Tavaly ősszel a német katasztrófavédelem emlékezetes képsorokkal sokkolta a lakosságot. „Mit tegyünk, ha nem megy a fűtés?” – ez volt a címe a hivatal kisfilmjének. Alufólia az ablakon, az asztalon egy teamécsesből és két virágcserépből épített „kályha”, a szobában látszik a lehelet, kabátban, sapkában és sálban melengeti fázó kezeit egy nő a házilag eszkábált valami fölött...
Még tartott a béke, és nem voltak Oroszország elleni szankciók sem. Mitől kellett tartani? Avagy mit terveztek már előre? Talán az Energiewende, vagyis a megújulók használatára való erőltetett áttérés következtében rádöbbentek, hogy megnőtt egy esetleges, hosszan tartó üzemzavar valószínűsége.
Ám a németek inkább csak nevettek a fenti képsorok láttán, annak ellenére, hogy nem egy vicclapban láttak napvilágot, hanem a katasztrófavédelem hivatalos oldalán.
Egy év sem telt el, és a kisfilm lassan valósággá válik: Európa eddigi legnagyobb energiaválságával néz szembe.
– Mosás helyett szellőztessék ki a ruháikat – javasolta még a tavasszal Frans Timmermans uniós biztos, hozzátéve, hogy aki spórol, az elősegíti, hogy Putyin leállítsa a háborút.
Nem jött be. Folytatódott a háború, az ötletbörze azóta újabb elemekkel bővült, a takarékosság pedig egyes országokban már nem választható, hanem kötelező fokozatra kapcsolt. Svájcban télen akár börtön is járhat azért, ha valaki túl sok gázt fogyaszt. A kormány úgy döntött, hogy először pénzbüntetéssel, de a visszaesőknél akár börtönnel is sújthatják azokat, akik megszegik a fogyasztás központi szabályait, legyen szó cégről vagy magánszemélyről.
A rendelet szerint ha az ország gázkészlete a kritikus szint alá esik, egyetlen ingatlanban sem lehet melegebb 19 foknál. Szúrópróbaszerűen ellenőrizni fogják a fogyasztást, közölték a hatóságok.
A britek megdöbbentek, amikor kiderült, odáig jutottak, hogy a Szerencsekerék című műsorban négyhavi rezsi kifizetését lehetett nyerni. A nyertes viszont szabályosan fellélegzett: „Istenem, köszönöm! Fantasztikus! Micsoda megkönnyebbülés!” – sóhajtotta a szerencsés betelefonáló.
És ez még csak a kezdet. A német atomerőműveket az utolsó kettő kivételével leállították, a franciák fele karbantartás alatt, és az Északi Áramlaton keresztül nem jön a gáz. Az energiaárak az egekben, az európai gáztározók átlagos töltöttségi szintje csak az éves felhasználás ötödére elég. (Magyarországon jobb a helyzet, az éves fogyasztás 38 százaléka a tározókban van, és Szerbián keresztül folyamatos a szállítás.)
Nem arról van szó, hogy fel kell venni még egy pulóvert. Hanem arról, hogy Nyugat-Európában sorra zárnak be az uszodák, a szaunák, a konditermek, a szállodák. Nem lesz díszkivilágítás, de később a közvilágítást is korlátozhatják, ami a bűnözés melegágya. Nem süt kenyeret a pék, ha nincs gáz. Nem jár a lift, lehet menni gyalog. Leáll a villamos, a busz, akadozik a vasúti közlekedés. Szénszünetet kell elrendelni az iskolákban. Üres polcok a még nyitva tartó üzletekben. Az éttermek és szállodák bezárnak, leáll az idegenforgalom. Gyakori áramkimaradások… Ha így megy tovább, a tél befagyaszthatja az európai gazdaságot, és munkahelyek százezrei szűnhetnek meg.
Ilyen rémisztő kilátások közepette jelentette be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, hogy Európának ársapkát kell bevezetnie az orosz vezetékes gázra. Vagyis a vevő határozná meg, hogy mennyiért adhatja el Oroszország azt a gázt, aminek azért ment föl az ára, mert az Európai Unió nem volt hajlandó átvenni, és ezért a gázhiány durva áremelkedést okozott.
A piac törvényeinek ellentmondó, a szocialista tervgazdálkodás módszereit idéző bizottsági elképzelésre azonnal meg is érkezett az orosz válasz:
– Akkor nem szállítunk semmit, se gázt, se olajat, se szenet – reagált a bejelentésre az orosz elnök.
Vlagyimir Putyin az orosz gázra vonatkozó árplafonról azt mondta, az ilyen nyilatkozatok ostobák és veszélyesek, és egyetlen célt szolgálnak: magasabb globális árakat és gazdasági problémákat az európai országokban. „Ha az ársapkát bevezetik, nem fogunk szállítani gázt, olajat, szenet, fűtőolajat, semmit sem fogunk szállítani. Csak egy dolgot fogunk tenni: a farkas farkát fagyásra ítéljük. Fagyjál meg, mint a híres orosz mesében” – üzente az orosz elnök.
Íme az orosz népmese:
Történt egyszer, hogy egy ember sok halat fogott. Arra ment a róka, és észrevette a hatalmas zsákmányt. Gyorsan lefeküdt a földre, és halottnak tettette magát. A halász megörült, és feldobta a rókát a szánra. Jó lesz a bundája, gondolta magában. Ám a róka menet közben ellopta a halakat. Arra járt egy éhes farkas.
– Adj nekem halat. Napok óta nem ettem – kérlelte a ravaszdit.
– Fogj magadnak – felelte a róka.
– De hogyan? – kérdezte a farkas. – Te hogyan csináltad?
– Elárulom – felelte a róka. – Menj a lékhez, lógasd be a farkad, és meglátod, rákapnak a halak.
A farkas megörült, és rohant a jégbe vájt lékhez. Belógatta a farkát, amint azt a róka tanácsolta. Várt és várt türelmesen. Amikor végleg belefagyott a farka a jégbe, még akkor is azt hitte, azért olyan kihúzhatatlanul nehéz, mert rengeteg halat fogott…
Hernádi Zsuzsa forrás: https://demokrata.hu/velemeny/von-der-leyen-es-a-nepmese-579691/