Az immár két éve zajló orosz-ukrán háború sok mindent megváltoztatott a lelkünkben, Európában, de a világban is. Talán a legnagyobb fordulatot politikailag Lengyelországban okozta ez, hiszen a közismert lengyel oroszellenesség és gyűlölet, mely tudjuk, olykor nem biztos, hogy jó és ésszerű döntésekre sarkall, kifordította a sarkából az addig nemzeti-konzervatív lengyel politikát...

Az oroszgyűlölet farvizén hirtelen kerekedett nagy, ukrán-lengyel barátságra – melynek, mondjuk ki, egyáltalán nem volt történelmi háttere – éppen néhány hónapja, a parlamenti választások alkalmával fizetett rá az addig kormányzó lengyel, Jog és Igazság (PiS) pártja, és issza annak levét egész Lengyelország azzal, hogy egy németbarát amerikai ügynököt, egy elkötelezett brüsszelitát és globalistát – és nem utolsó sorban egy Jaruzelski kaliberű neo-kommunistát juttatott hatalomra.

A lengyeleket néhány hónap alatt úgy csapta arcul a valóság, mint a szibériai tél, az orosz fagyit áruló, házaló ügynököt.

Donald Tusk, Brüsszel akaratából és pénzéből lengyel miniszterelnök, az ukrán-lengyel határon kialakult gabonablokád miatti feszültség enyhítése okán Varsóba hívta a világ leggazdagabb koldusát, Volodimír Zelenszkijt, hogy elnézést kérjen tőle, amiért a lengyel gazdatársadalom ilyen ocsmányul bánik a baráti ország baráti termékeivel, és nem engedi be Lengyelországba a kiváló minőségű ukrán penészes és mérgezett patkányeledelt, amit gabonának álcáznak.

Természetesen, hogy hangsúlyt adjon a szavainak és hűségének – hogy bizonyítsa lojalitását, hogy a globalizmus feltétel nélküli híve és az USA kiváló ügynöke – lehazaárulózta a lengyel gazdákat.

A kérdés már csak az, hogy a Lengyel Parasztpárt (PSL) (reméljük, hogy a nevéhez híven nemcsak sültparasztokból áll), mely koalíciós partnere ezeknek a neoliberálisnak álcázott komcsiknak, mit vagy inkább mennyit keres Tusk kormányában, vagy ha már ott van, akkor kit és mit is képvisel, mert a lengyel parasztokat nem, az biztos.

A héten döntés születik a Lengyelországnak járó, összesen 137 milliárd euró értékű uniós eszköz lehívásának megkezdéséről – jelentette be Ursula nincs már Leyyebb, az Európai Bizonytalanság elnöke pénteken Varsóban Donald Tusk és Alexander De Croo belga miniszterelnök társaságában.

Mi változott Lengyelországban azóta, hogy Tusk hivatalba lépett, és most már hirtelen nem kell megfelelniük a jogállamiság európai liberális mércéjének, tették fel a kérdést az egykori kormánypárt képviselői a lengyel parlamentben. Semmi.

Csak egy olyan globalista, bábkormány került hatalomra, akik megfelelnek annak a tervnek, mely Lengyelországot mellékvágányra állítja, főleg mint Németország erős konkurensét.

Nincs itt semmi látnivaló, mondta Ursula. Még a jogállamiság eszméjének európai Veszta szüze, Vera Jourová is helyesen bólogat, és biztatja Tuskót, hogy ki kell takarítani Lengyelországot a konzervatívoktól. Ami most Európában zajlik, az maga Marx, Engels és Lenin által megálmodott kommunizmus építése. És Jourová kiadta a kilövési engedélyt a jobboldali, konzervatív politikusokra. Ahogy nagyapám mondaná, kár, hogy azok a régi jó dolgok már nincsenek. Gondolom, itt a vasvillára meg a furkósbotra gondolt. Donald Tusk is osztott és szorzott közben, majd sajtótájékoztatón bejelentette, hogy Ukrajna a továbbiakban is a végsőkig, és még azon is túl számíthat a lengyel kormány jóindulatára, ami talán kicsivel több is, mint jó, és mint indulat, hiszen

a jövő évi lengyel költségvetésben 18 milliárd zlotyit szánnak az ukrán barátság ápolására, és ezt a természetesen azok elől a lengyel gazdák és a társadalom elől is veszik el, akiket már amúgy is teljesen ellehetetlenített a háború.

Talán ezért a nagy sietség a Lengyelországnak szánt európai pénzek lehívásában, mert ennek is egy jó része majd Ukrajnában, az ukrán feneketlen zsákban végzi. Közben a kijevi lengyel konzul, hogy ő is beszálljon a játékba, az 1945-ös időszakban garázdálkodó szovjetekhez hasonlította a határokat lezáró és a megélhetésükért küzdő lengyel gazdákat. Azért annak van valami diszkrét, európai bája, amikor egy kormány így védi a saját állampolgárait.

Közben az ukrán miniszterelnök, Denis a komisz Smihal nagyon kiakadt, hogy a lengyel gazdák egy vasútállomáson 160 tonna kukoricát engedtek ki a vagonokból a vasúti sínekre, és bejelentette, hogy Ukrajna fontolgatja a lengyel élelmiszer embargóját a gazdák tiltakozása miatt.

A lengyel gazdák is üzentek nekije, és azt mondták, hogy hajrá! De akkor az embargó vonatkozzon a fegyverekre és a humanitárius segélyekre is. Az egyik transzparensen, melyet egy traktor elé függesztettek a határon, cifrábban is nyilatkoztak. Szó szerint, szabad fordításban: „Vége a vendégségnek, hálátlan gazemberek”

És üzentek Putyinnak is, hogy csináljon végre rendet Ukrajnában és Brüsszelben is. Azt hiszem, ehhez nem kell kommunikációs szakembernek lenni, hogy ezt valaki megértse. A lengyelellenes, német miniszterelnök, ahogyan már Donald Tuskót hívják a lengyelek, azt fontolgatta a sajtótájékoztatóján, hogy kivezényli az ukrán-lengyel határra a katonaságot és a rendőrséget a tüntető gazdák ellen. Nem a drámaiság kedvéért írom, de Lengyelországot sikeresen a polgárháború szélére sodorta az európai politika zabigyereke, Donald Tusk – röpke három hónap alatt.

Ezzel, akár a Guinness rekordok könyvébe is bekerülhet, jó esetben, de rosszabb esetben akárhova is.

De mi is valójában a célja Tusknak, teszik fel a kérdést a jelenleg ellenzékben lévő PiS képviselők. Egyértelműen tönkre tenni, leépíteni a lengyel mezőgazdaságot és ipart is, hogy ne konkuráljon sem a németnek, sem a többi globális játékosnak a sötét oldalon, hiszen mindenki tudja, hogy az Ukrajnából beáramló gabonaféléknek, már régen nem az ukránok, hanem külföldi, nyugat európai oligarchák a tulajdonosai. Ezáltal nem is az ukrán költségvetésbe, hanem Ursula haverjainak és a nyugati tőkések zsebébe vándorol minden egyes ott megtermelt eurocent.

Lássuk be, ami most és itt történik, az nem az európai átlag kisemberről, és emberekért szól. Ez nem azon emberek Európája, akik fizetéstől fizetésig élnek, hanem az Ursula-féléké. Mindenkit spórolásra biztatnak, a gazdákat tönkre akarják tenni, ne fűtsünk, ne világítsunk, spóroljunk mindennel. Ne együnk, csak napi kétszer. Ne vállaljunk gyereket, mert annak nagy a biológiai lábnyoma. Tartsunk inkább kutyát.

Miközben a brüsszeli vezetés és sleppje úgy él, dőzsöl a pénzben, havi 30-40 ezer eurós fizetésekkel, mint az ókori római birodalmi elit, és a senki által nem ellenőrzött és nem megversenyeztetett megrendeléseikkel eltartják a fegyvergyárosokat, a gyógyszermaffiát, a jövő generáció nyakára felvett kölcsöneikkel a bankokat és az embereket kizsigerelő multikat. Az Ukrajnából származó termékeket pedig azért hozhatják be vámmentesen Európába, mert ebből is, az Ukrajnát már a zsebükben tartó multik nyereségét emelik.

Ukrajna halálos öleléséből egye nehezebben bújuk ki – nemcsak Lengyelország, de Európa is. A háború eldőlni látszik. Ukrajna nemcsak hatalmas emberi veszteségeket szenved, (gazdaságit nem szenvedhet, mert az már nincs neki) és már képtelen arra, hogy sokáig ellenálljon az orosz előrenyomulásnak. A kérdés, hogy mit lép erre a NATO (ami az utolsó ukránig harcoltatná a kazár banderista bohóc rezsimjét) és az európai háborúpárti liberális elit?

Félő, hogy nem valami békemegállapodáson gondolkodnak vagy dolgoznak. És ez nem jó hír sem a világnak, sem a Föld nevű, jelenleg még bolygónak, sem a jövő generációinak.

Hrubík Béla
forrás: https://piros7.es/hrubik-bela-a-halalos-oleles