Brit tudósok megállapították, hogy amennyi idővel rövidebb a munkahét, annál hosszabb a hétvége. Az ilyen, akadémiai magasságú meglátások számát, mi is növelhetjük eggyel-kettővel, amikor megállapítjuk, hogy minél több jelölt lesz az első körben a szlovák köztársasági elnöki palotába kapuőrnek, annál bizonytalanabbul jutnak be százalékosan a második körbe... 

Az, hogy a jelöltek minősége milyen mértékben járul majd hozzá, a manapság oly sokat emlegetett klímaváltozáshoz, most nem firtassuk. Általánosan azonban megállapíthatjuk, hogy a köztársasági elnöki hivatal tekintélye, idehaza, de a világban is, egyre inkább csökkenőben van, mint az Antarktiszi jég vastagsága. Leamortizálódik, mint az új autó értéke, rögtön, a megvásárlás után. Onnantól kezdve, hogy gazdára talál, napról- napra kevesebbet ér. A gazdatest, már csak így működik.

Régen, egy ilyen tisztségbe, és most senki ne sértődjön meg, mert akinek nem inge, az ne vegye magára mosatlanul, akadémikusokat, nagytiszteletű professzorokat, elismert, egy-egy szakterület kiváló tudósát, tudományos rangokkal és címekkel felruházott tótumfaktumát jelölték, akihez az ember szívesen fordulna, felnézne rá, hiszen egy sikeres életúton, életműben, tudományos pályán bizonyította már, hogy nem a gólya hozta őt oda, ahol éppen áll.

Hogy ez nem így van, az csak az önértékelés, és az önbecsülés teljes hiányára vall manapság a társadalmunkban. Mára ez - és ezzel nem a jelölteket, hanem a kort, a globalizmust, és a nem létező háttérhatalmi praktikák világra hozóit hibáztatom – megváltozott. Ma, a köztársasági elnöki posztra való jelölés, de maga a köztársasági elnöki (só)hivatal is, átpolitizálódott. A regnáló kormányok azért szeretnék beültetni a saját, politikai jelöltjüket ebbe a hintaszékbe, hogy kényelmesen hátradőlve élvezhessék, és maximálisan kihasználhassák annak előnyeit a kormányzásuk alatt, hiszen a hülyébbnél hülyébb, többnyire nem az emberek, hanem az ő saját érdekeiket szolgáló törvényeiket is, minden kekeckedés nélkül, csontra aláírja és hitelesíti az elnöki szignó.

Erről szól az itteni (vagy isteni) színjáték, vagy kabaré, amit most éppen választásoknak neveznek. Egyelőre két jelölt, Ivan Korčok és Peter Pellegrini jelentette be hivatalosan, hogy indul az államfői tisztségért – tájékoztatott a parlamenti iroda sajtóosztálya. Persze mi tudjuk, ettől lényegesen többen lesznek, és bizonyosan lesz a felvidéki magyarságnak is jelöltje, Forró Krisztián, személyében, aki Magyar Szövetség elnöke. És ezt most nem azért írom, mert valamiféle kötelességem lenne, de nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a hivatalos és a nem hivatalos felhozatal után, ami a neveket illeti, és ami csak január 30-a után válik teljessé, a mi jelöltünk sem jobb, vagy rosszabb, egyik jelöltnél sem, aki egyenlőre közszájon forog, akárki, akármit is gondol, még ha ő a mi magyar narancsunk is.

Ha engem kérdeztek volna, persze, bár a kutya sem kíváncsi erre, juszt sem indítottam volna az elvárásoknak megfelelően, politikai jelöltet erre a posztra. Bár tudjuk, és mondjuk is egyre többen, hogy most éppen nem a legjobb kondícióban van a felvidéki magyarság, lehet, hogy éppen egy ilyen jelölés hozta volna meg a hitünket, és az önbizalmunkat. Mert, hogy vannak köztiszteletben álló tagjai a felvidéki magyar társadalomnak, akik erre méltóak lennének, abban ne legyen kétségünk.

És, hogy ne csak az éterbe okoskodjak, mondok is legalább három nevet, mert három a magyar igazság. Miklós László egyetemi tanár, volt környezetvédelmi miniszter, professzor -számtalan tudományos elismerés birtokosa, számos tudományos szakkönyv írója, akit nemrégiben választottak a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, hogy többről most ne is szóljak, mert néhány oldalon keresztül folytathatnám azt a munkásságot, amit magáénak tudhat - nemcsak verné, de magasan minősítené is ezt a listát.

Albert Sándor, a Selye János Egyetem első rektora, egyetemi tanár, docens, volt parlamenti képviselő, számos hazai és külföldi elismerés birtokosa, a hazai társadalmi élet elismert tagja.

Mészáros Alajos professzor, számos külföldi tudományos akadémia rendes és levelező tagja, angol, szlovák és magyar nyelven írott tudományos szakkönyvek írója, szerkesztője, Szlovákia egykori Stockholmi nagykövete, az MKP, volt EU Parlamenti képviselője, aki mellesleg a barátom is, bár ez inkább az én számomra dicsőség.

Nos, ha csak ezt a három embert említjük is, már nincs, nem lenne miért szégyenkeznünk, de hiszem és tudom, több is van még, aki érdemes lenne egy ilyen jelölésre. Hogy ez nem történt meg, na ez a politikánk kudarca és szűklátósága. Ha esetleg tévednék, akkor elnézést kérek mindenkitől. A köztársasági elnöki jelöltség iránt érdeklődőknek, január 30-ig kell bejelenteniük jelöltségüket, amit legalább 15 000 hiteles aláírással kell alátámasztaniuk. Hogy ez sok-e, vagy kevés, erről megoszlanak a vélemények.

Őszintén szólva, egy kevésbé hamisan éneklő, haknizó bárzongoristának, vagy énekesnek is van ennyi követője a szociális hálón, és ennyi támogatással, már egy közepes városkában is polgármester lehet az ember, ezért például én, bár ez rajtam kívül senkit sem kell, hogy érdekeljen , keveslem ezt , mert ezzel is csak a jelöltek mennyiségét, és nem a minőségi felhozatalát erősítjük. Én minimum, százezer aláírást irányoznák elő, ha tényleg komolyan gondoljuk ennek a pozíciónak a méltóságát. De ebben a világban már a méltóság szó is pont olyanná degradálódott, degradálták a liberalizmus szivárványos éltetői, mint a családot, a hitet, vagy a nemzetet. Mondjuk ki tehát, hogy ez az iroda, mármint a ,,köz” társasági, politikai ,,kifizetőhellyé” degradálódott, ahonnan nem az összes polgárt, minden kijelentéssel ellentétben, hanem csak a kormányzó pártok érdekeit fogják (ki) szolgálni, politikai biankó csekkek visszafizetéssel, cserébe a támogatásért. Jobb esetben.

Rosszabb esetben, megdolgoznak a külföldi zsoldért egy kis hazaárulással. Ennek a szempontnak, mindkét, legesélyesebbnek tartott jelöltje, tökéletesen megfelel, még akkor is, ha a hivatalos és a vélt jelöltek nagy része még meg sem szólalt, de már körvonalazódni látszik, hogy kik fognak muzsikálni a lagziban. Az, hogy a lovak közé dobták a gyeplőt, sok mindent elárul arról, hogy mit is gondolnak valójában a választókról, azaz rólunk. Azzal pedig, hogy kit választunk meg végül is majd elnöknek, az meg sok mindent elárul majd rólunk. Valószínűleg, a felvidéki magyarok szavazataiért, nemcsak egy magyar jelölt fog versenyezni.

De hagyjuk magunkat meglepni, hű de izgalmas! A hónap végén, minden kiderül. A jobb poénokat, talonba meghagyom, erre az esetre is.

Hrubík Béla (FB-oldala)