S miközben a politikai osztály célkeresztjében csak a választás látszik, Dél-Szlovákiát migránshadak ostromolják...
A Duna vonala Trianon óta természetes határt képez Magyarország és Szlovákia között. A magyar–szlovák államhatár mintegy 670 kilométer hosszú, ebből Európa legnemzetközibb folyója 172 kilométert tesz ki, ezen túl szabad az út. Korábban a migárciós nyomást főként Komárom és környéke fogta fel, május-júniusban, amikor az agglomerációból Komáromba autóztam, több olyan reggel volt, amikor az út mellett menekültekkel találkoztam, mint amikor nem, pedig Komáromnál igazán könnyű lenne szűrni a belépést, hisz Magyarország felől csak három hídon lehet átkelni, amelyeket nem nehéz védeni.
Archív felvételeken fennmaradt, amikor a csehszlovák katonák, tartva a magyar betöréstől, a legrégebbi, Erzsébet-hidat el is falazták egy rövid időre, de mai, elpuhult világunkban már nincsenek ilyen szó szerint kőkemény megoldások. Nyárelőn az illegális migrációt főként Komárom és környéke fogta fel, ma migránsokkal már a főváros külterületein is lehet találkozni. Ha valamilyen megoldás nem születik a problémára, akkor feltehetően emiatt. Az ugyanis, hogy Dél-Szlovákiát ellepik a migránsok, látszólag kevéssé foglalkoztatja a központi kormányzatot.
Nemrégiben hetilapunk hasábjain is beszámoltunk arról, hogy a találékony embercsempészek egyre inkább kiterjesztik működési területüket. A kelet-szlovákiai Alsólánc község polgármestere, Kovács Gyula beszélt arról, hogy a magyar–szlovák határtól kőhajításnyira levő települése vált a migránsok elsődleges átvonulási útvonalává. Atrocitás egyelőre nem történt, de a helyiek félnek. A migránsok fel vannak készítve arra, hogy Szlovákián csak átutazzanak, ezért általában ők kérik a polgármestert, hogy hívja a rendőrséget.
A rendőrség aztán begyűjti, és elszállítja őket. Az elszállítást követő problémák „csordultak túl" az elmúlt hetekben-hónapokban Nyugat-Szlovákiában is. Nyitra megye déli részéről ugyanis az idegenrendészet érsekújvári részlegére szállítják a migránsokat. A tágabb belvárosban levő belügyi intézmény lakótelepekkel határolt környékének így állandó biodíszletei lettek a regisztrációra váró emberek. A rendőrség kapacitásai azonban végesek.
Nemrégiben Ipolyságon is nyílt egy regisztrációs pont, a városvezetés tudta nélkül. A Lévai és a Nagykürtösi járás déli része, az Ipoly mente lett az embercsempészek által újabban felkapott útvonal, részben amiatt is, hogy a térségben a határ mentén számos jó minőségű erdei út, illetve burkolt, alacsonyabb osztályú regionális út kanyarog, így a nyomor nagyon jól szervezett, lelketlen vámszedői különösebb probléma nélkül tudják „élő szállítmányukat" a határra vinni, hogy aztán ott, látszólag sorsukra hagyva kilökjék őket.
Látszólag, mert – valószínűleg attól függően, hogy melyik csoport végzi az embercsempészetet – a migránsok egy része tudja, Szlovákiába érve kit kell keresnie. Bár, miután itt már regisztrálták őket, és lett kvázi EU-s okmányuk, azzal már szabadon mozoghatnak, s utazhatnak tovább skandináviai vagy nyugat-európai úti céljuk felé.
A kialakult helyzet miatt a múlt hét végén a Nagykürtösi járásban vészhelyzetet hirdettek. A feltorlódott migránsokat egy használaton kívüli gyártócsarnokban, embertelen körülmények között zsúfolták össze, itt várják sorsuk jobbra fordulását, miközben számuk folyamatosan növekszik.
Az érintett, zömmel kistelepülések polgármesterei nem nagyon merik névvel-arccal elmondani, hogy a rendőrség magukra hagyta őket, hiszen rendőri együttműködésre a migránsválságon kívül is szükségük van. Állandó jelleggel azt halljuk, hogy a huszonegynéhány ezer főt számláló szlovák rendőrségnek nincs kapacitása a határok megvédésére.
Közel ugyanekkora a hadsereg tagjainak száma. Az pedig felettébb aggasztó, hogy negyvenezer emberrel sem tudnak egy Duna nélkül mintegy 500 kilométeres határszakaszt megvédeni. Értelemszerűen ez a szám nem nettóban értendő, hisz a rendőrségnek ennyi embere van az összes, eddig is meglevő, migránsválságon felüli feladata ellátására. Viszont békeidőben a katonák csak kiképzési feladatokban vesznek részt, óhatatlanul adódik a kérdés, hogy mondjuk a lešťi gyakorlótér helyett nem lennének-e jobb helyen az Ipolyság-Parassapuszta határátkelőhely környéki ciherésben lapulva. Nem volt az olyan régen, hogy ne emlékezzünk rá: ugyanekkora létszámú karhatalommal az ország összes járását le tudták zárni, miközben a járáshatárok hossza sokszorosan meghaladja az inkriminált államhatárszakasz hosszát. Naponta legfeljebb ötszáz hivatásos katonát bocsátott a rendőrség rendelkezésére Ódor Lajos kormánya.
Az állam azonban, hatékony intézkedésnek még csak a látszatát is elkerülve, széttárja a karját, mondván: noha itt ez a hatalmas, ismeretlen embertömeg, akik között, nem egy dezinformátor, hanem Hamran István országos rendőrfőkapitány állítása szerint két terroristát is találtak, a bűncselekmények száma nem emelkedett. Mondhatni, nincs itt semmi baj, ezek az emberek nem Szlovákiába jönnek, csak átvonulnak.
Ilyen hozzáállással a Dél-Szlovákiában élő emberek – nem csak a magyarok, értelemszerűen az itt élő szlovákok is – megint csak azt érezhetik, a központi kormányzat sorsukra hagyta őket. A helyzet kezelésében változást szeptember 30-áig bizonyosan nem várhatunk.
A hatósági kommunikációnak van egy olyan olvasatai is, hogy addig érdemi intézkedést nem remélhetünk, amíg valami „probléma" nem lesz. Aggasztó, hogy ezt meg akarják várni.
Kocur László forrás: https://ma7.sk/aktualis/migransok-migransok-mindenhol