértelműen az, hogy a dollár-euró devizakeresztben az euró erősödjön – az elmúlt napokban is láthattuk, hogy a forint-euró árfolyamot gyakorlatilag kizárólag a dollár-euró árfolyamának változása mozgatta, amikor a dollár erősödött, gyengült a forint (az euróhoz képest is), amikor pedig az euró erősödött, erősödni tudott a forint (az euróhoz képest is).
Ennek elsődleges oka az, hogy a forint úgynevezett magas bétájú valuta: ellenkező irányban szorosan leköveti a dollár mozgását. Ez teljesen logikus: a forintból, amely a feltörekvő piacon belül politikai okok és Magyarország óriási, devizában fizetett energiaimport-igénye miatt kiemelten kockázatos valutának számít, akkor menekülnek a befektetők, amikor a dollár felé mennek. Magyarország a dollárral erősödésekor elszenvedi mindazt a gyengülést, amit az euró is, és saját kockázatainak alakulásától, a jegybank kamatpolitikájától és a kormány gazdaság-, kül- illetve energiapolitikájától függ, hogy ezen túl még mennyit gyengül. Erősödni viszont csak akkor tud, ha a dollár gyengül – azaz amikor a befektetők nyitottak bármire, ami nem a dollár.
Kohán Mátyás forrás: https://mandiner.hu/cikk/20220712_dollar_euro_paritas