Ha hihetünk a napkitörésekre szakosodott tudósoknak, akkor bizton állíthatjuk, hogy néhány nappal ezelőtt Szlovákiában is megjelent a sarki fény. Már csak ez hiányzott nekünk, mondta volna Móricka, ha ez nem lenne halálosan komoly, mint a Delta variáns a Covid sakkpartiban...

Csak az a baj, hogy a szlovák politikai elit Newton törvényeinek ellentmondva, nem megvilágosodott ettől az eseménytől, hanem elsötétedett. Mert ebben az országban minden másképpen működik, mint a normális helyeken. A napkitörésekkel egyidőben, vagy pont ezért, Szlovákia legnagyobb Polgár Jenő Hivatalában, amit legfelsőbb törvényhozásnak is szoktak nevezni, s ahol az egy négyzetméterre eső idióta politikusok száma arányosan növekszik a Covid sújtotta járások feketébe öltöztetésével, megint Magyar Napokat tartottak a fellépő ápoltak. Gulyás, pörkölt, töltött káposzta, meg savanyú pofák.

A gumicsontról az egyszerű Gyimesi György nevű képviselő ember által benyújtott javallat gondoskodott, ami arról szólt, hogy kapjon-e állami támogatást kulturális tevékenységre a szlovákiában ideiglenesen élő legnagyobb kulturális szervezet a Csemadok tagsága.

A képviselő úr két legyet akart ütni egy csapással, ugyanis a törvény beterjesztése mellett, saját bevallása szerint, vissza akarta adni a büszkeséget és a reményt is a felvidéki magyarságnak, hogy egyenrangú állampolgárok lehetnek. Nos ami jár, az jár. Köszönjük. Megkaptuk. A legyek elszálltak.

Nos, ami ezek után történt a ,,rosszpravában“, arra még a sürgősségi idegállapotban lévő Győzike is csak annyit mondana: Hát ezt kell csinálnyi-e? Az ápolt, de még gyógyuló kategóriában lévő ,,kiccsaládom“ nevű párt egyik ,,svrcsekje“, aki azt hitte, hogy a II. bécsi döntésről folyik a vita a tiszteltnek nem igen mondható házban, irredenta, nacionalista, államellenes, elmagyarosító jelzőkkel illette a haza és egyéb világliberális eszméket eláruló szövetséget. A Dél-Szlovákia állandó elmagyarosításától tartó ápoltak egyébként gyakran feledkeznek meg arról az apró, ámbár igencsak nem elhanygolható tényről, hogy a súlyos elmagyarosítási folyamatban az elmúlt húsz évben éppen az elmagyarosítást folytatni hivatott magyarok tűntek el több mint százezer fővel.

Az ilyen, és ehhez hasonló igen magas szintű viták, körülbelül anyira hasznosak a társadalomban mint a szellentés légmentesítése a zárt palackban. A "kiccsaládom“ nevű párt egyébként nem tudni, hogy jelenleg melyik oldalon is áll, persze a saját oldalán kívül, hiszen jelenleg úgy néz ki, hogy kormánypártként ő az ellenzék trójai falova, aki ugyan nyeríteni nem nagyon tud, de a lócitromjaival alaposan beteríti a parlamenti büfét. A főhős pártelnök, aki filmsztárnak is elmehetne, nyugodtan elmonhatja magáról, hogy ebben a filmben a nyolcadik utas a Kollár! Végül is a svrcsek nevű kétszeresen is (teljesen fölöslegesen) oltott, mint utólag kiderült, a revizionizmus vádját, ami egyébként egyedüliként teljes mértékben megalapozott lett volna, kihagyta a szórásból. Pedig ha már igazat akart böfögni, legalább megemlíthette volna ezt. Meg is sértődtünk az biztos. Jobb, ha elkerül minket egy darabig, a kutyafáját! Sajnos az utóbbi napokban nagy hullámokat vert a hazai parti vizeken is a Csemadok-törvény, mert szinte naponta változott az alapállása. Olyan volt, mint az állami zászló a várban. Hol felhúzták, hol levonták, attól függően, ki kivel beszélt, nyilatkozott, vagy fényképezkedett. A végén már a beterjesztő sem tudta, hogy most visszavonta, előterjesztette, felfüggesztette vagy módosította-e a törvényt, mint ahogyan mi sem. Igaz, hogy ebben, mint mindig, igencsak besegítettek a kultúrmadarak, akik azt fájlalták legjobban, hogy nem tudják elég ideig sütögetni rajta a politikai csülkeiket. Egyben biztosak lehettünk, hogy akárki, akármit is csinált vele, úgy el fogják napolni, mint a valódi Jeti létezéséről szóló társadalmi vitát.

Ami a támogatás nagyságát illeti, nem szerettem volna bekapcsolódni e remekbe szabott vitába, márt csak azért sem, mert a régóta dédelgetett törvény mindenki számára olyan, mint a hazaszerető kommunista, még nem láttuk véglegesítve. Volt ez az összeg már egymillió, "öccázezel", végül "halomszázezel" lett volna, és ha így lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. De még ez az összeg is megülte a szlovák honatyák és honlehányok gyomrát, mert hát, ugye, mi itt nem adózunk, csak a tótok. Ami az valódi véleményem erről, hogy ne bújjak el a felelősség elől, úgy gondolom, hogy ennyi pénz a Csemadok által végzett kulturális munkára látomásnak sok, támogatásnak meg kevés, arról nem beszélve, hogy ez még a 25 évvel ezelőtt befagyasztott állami támogatás szintjét sem érné el, ami akkor 10 milla volt koronában. Mondjuk azóta tízseresére emelkedett minden, kivéve a támogatásokat. Ha a számok mögé nézünk igazából, megkérdezhetjük, hogy mibe is kerül nekünk ez, és megéri-e a pénzét? 20 % elmenne adóra, a további 20% elmenne a rezsi emelésekre. Jobb esetben jut minden területi irodának 10 ezer, rosszabb esetben minden alapszerezetnek 500 euró. Na jó, az azért egy vállon veregetésnél több, de csak annyira hatásos, mint a hógolyó az erdőtűzben.

Ettől még a BGA-tól kapott támogatások után az általunk a szlovák államnak befizetett adó is több, ha már hasonlítunk a mennyi is az annyihoz. Ezért feladni a függetlenségünket igencsak kockázatos dolog. Hogy a klasszikus Hofi Gézát idézzem. Támogatás? Ló,,,rt mama! Tehát összegezve, Csemadok támogatás jár, csak nem jut! Ennyi!

Ami viszont döbbenetes, hogy a felvidéki magyarság mire képes. A hónapok óta egymást gyilkoló, már-már haláltusában fetrengő ellenzék és kormánypárt, békés gyűlöletben, egymást túlharsogva állt be egyetlen frontvonalba: ellenünk. Amire nem volt képes még a "klímacsúcsra“ sem felérő köztársasági elnöknő, azt mi egyetlen perc alatt megteremtettük: a rég óta áhított, de soha be nem teljesült szlovák nemzeti egységet. a szélsőjobbtól a szélsőbalig, beleértve a dísztökkel ütött kommunistákat is!

És még hogy a Csemadok nem lát el állami feladatot? Dehogynem: egyesítette az egész politikai palettát egyetlen nap alatt. Többet tettünk ezért az országért, mint Mečiar, Slota ,Fico, meg az összes tolvaj a harminc év alatt. Már ez megérne néhány millát, még a hülyéknek is jobb helyen, de erről most ne nyissunk társadalmi vitát, mert a jobb helyek már a világban is elkeltek az elfekvő intézményekben. De hát a politikai valóság úgy jön velünk szemben, mint a tótok a létrával a nyústyai erdőben: keresztbe. Nehéz kikerülni. Ha még nem lett volna elég mindenkinek a parlamentben zajló zivatar a biliben, akkor kapaszkodjon meg. Az ember szinte feltöltődik - mint a téli hurka - ennyi élménytől.

A Szövetség elnökét kitiltották Ukrajnából. Állítólag megsértette az ukrán választási törvényt. Két eset foroghat fenn. Vagy elment választani és rosszul választott, vagy nem ment el. Forró ősz ígérkezik, lázban égtek a vonalak a külügy és a belügy között, de még nem kozmált oda senki. Mint derült égből a villámcsapás, vagy mint a magyar népdalban a Tátra fölött cikázó villámok, úgy döbbentünk le. Mi van-e? Hogy van-e? Azért azt mondjuk meg, hogy igencsak kellemetlen egy helyzet, ha egy ország határán, még ha egy nem létező állam határa is az, derül ki, hogy a belépni szándékozó politikus persona non gráta. A "Ceausesku“-i időket felelevenító esemény joggal keltett felháborodást mindekiben, azt azonban elmondhatjuk, hogy ukrán titkosszolgálat soha nem tett még annyit létezése alatt, mint most, hogy egy szlovákiai magyar politikus ismertté válljon Közép-Európában.

A szlovák külügyminiszter, amikor tudomást szerzett a tényről, azonnal közleményben tiltakozott az ukrán kollégájánál , mint ahogyan azt a baráti magyar külügy felé is szokta volt tenni teljesen jelentéktelen ügyekben, és kiutasítással fenyegette meg a pozsonyi ukrán nagykövetet. Ja nem. A kisantant összezárt ebben is, hiszen csak egy "magyarról“ van szó. A külügy néma hallgatásának nem lesz nagy ára. Inkább bére, úgy gondolom. Majd megbízzák az ügyeletes bohócot, aki történetesen, lehet, hogy éppen a magyar gyökerekkel rendelkező külügyi államtitkár lesz, aki mindenki megnyugtatására majd közzéteszi az ukrán kollégájával folytatott telefonbeszélgetés teljes anyagát az ügyről, mondván a magyar pártelnök provokációjáról volt szó, aki tudatosan szerette volna megsérteni a ukrán államhatárt, és egyébként is felbújtó, meg miegymás. A történet pedig úgy végződik mint az igazi közép-európai mese: itt a vége Kluss el véle!

Hrubík Béla (FB-oldala)