Meddig mehet el ez a neolibárális-újmarxista őrület? Vagy tényleg egészében be kell teljesülnie? (szerk.)…

- – – – – – – – – – – – – – – – -

Írjuk át nemzeti himnuszunkat!

 Mintha nem lenne az emberiségnek éppen elég baja enélkül is, valamiféle elhatalmasodó téboly, a kollektív agysorvadás jeleit tapasztaljuk időről időre. Az úgynevezett politikai korrektség nevében a múlt, a hagyományok, a történelem, a vallás megkérdőjelezése, eltörlése, a könyvek, filmek, mesék tiltólistára kerülése vagy átírása mellé újabb agyament ötlet született meg egyesek fejében: írjuk át a nemzeti himnuszokat!

A „korszakalkotó“ ötlettel az Economist brit gazdasági hetilap szerzője állt elő, aki nem tudni, milyen tudatmódosító és -sorvasztó szer hatására egy vélhetően borongós napon arra a felismerésre ébredt, miszerint „majdnem mindegyik nemzeti himnusz gyomorforgató undormány: felszólítás gyilkolászásra, borzalmas rémtettek elkövetésére, őrjöngő vérfürdőkre”. S miután ez a sötét gondolat a nap folyamán sem tisztult fel hasonlóan sötét agyából, közzé is tette azon véleményét, miszerint az összes nemzeti himnuszt át kellene írni.

Indoklása szerint a nemzeti himnuszok többségükben a XIX. században születtek, a népek nemzeti öntudatra ébredésének korszakában, mely többnyire nacionalizmusban nyilvánult meg. Nos, ha valaki számára az első pillanatban még nem lett volna világos, melyik bolond lyukból is fúj ez a bolond szél, az már felismerheti a kilógó liberális baloldali, globalista lólábat. A globalizmusra törekvők számára ugyanis minden gyűlöletes, ami nemzeti.

Korunk „kultúrmarxistái”, követve a múltat végképp eltörölni elvét, azon dolgoznak, hogy az emberekből kiöljék a hagyományos értékrendeket, eszméket, hitet, vallást, nemzeti érzést.

Ezért véli úgy a cikk szerzője, hogy a nemzeti himnuszokat, mint a nemzeti büszkeség kifejezőit, egy szerinte meghaladott kor jelképeit ki kell irtani a köztudatból, át kell írni, mert a nemzetek történelmének küzdelmeit, véres korszakait is idézik, illetve a nemzeti büszkeséget táplálják.

A cikk szerzőjének csípi a szemét a himnuszok harcra buzdító, úgymond háborúpárti szövege is. Érdekes, hogy ezt pont most kifogásolja, amikor a béke áhítása már-már súlyosan elítélendő, Putyin-barát magatartásnak számít…

S hogy ez az ötlet pusztán ostoba fantazmagóriának tűnik? Nos, ebben az őrült világban sajnos már nem lehet olyan képtelenséget kitalálni, ami hamarosan valósággá ne válhatna. Gondoljunk csak bele, míg a felvetés bennünk, magyarokban felháborodást kelt, bizony akadnak olyan átmosott agyú nemzetek, ahol egyesek hamarosan írják is az új globalista, liberális, gendersemleges himnuszt (nem túlzás, a kanadai szenátus még 2018-ban elfogadta azt a törvényjavaslatot, melynek értelmében nemsemlegessé kell tenni az ország himnuszát, hogy az ne legyen kirekesztő a nőkkel szemben).

Nos lassan hozzá kell szoknunk, hogy ami számunkra érték, hagyomány, az szerintük elavult, elítélendő, túlhaladott dolog, amit el kell törölni, vagy a saját torz ízlésükre formálni. Sőt, talán az is felmerül majd, hogy egyáltalán minek lennének országonként saját nemzeti himnuszok, legyen egy közös, politikailag korrekt, globális, minden kényes liberális igényt kielégítő, szép új himnusz ebben a lassan horrorisztikussá váló „szép új világ“-ban…

forrás: NZS/Felvidék.ma

U.I.: gondolom, ez a magyarokat a legkevésbé érinti…(szer.)