Mielőtt bárki nekifogna Papp Sándor és utána Oriskó Norbert cikkének olvasásába, erősen ajánlott felidézni a 19. század 30-as…80-as éveit, amikor kialakulóban volt az újkori klasszikus liberalizmus, olyan Kossuth-, Széchenyi-, Deák-módra. A szerzőkkel nem kell egyetérteni, de a brüsszeli konferencia egy polgármester általi betiltása után (2024.4.16.) el kell gondolkodni, hogy mi jöhet még ezután?…(szerk.)
- – – – – – – – – – - Papp Sándor: Hogyan lesz az ember antikommunistából antiliberális
A nyugdíjkorhatáron billegő nyugdíjasok voltak 1989-ben azok a diákok és fiatalok, akik elsőként mertek kimenni az utcára a kommunista rendszer ellen, és vitték ki a munkás szüleiket, a nyugdíjasokat, a családokat, hogy aztán együtt döntsék meg Gustáv Husák és Miloš Jakeš rendszerét Csehszlovákiában, na meg Vasiľ Biľak és társai teljhatalmát Szlovákiában.
Mi, magyarok, akik sokkal tájékozottabbak voltunk a budapesti forrásiankból, merészebben és kezdeményezőbben léptünk fel a saját városainkban, munkahelyeinken, mert éreztük, hogy ez a rendszer bukásra van ítélve, és bukni is fog.
Elegünk volt a szürke ötven árnyalatából, az elvtársak perverzitásából, ahogyan nem engedtek szabad levegőhöz jutni és abban élvezkedtek, hogy fuldoklunk.
Nem engedtek vállalkozni, nem engedtek utazni, nem engedtek egyesületet alapítani, nem engedtek tenni bármi mást, mint amit ők akartak. Totális kontroll alatt tartották az életünket. Láttuk, hogy a szüleink, nagyszüleink hogyan hasonultak meg, és mi nem akartunk ilyen életet.
Hála a már akkor sem létező háttérhatalomnak, valamint a nagyhatalmak helyezkedéseinek, sikerült eltakarítani az egypártrendszert Kelet-Európában.
Ahogy ilyenkor történni szokott, a mi gyerekeink voltak a demokráciánk első gyermekei, mára ők is felnőttek, sőt sokunknál már ott totyognak az unokák is és mi nyugodt szívvel készülhetnénk az öregkorra, ha...
Ha nem történnének olyan dolgok, amelyek bekapcsolják a ma is jól műkködő vészjelzőinket.
Egyre több jel mutat arra, hogy az a bizonyos vörös villamos úton van visszafelé.
A liberális világ úgy telepszik rá a normális életünkre, mint egy toxikus polip.
Nem kell felsorolni, hogy mi mindent követknek el a zöldekkel karöltve a gazdaságban, a gyermekeink világában, a médiában, a közösségi hálókon. A virágozzék minden virág liberális elv már a múlté. Amikor antifa bűnözőkkel végeztetik el a piszkos munkát, mint anno a bolsevikok a Lenin-fiúkkal, akkor megáll az emberben az ütő, hogy valóban ezt akartuk-e '89-ben a tereken.
Hát nem!
Éppen ezért, akinek megvan a józan paraszti esze, és egy arasznyit hajlandó még lépni a gyermekeink, unokáink jövője érdekében, akkor ezt a liberálisnak csúfolt totális diktatúrát, illetve annak csápjait, üti-vágja, ahol tudja.
Aberrált eszmék csak deformált társadalmat hozhatnak létre, ezt megtapasztaltuk a múltban, és nem szereténk még egyszer, ha azért ütnének bennünket, mert eltérő a véleményünk.
Lassan, de biztosan eljön az ideje, hogy lépnünk kell, amíg nem késő.
Erőnk, eszünk megvan hozzá.
Megint Kelet-Európában kell elkezdeni a változásokat...
forrás: https://piros7.es/papp-sandor-hogyan-lesz-az-ember-antikommunistabol-antiliberalis
- – – – – – – – – – -
Oriskó Norbert: Liberális szárnyak suhogása
Nagyon sokan voltunk, akik örültünk, amikor az Európai Unió tagjaivá váltunk. Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy ez az EU már nem az, amelybe beléptünk. Nem csak azért, mert a britek megmutatták, hogy az ottani tagság sem örök (ahogy a Szovjetunióval való öröklétünk sem lett az). De akárhogy is van, még mindig vannak értékek, amelyek megmenthetők, gondoljunk például a szabad utazás lehetőségére.
A mostani jegyzetemben Papp Sándor itt megjelent írását boncolgatnám tovább, pontosabban – ugyanazon generációhoz tartozva – arról szólnék, bennem milyen gondolatokat ébresztett cikkének olvasása.
A plágium-gyanú elkerülése végett leszögezem, hogy a jegyzetem címe a Winnetou-könyv egyik fejezetcímének az időszerűsített változata (Karl May híres könyvében sötét szárnyak voltak, amelyek egyébként most is megállnák a helyüket). A liberális jelzőnél alaptétel, hogy ez már egyáltalán nem azt jelenti, amit a rendszerváltozás éveiben, és már köszönőviszonyban sincs a magyar klasszikus liberalizmus eszmeiségével.
A ránk leselkedő progresszív világban vannak olyan mementók, amelyek a régi rendszerre emlékeztetnek. A mai Brüsszel sokat tesz azért, hogy eszünkbe jussanak azok a dolgok, amelyért anno Moszkvára haragudtunk.
A szocialista rendszer hívei részéről nagy baklövésnek bizonyult, hogy a keresztény hit gyakorlására enyhén szólva „rossz szemmel néztek”. Talán nem véletlen, hogy éppen egy gyertyás pozsonyi felvonulás volt az 1989-es rendszerváltozás előhírnöke Csehszlovákiában.
Antall József rendszerváltó miniszterelnök keresztény Magyarország alapjait kívánta lerakni. Ő már nem láthatta, hogy ha valahol semmibe veszik a keresztény eszméket, az éppen Brüsszel.
A sport területén a hidegháború idején is gyermeteg politikai játékok folytak. Először az amerikaiak és barátaik nem jöttek a moszkvai, 1980-as olimpiára, majd négy évvel később jött a reváns a szocialista tábor részéről. Ma azt látjuk, hogy Oroszországot úgy is büntetik, hogy a sportolóik szereplését korlátozzák – akiknek az égvilágon semmi közük a most zajló háborúhoz! Tetszik vagy sem, ez kollektív büntetés, aminek mibenlétét főleg nekünk, felvidéki magyaroknak nem kell magyarázni.
Korosztályomnak megadatott, hogy a szülőföldjén legalább békében teljenek a napjai, ma viszont azért imádkozunk, hogy gyermekeink és unokáink számára is ez adott legyen!
A szabad utazás lehetősége szép, csakhogy ma már gyakran azért marad inkább otthon az ember, mert nem kívánja látni, mi történik a progresszív világban.
A normalitás határait súrolja az is, ha azt akarják megmondani, kiket fogadjunk be az otthonunkba!
Szép dolog, hogy a rendszerváltozás óta az Anyák napját, illetve az Apák napját is ünnepeljük. De azt az időt, hogy ezeket Szülő1 és Szülő 2 napjára cseréljék, már nem akarom megélni!
A mostani európai parlamenti választásokon még aktívan cselekedhetünk egy normálisabb világért. Talán még megreformálható, talán még megmenthető...
forrás: https://piros7.es/orisko-norbert-liberalis-szarnyak-suhogasa