A digitális forradalom már megkezdődött, és átrendezi a gazdaságot, a munkaerőpiacot, a termelési szisztémákat, de még a fogyasztási szokásokat is...
Európa lassan elnéptelenedik, szükséges az új munkaerő behozatala, különben elszegényedünk, de legalábbis utcahosszal lemaradunk a globális versenyben. Különösen a versenyképes európai nagyvállalatok kerülhetnek hamarosan végveszélybe ebben az értelemben – ilyen és ehhez hasonló, egyébként igaznak is feltüntethető demagógiával próbálták az Európai Unió prominens politikusai a vállalatvezetőkkel karöltve átmosni a derék és hiszékeny uniós polgárok agyát két évvel ezelőtt, a nagy migránshullám idején, amikor csak Németországba egymillió ember érkezett. Ennek egyébként a gyakorlati hozadéka az lett, hogy például a negyvenmilliós német munkaerőpiacon tavaly hétezer gazdasági migránst sikerült munkába állítani, ami azért a megkongatott vészharanghoz képest meglehetősen silány eredmény. Persze a valóságban és a realitásokat figyelembe véve nem volt nehéz megjósolni, hogy ez nem lesz olyan átütő siker, de ez az uniós politikai elitet most sem zavarja különösebben. Való igaz, hogy a közeli jövőben ez alakulhat másként is, bár azért csendben megjegyezem, hogy a világgazdaság egészen más irányba halad. A digitális forradalom ugyanis már megkezdődött, és átrendezi a gazdaságot, a munkaerőpiacot, a termelési szisztémákat, de még a fogyasztási szokásokat is, és ebből adódóan jelentős társadalmi hatásai lesznek.
Bár arra még a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének (OECD) tudorai sem tudnak megfelelő választ adni, hogy milyen hatással lesz a munkaerőpiacra a digitalizáció, annyi viszont már bizonyos, hogy a mainál több munkaerőre nem lesz szükség, viszont sokkal képzettebbekre annál inkább. Legalábbis Európában. Teljesen ellentétesek lesznek ugyanis a folyamatok, mint amire az elmúlt három évtizedben berendezkedtünk globális szinten. A globális termelési láncok – amelyek leginkább a fejlődő országok olcsó munkaerejére rendezkedtek be – fokozatosan veszítenek jelentőségükből. A robottechnológia elterjedésével ugyanis a globális multinacionális cégek, amelyek Európában is jócskán megtalálhatók, fokozatosan „hazatelepítik” még a tömegtermelésre berendezkedett üzemeiket is. A modern robotok ugyanis szinte minden munkafolyamatot meg tudnak oldani, közel a nagyvállalat központjához és a fogyasztókhoz, a munkaerőpiacon viszont leginkább a jól képzett szakemberekre lesz igazán szükség. Ennek várhatóan a délkelet-ázsiai országok lehetnek a vesztesei, de komoly hatása lesz hazánkra is. Nem véletlen, hogy a gazdasági szereplők leginkább azt próbálják kipuhatolni, hogy milyen hatással lehet a hazai munkaerőpiacra az Ipar 4.0.
Ma még szinte bármilyen tömegterméket kézbe veszünk, rendszerint a „Made in China” vagy a Made in Taiwan” felirattal találkozunk.
Az úgynevezett high-tech viszont már most is átrendezi a piacot, mégpedig alaposan. Az egyik legújabb csúcskategóriás okostelefon előállítási költsége száznyolcvan dollár, ebből mindössze 6,5 dollárnyit tesz ki az az anyagköltség, amely egyébként Kínából származik. Hasonló jelenség várható – remélhetőleg minél később, de valamilyen formában biztosan – az önvezető autózásban. Itt a járművek értékének negyven százalékát várhatóan a szoftverek teszik ki, vagyis a még inkább robotokra bízott tömegtermelés továbbra is fennmarad, de várhatóan beszűkül a munkaerőpiac, és leginkább a magasan képzett szakemberekre korlátozódik.
Vagyis az európai országok kormányainak és nagyvállalatainak hamarosan igencsak fel lesz adva a lecke, hogy miként és hogyan biztosítanak kenyérkereseti lehetőséget derék polgáraiknak, gazdasági bevándorlók nélkül is.
Putsay Gábor forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/103451/Hamisan_szol_a_veszharang