Hrubík Béla képletesen összehozta a Virágvasárnapot, a moszkvai vérengzést és az államfőválasztást. Nem véletlenül…(szerk.)
- – – – – – – – – – – – – – – –
Nemrég Virágvasárnap volt. A keresztény közösségek szerte a nagyvilágon, Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeztek. A nagyhét csodájának és magasztos ünnepének kezdete ez a nap. A szívünk tele van várakozással, örömmel, de szomorúsággal is, mert tudjuk, hogy hamarosan megéljük Nagypéntek minden fájdalmát és reményét is.
De a világ, legalábbis a lelkileg sötétebb fele, mintha nem venne tudomást erről. Az emberiség, de az emberség is, Jézussal ellentétben, nem bevonul, hanem éppen kivonul képletesen Jeruzsálemből.
A világot öldöklő háborúk, menekülés, népvándorlás, éhínség, természeti katasztrófák és kilátástalanság kíséri a Golgota felé vezető úton.
A Moszkva melletti, Crocus City Hall kulturális központban végrehajtott aljas terrorcselekmény szálai, mely minden nyugati maszatolás és kijevi álszent hazudozás ellenére, hamarosan elvezetnek majd az igazi megbízókhoz.
Azt ugye senki nem gondolja, hogy a kézre kerített terroristák hallgatni fognak a megbízóikról, vagy esetleg az FSZB-nek (volt KGB-nek) nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy szóra bírják őket.
Néhány héttel ezelőtt (tessék visszakeresni) az ukrán bohóc Zelenszkij maga nyilatkozta, hogy Moszkvának hamarosan nagy meglepetésben lesz része. Most ugyan már nyüszít, mert pontosan érzi, hogy ez nem marad megfelelő válasz nélkül, de a szellem kiszabadult a palackból, ha még ott volt egyáltalán.
Most nem mennék abba bele, hogy egy háborúban az ártatlan civil áldozatok is pontosan ugyanannak a nyomorult helyzetnek az elszenvedői, mint a parancsot teljesítő vagy megtagadó katonák a harctéren. És teljesen mindegy, hogy az elmúlt két évben ledobott bombák naponta, vagy hetente ölnek meg civileket, gyerekeket, fiatalokat és időseket, kettesével, négyesével vagy egy ilyen ocsmány támadásban egyszerre másfélszáz embert.
És ne legyünk álszentek sem! Mind az ukrán, mind az orosz oldalon, egyformán fáj a halál, az életben maradt családtagoknak, barátoknak, szülőknek. Az eredmény mindig ugyanaz. Gyász, fájdalom és a tehetetlenség érzése.
Valamit nagyon elrontottunk. Mindnyájan egy esztelen és értelmetlen háborúnak az áldozatai vagyunk. És jelenleg még nem tudjuk, hogy azok jártak-e rosszabbul, akik meghaltak, vagy mi, akik életben maradtunk.
A nyugati háttérhatalom, az orosz háttér megbontásával, provokálásával, tudatosan a globális háborút készíti elő. És ez már nem a ,,nyuszi ül a fűben” nevű húsvéti játék lesz.
Az, hogy ez mögött a piszkos terror mögött a háború eszkalációját tervezgető CIA héjái vagy az ukrán titkosszolgálat emberei állnak, az hamarosan ki fog derülni, ha már nem derült ki. A beteg, és zsigereiben romlott nyugati globalista társadalmak, melyeknek már semmijük nincs az egyre hatalmasabb és még mindig egyenes arányban növekvő fázisban lévő adóssághalmazon kívül, szemet vettettek (az USA egyedi világuralomra törő vezetésével egyetemben, melynek a világ összes erőforrása feletti uralmát szeretnék megerősíteni a tolvajlásukkal) a világ utolsó nagy erőforrására, mely nem az övéké, hanem Oroszországé.
A harc, minden látszat és nem látszat öldöklés, pusztítás ellenére, ezért folyik. A nyugati erőforrások, ásványkincsek, ha voltak is, kimerülő félben vannak, vagy már egyáltalán kimerültek. Hogy ezt megszerezzék, erre rátegyék a kezüket, kellett egy balek ország megfelelő tolvaj és manipulálható vezetéssel, mely Ukrajna volt, és amely minden tekintetben - korrupció, csontra megvehető vezetői elit, oligarchák, maffiózók által irányított és működtetett régiók, és megfelelően elbutított és magára hagyott, kellően szegény nép - ráfizet erre a "nagylelkű" szolgálatra.
A végtelenül lealjasított és kellően megvett liberális média adja ehhez, a minden morális és erkölcsi színvonalat alulmúló színházhoz a bio díszletet. És hazudnak, rendületlenül. Mi pedig a nézőteret töltjük meg nap mint nap, szó szerint.
A Nagypéntek népe vagyunk mi is. Tegnap, még a Megváltót fogadtuk és ünnepeltük pálmaágakkal, de holnap már ugyanazok tapossák sárba a virágokat, akik tegnap még a kezükben lengették azt.
Megint gyengébbek lettünk egy választással, melynek annyi súlya és jelentősége van most, ebben a nagyvilágot megrázó pillanatokban, az elszabadult Sátán pusztító térnyerése közepette, mint a söralátétnek egy jó menő kocsmában.
Nem akarok sem okosnak tűnni, sem okoskodni, de igen, hónapokkal ezelőtt megmondtam, hogy ez lesz.
Aki nem vak, és nem naivan buta, az láthatta.
Néhányan, az elmúlt napok profilképei után, most ismét profilképet váltottak. Pedig inkább munkahelyet kellene, ha eljut hozzájuk ez az üzenet egyáltalán. Mindenki jobban járna ezzel.
Mondjuk ki, hogy súlyos válságban van a felvidéki magyarság. De nem adhatjuk fel akkor sem, mert a megvezetett közösségnél csak a magára és cserben hagyott közösség rosszabb.
De nem is lehetünk másban mint válságban, mert a világ is abban van. És ennek mi is a részei vagyunk. És ha vigasz ez nekünk, ebben a nagy közönyben és kiúttalanságban, ha kapaszkodó ez a közösségeinknek, vagy a vezetőinknek, akkor elmondhatom, hogy a győzteseknek sem lesz semmi örömük abban, amit elérnek majd.
Ez a csata, versengés, igazából már nem szól semmiről. A tét sokkal nagyobb, mint megnyerni, vagy éppen elveszteni egy választást, jó szerepelni, vagy éppen leszerepelni azon. Lebegjen előttünk egy cél.
Küzdeni mindig. Feladni? Soha!
Az emberiség válaszút elé érkezett. A Nagypéntek üzenete, ha valamikor, akkor most hatványozottan és nagyon mélyen megérint minket.
Érdemes-e Krisztusnak megfeszülni még az ember fiának bűneiért, és érdemes-e érte még újra feltámadnia?
Hrubík Béla forrás: https://piros7.es/kivonulas-jeruzsalembol