Szivárványos zászlók lobognak a templomtornyokon, a székesegyházak kapui spontán áldásokra nyílnak, színes teherautók vonulnak a városközpontokban: június a büszkeség hónapja volt, majd egész nyáron egymást követik a Pride-felvonulások Európa-szerte. A nyugati egyházak pedig egyre aktívabban terjesztik a sokszínűség ideológiáját...
Az Északnémet Evangélikus Egyház, röviden az Északi Egyház (Nordkirche) a honlapján is népszerűsíti a másság ideológiáját. „Egyházunk sok helyen ennek a középpontjában áll, az életet, a szeretetet és a sokszínűséget ünnepelve. Látható jelként a diszkrimináció ellen, mert minden ember egyenlő Isten előtt.
Június az LMBTQ+ Büszkeség Hónapja, amelyet a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszexuális és minden queer ember jogainak és méltóságának szentelünk és ünneplünk” – olvasható a felhívásban, amelyből kiderül, hogy július 13-án színes Pride felvonulást tartanak Kielben. Utána istentisztelet következik a Szent Ansgar-templomban.
„– Amikor személyes áldásra hívom az embereket, kézzelfoghatóvá válik, mennyire vágyunk arra, hogy teljesen elfogadjanak minket” – mondja Tash Hilterscheid, aki a queerérzékeny oktatásért felelős az Északi Egyházban. Queer emberként Tash Hilterscheid arra panaszkodik, hogy első kézből tapasztalja meg, milyen a diszkrimináció és a kirekesztés. „Ezzel a szertartással azt szeretném bemutatni, hogy egyházunk erőt adó rituálékat kínál, különösen azoknak, akik fenyegetve érzik magukat, és hogy az egyháznak minden ember számára biztonságos helynek kell lennie.”
A lelkész szerint a fenyegetés a radikális jobboldalról érkezik. Sok olyan embert ismer, aki a jobboldali szélsőségek térnyerése miatt fokozott félelmet érez.
– Most különösen fontos, hogy részt vegyünk a Pride felvonuláson és példát mutassunk a szolidaritásra és az egyenlőségre minden embernek, különösen most, hogy egyre erősebben fújnak a politikában a szelek – szólítja fel híveit a lelkész, nem titkolva a mozgalom politikai aspektusait.
Kiel után Hamburg. Augusztus 2-án ünnepelték Hamburgban az északi régió legnagyobb Pride parádéját: minden évben több százezer ember és több mint 150 teherautó vonult a városközpontban, a színes fesztiválon a szeretet és a tolerancia jegyében. „A sokszínűség áldás – vessünk véget a diszkriminációnak! Az Északi Egyház nyitott és liberális egyházként mutatkozik be, amely ünnepli, szereti és megéli a sokszínűséget.”
A genderideológia megszállta a nyugati keresztény egyházakat, és ez a tendencia már négy-öt éve, 2020–2021 óta tetten érhető. Mennyire LMBTQ-barátok az európai egyházak? Ezzel a kérdéssel foglalkozik 2021 óta a European Forum of LGBT Christian Groups (LMBT Keresztény Csoportok Európai Fóruma) nevű queer keresztény szervezet. A fórum 40 éves konferenciáján bemutatták az Európai egyházak szivárványindexe című jelentést. Az amszterdami Protestáns Teológiai Egyetem Rein Brouwer és Heleen Zorgdrager vezette kutatócsoportja 46 európai nemzeti egyházat értékelt 47 mutató alapján. Ezek a mutatók magukban foglalják az egyházak homoszexuális párokhoz való hozzáállását és a transznemű személyekkel való kapcsolatukat. A Német Evangélikus Egyház (EKD) és a Német Katolikus Egyház LMBTQ-pártiságát is elemezték.
A kutatásból kiderült, a német egyházak a tíz „legjobb” között vannak, élen járnak Európában a szexuális és nemi kisebbségek elfogadása terén. A németországi katolikusok pedig az összes pápai egyház rangsorában az első helyen állnak. Az összesített lista első helyén a protestáns Metropolitan Community Church (MCC) finnországi tagegyháza található. Az MCC-t az 1960-as években alapította Troy Perry meleg amerikai lelkész, az egyház azóta hagyományosan nagy súlyt fektet a sokszínűségre. A második helyen a svéd evangélikus egyház áll, ezt követi a Svájci Evangélikus Református Egyház. A németországi evangélikusok a hatodik helyen állnak. A Német Katolikus Egyház is bekerült az első tízbe, ezzel Európa 19 nemzeti katolikus egyháza közül a leginkább LMBTQ-párti.
A katolikus egyházon belül óriási a szóródás. A középmezőny élén Málta áll a 13., Ausztria a 14., Franciaország a 15., Olaszország a 17. a katolikus egyházak „rangsorában”. Az utolsó két helyet viszont szintén katolikus egyházak foglalják el: Fehéroroszországé az utolsó előtti 45. hely, a sort 46.-ként Lengyelország zárja.
A leginkább LMBTQ-ellenes protestáns egyházak Lengyelországban (22.), Magyarországon (35.) és Lettországban (42.) találhatók. Összességében azonban ezek a felekezetek még mindig nyitottabbak a homoszexuálisokra, mint az oroszországi ortodox egyház, amely a rangsor végén kullog 44.-ként.
Még a leginkább elfogadó országokban is vannak, akik élesen kritizálják az LMBTQ-ideológia térnyerését az egyházban, és ezekben a a helyeken erős ellenállás bontakozik ki.
Egy népszerű katolikus pap, Winfried Abel a Pride felvonulást a „perverziók színes demonstrációjának” nevezte. Élesen bírálta egyházmegyéjét, amiért nem nevezi a Pride-ot annak, ami valójában: bűn és kegyvesztettség. A pap, aki nagyon aktív a katolikus médiában, a homoszexuálisokat az alkoholistákhoz hasonlította. Általánosságban elítélendőnek tartja a Pride-felvonulásokat:
– Az úgynevezett Pride-felvonulások egy erkölcsileg romlott társadalom tünetei, amely túllépte az illem és az erkölcs határait. Ez a perverziók színes megjelenítése, az ízléstelen obszcenitások dicsőítése és az elveszett szégyenérzetre épülő látványosság.
Ami a homoszexuálisok megáldását illeti, arról azt mondta:
– Ha egy alkoholista áldást kér, akkor meg akar szabadulni a függőségétől, nem azt akarja, hogy megáldják az alkoholizmusát! De ha egy homoszexuális pár áldást kér az egyháztól, azért teszi, hogy megerősítsék az életmódjukat: az egyháznak tehát el kell utasítania ezt az áldást!
Ha az egyház a kor szellemének hízeleg, nem fogják komolyan venni, hívta fel a figyelmet a tekintélyvesztésre, amelynek az a következménye, hogy egyre többen fordítanak hátat az egyháznak.
A katolikus Ausztriában is futótűzként terjed az LMBTQ-ideológia a kereszténységen belül. A Szivárvány Lelkigondozás az osztrák katolikus egyház lelkipásztori szolgálata, amely kifejezetten az LMBTQ+-embereket célozza meg. A kezdeményezést hivatalosan jóváhagyta az Osztrák Püspöki Konferencia Lelkigondozói Bizottsága.
De mit is csinál pontosan? Csak néhány példa: queer szellemű istentiszteleteket tartanak a Pride felvonulásokon, díjakat osztogatnak plébániáknak, amelyek különösen elkötelezettek az LMBTQ+ iránt, valamint LMBTQ-val és az egyházzal kapcsolatos alapképzéseket kínálnak 400 euróért. Ebben különösen a Katolikus Ifjúság támogatja őket, amely gyakorlati kézikönyvet is kiad a „nemek közötti egyenlőség szempontjából méltányos” nyelvhasználatról. Mindkét tevékenységének nagy részét egyházi adókból finanszírozza, amelyeket az osztrák katolikus egyház a tagjaitól kap.
Amíg azonban a baloldaliak ünnepelnek, a konzervatívokat egyre inkább aggasztja a jelenség. A CitizenGO nemrégiben megosztott egy petíciót, amely a szivárványos lelkészi szolgálat feloszlatását és a Pride felvonulásokon való részvétel betiltását követeli. Július 3-án az alábbi felhívást tette közzé a CitizenGO Ausztria:
„Vessünk véget a queerideológia jelenlétének a katolikus egyházban: legyen vége a Szivárvány Lelkipásztori Gondozásnak!
Ausztriát elárasztotta a Szivárvány Lelkipásztori Gondozás. Ennek eredményeként az osztrák katolikus egyház egyre inkább enged a queerideológiának: már minden egyes egyházmegyében fiókot működtet a Szivárvány Lelkipásztori Gondozás és mindegyikben van egy queer kapcsolattartó személy. Ezek a szervezetek arra ösztönzik a lelkészeket és a közösségeket, hogy queerérzékeny, illetve queerbarát hozzáállást tanúsítsanak, működjenek együtt az Osztrák Katolikus Ifjúsággal, és nap mint nap ássák alá az egyház tanításait.”
Az Osztrák Katolikus Ifjúság vezetői most már teljes mértékben e Szivárvány Lelkipásztori Gondozás képviselőinek tekintik magukat, részt vesznek a nevében a Pride felvonulásokon, és olyan szlogenekkel gúnyolják Isten Anyját, mint például: „Mária, le a köpenyeddel!”
„Felszólítjuk dr. Franz Lackner érseket, az Osztrák Püspöki Konferencia elnökét, hogy szüntesse meg a Szivárvány Lelkipásztori Gondozást, és tiltsa meg a katolikus szervezeteknek a részvételt a Pride rendezvényeken”… A CitizenGo szerint „az egész queerideológia azon az állításon alapul, hogy az emberek rossz testbe születhetnek, illetve nem csak férfiak vagy nők lehetnek. Ez ellentmond a biológiának, a józan észnek és végül, de nem utolsósorban a Bibliának” – olvasható a petíció indoklásában.
Az LMBT-ideológia követelései gyökeresen ellentétesek a katolikus hittel. Ferenc és XIV. Leó pápa többször is hangsúlyozta, hogy csak férfi és nő van, nincs más nem. Arra is többször felhívták a figyelmet, hogy az úgynevezett nemi átalakító műtétek sértik az emberi méltóságot. Ezzel szemben a Szivárvány Lelkipásztori Gondozás LMBT-aktivistái pontosan ezt követelik: hormonokat és nemi átalakító műtétet gyermekeknek és fiataloknak, szükség esetén a szülők akarata ellenére is.
Közben a nyugati egyházakban egyre csökken a hívek száma. Németország két legnagyobb egyházában drámai a tagság csökkenése. A Német Püspöki Konferencia statisztikái szerint 2023-ban 402 694 katolikus hagyta el az egyházat, 2022-ben több mint félmillió. A Németországi Evangélikus Egyház (EKD) is közzétette az adatait. A statisztikák 2023-ra vonatkozóan körülbelül 380 ezer kilépést rögzítettek.
A tagság általános csökkenésének oka nem csak a kilépésekben keresendő. Az elöregedés miatt a korábbi évekhez hasonlóan több katolikus és protestáns keresztény hal meg, mint amennyit megkeresztelnek. Az egyház feladja a keresztény alapelveket, krízise a nyugati nemzetek válságának tükre: sem előbbi, sem utóbbi nem akar önazonos lenni. Isten helyett az ördöggel, élet helyett a halállal járnak táncot.
Hernádi Zsuzsa forrás és fotó: https://demokrata.hu/vilag/a-halallal-jarnak-tancot-1037032/