A globálisan az egyik legprogresszívebb kormányzattal rendelkező Kanada egészségügyi minisztériuma jóváhagyta, hogy az országban külön megjelölés nélkül génmódosított sertések húsát hozzák forgalomba emberi fogyasztásra – számolt be a hivatalos döntésre hivatkozva több hírforrás, köztük a lifesitenews.com hírportál is...
A kanadai kormány ezen döntésére azt követően került sor, hogy a helyi élelmiszerbiztonsági ügynökség (CFIA) a múlt hónap végén közzétette azt a véleményét, miszerint a kanadaiak számára „biztonságos” azoknak a sertéseknek a húsának a fogyasztása, amelyeket egy génmódosítás során úgy változtattak meg, hogy az állatok ne fertőződjenek meg a sertéseket veszélyeztető szaporodási és lélegzési szindróma néven körülírt vírusos betegséggel (PRRSV). Az ügynökség állítása szerint az érintett génmanipuláció ezeknek az álatoknak az örökítőanyagából egy ennek a megbetegedésnek a kialakulására fogékonnyá tévő génszekvenciát távolított el. Az, hogy egy ilyen beavatkozásnak milyen távlati következményei lehetnek az adott állományra továbbra is tudományos viták tárgyát képezi, ahogy afelől is megoszlanak a vélemények, hogy az ilyen génmódosított – gyakorlatilag különálló fajnak minősülő – állatok húsa milyen hatással lehet a fogyasztókra.
A hivatalos kanadai kormányügynökség ezen irányú közléseit erőteljesen árnyalja a tény, miszerint a hatósági döntés nem számol olyan kitétellel, hogy az ilyen „változtatásokon” átesett sertésállományból származó hús és hústermékek nem kapnak külön megjelölést. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a vásárlónak-fogyasztónak nincs érdemi lehetősége arra, hogy az üzletben vásárolva döntést hozzon arról, hogy milyen terméket akar választani, vagyis, hogy „hinni akar e” a kormányzat azon véleményének, amely a múltban számos alkalommal tévesnek bizonyult, vagy inkább a saját döntésére hagyatkozna.
A kanadai kormányzati döntés széleskörű társadalmi tiltakozást váltott ki, többek közt a közösségi médiában és azt szakmai szervezetek is erőteljesen bírálták. A Kanadai Biotechnológiai Akcióhálózat (CBAN) nevet viselő – a génmódosított állatok húsának forgalmazása ellen tiltakozó - szervezet a döntés kapcsán egyebek mellett például azt hangsúlyozta, hogy a szabályozás nem ad lehetőséget a vásárlóknak a tudatos választásra.
„Amennyiben a genetikailag módosított sertések tenyésztésére és árusítására sor kerül, a kanadaiak nem fogják tudni, hogy a bevásárlókosarukban van e olyan hús, amely ilyen állatokból származik” – mutatott rá Lucy Sharratt a CBAN koordinátora, akinek kijelentését a hírforrás idézte.
A téma megosztó mivoltát és a kérdés társadalmi megítélését Kanadában az is mutatja, hogy a tavaly tavasz óta az ottawai kormányt vezető liberálisok ezen irányú döntésére csak néhány héttel azután került sor, hogy a kabinet a társadalmi tiltakozás nyomására későbbre odázta azon döntését, amely lehetővé tette volna, hogy az országban legálissá tegyék a klónozott sertésekből álló állományok húsának piacra kerülését.
A génmódosított haszonállatok és takarmányozásra, illetve emberi étkezésre használt növények felhasználása globális szinten évek, évtizedek óta komoly szakmai és politikai viták tárgyát képezi. A génmanipulált – azaz emberi fogyasztásra való kihatása tekintetében kihatásait nézve érdemben nem vizsgált – haszonállatok húsának forgalmazására vonatkozóan eddig három országban volt érvényben megengedő szabályozás, az Amerikai Egyesült Államok és Kolumbia mellett, Brazíliában.
Az Európai Unió – karakteres tagországi álláspontok mentén – huzamosabb ideig a génmanipulált növényi és állati eredetű élelmiszer forgalomba hozatala ellenes álláspontot képviselt. E tekintetben tavaly állt be részleges változás, amikor a Donald Trump amerikai elnök és Ursula von der Leyen EB elnök által aláírt – sok oldalról bírált és különböző politikai platformokhoz közelálló elemzők által az unió szempontjából egyaránt végletesen előnytelennek minősített – kereskedelmi megállapodás keretében az EU lehetővé tette néhány amerikai takarmány uniós behozatalát.
Az ilyen termékek behozatalának lehetősége az idén tovább bővült, amikor az EU vezetése aláírta a sokak által az uniós agrárium koporsószögének minősített EU-Mercosur megállapodást, amelynek következtében az unió eddig soha nem látott mértékben megnyitja agrárpiacát olyan gazdaságilag az Amerikai Egyesült Államokhoz kötődő dél-amerikai országok előtt, mint Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay. Ez utóbbi megállapodásnak amellett, hogy a kereskedelemben gyakorlatilag feladja az azonos versenyfeltételek elvét az is a veszélye, hogy semmiféle garanciát nem tartalmaz az onnét behozott termékekre arra vonatkozóan, hogy azok – például a génmanipulált élelmiszeralapanyagok tekintetében - teljesítik e a viszonylag szigorúnak minősíthető uniós szabályozást.
Ez pedig a gyakorlatban azt jelentheti, hogy bár a vonatkozó EU-s szabályozás a belső termelői piacon erre nem ad lehetőséget, belátható időn belül ugyancsak az a kanadai helyzet állhat elő, hogy az európai vásárló tudtán kívül az üzletben szintén olyan húst vásárolhat, amely akár génmanipulált állatból származhat.
Ennél pedig nehéz rosszabb példát találni a brüsszeli bürokraták álságos regulációira, amelyek amellett, hogy egyértelmű kettős mércét állítanak az európai termelőkkel szemben, potencionálisan az európai fogyasztókat is érdemileg kikerülhetetlen veszélyhelyzettel állítják szembe.
Nem feltétlenül kell ugyanis óvatosnak vagy kétkedőnek lenni a kormányzati ügynökségek „független és jóakaratú szakvéleményeivel” szemben ahhoz, hogy csupán a múltbéli tapasztalatok alapján számos olyan példa eszünkbe jusson, mint a jónéhány évtizeddel ezelőtti DDT boom, amikor az iskolákban ésszel-ész nélkül szórták a gyerekek fejére a „modern készítményt” amelynek generációkra ható visszafordíthatatlan káros következményei „csak később” bizonyosodtak be.
forrás: https://ma7.sk/nagyvilag/jovahagytak-a-genmodositott-serteshus-forgalmazasat-kanadaban