A közel egy hónapja húzódó kormányválságnak vége. Ez idő alatt nagyrészt találgatásokra és következtetésekre futotta, több lehetséges forgatókönyv és stratégia látott napvilágot. Senki sem tudhatta, hol lesz ennek a vége, még maguk a főszereplők sem, hogy milyen napra ébrednek...
Egy azonban bizonyos: a játszma nagyon kiélezett volt. A történet végére ki más tehetett pontot, mint maga Matovič, aki végre elszánta magát, hogy lépjen. Adja magát a kérdés, milyen volt ez a lépés?
A politikában nagyon nehéz jónak vagy rossznak minősíteni az adott döntéseket. Ez mind nézőpont kérdése, és része a politikai játszmáknak, amelyből mindenki jól szeretne kijönni. Egy korábbi jegyzetemben azt írtam, mindenki Matovič végső lépésére vár, hiszen azon dől el a kormány, illetve a négyes koalíció sorsa. A lépést nagyon meg kellett gondolnia, alaposan fel kellett mérnie a helyzetet, hiszen egy rossz lépés, és mattot kaphat.
A katasztrófa számára nem következett be, még ha későn is, de Matovič rájött arra, hogy azzal marad játékban, ha hátrébb lép, s más pozícióban tudja magát újjáépíteni. Igen ám, de ehhez a lépéshez kellettek az „ellenfelek“, a koalíciós partnerek is.
Az SaS nagyon hamar felfedte lapjait, ha nem teljesülnek a feltételeik, kilépnek a kormányból. Úgy is lett. Nem feltétlenül volt egy jó taktika, de legalább tiszta sor volt, és a többiek tudták, mihez igazodjanak.
A Sme rodina igyekezett közvetítőként fellépni, de ők is leszögezték, érdekük, hogy a megszokott felállásban folytatódjon a kormányzás. A Za ľudí pártban tudták, ha előrehozott választásokra kerülne sor, akkor nekik annyi, hiszen önerejükből biztos nem jutnának be újra a törvényhozásba. Ők örülhetnek, hogy kormányon vannak és még léteznek. Ki tudja, mikor adódik még hasonló lehetőségük. Veronika Remišován nagy volt a felelősség, de a nyomás is, hiszen meg kellett felelnie az egymással is vitában álló párttagoknak. Az ígéreteiket be kellett tartaniuk, miszerint csak négyes koalícióban folytatják és Matovič nélkül, mert különben a közvélemény és a sajtó egy része szétszedte volna őket, már a bugári utat kövezték ki nekik.
A hétvégére tehát világosabbá vált a képlet, kirajzolódott hol helyezkednek el a bábuk a táblán, jöhetett Matovič lépése. Nem lepődünk meg azon, hogy egész idő alatt Richard Sulík és az SaS eltávolításán ügyködött. Ezzel ugyanis tiszta lett volna előtte az út, a kritikus hangokat végleg elhallgatta volna.
Matovič számára ez lett volna az ideális helyzet. A parlamenti matematika azonban nem engedett.
Az arányos választási rendszer idézi elő, hogy a győztes pártnak koalíciót kell kötnie a többi párttal a hatalom megszerzésért. Az ilyen helyzetekben a kisebb pártoknak is mérvadó lehet a szavuk.
Veronika Remišováék ezt tökéletesen felismerték, tudták, hogy ők lehetnek a mérleg nyelve, s hogy megőrizzék méltóságukat, nem álltak sem Sulík, sem pedig Matovič oldalára. Hagyták, intézzek el ezt egymás között, mert kettejük döntése határozza meg a koalíció jövőjét. Érthető, hogy valakinek kettejük közül hátra kellett lépnie.
Ahhoz, hogy Matovič ne kapjon mattot, hamar fel kellett ismernie, nem ő van nyerő helyzetben, ezért kénytelen volt engedni. Azzal, hogy Matovič egyet hátralépett, közel sem volt államférfiúi cselekedet, amilyennek szerette volna beállítani, de taktikus és az adott helyzetben a lehető legjobb lépés volt, amit megtehetett. Ugyan nem lesz már kormányfő, de különösebb arcvesztés nélkül maradhat a politika első vonalában a pénzügyminiszteri székben.
Ha mindenképpen értékelni szeretnénk, és eredményt kellene hirdetni, akkor győztesnek a szlovák jobboldalt tennénk meg, vesztesnek az ellenzéket, illetve a parlamenten kívüli erőket, akik ugrásra készen álltak az előrehozott választásokra.
A szlovák jobboldal győzelme azonban csalóka lehet, csak egy kis csatát nyertek meg, amely ideiglenes és nem ér fel diadallal. A következő megmérettetés már könnyen a jobboldal vereségét és szétforgácsolását eredményezheti, ez nagyban attól is függ majd, hogy az új miniszterelnök-jelölt, Eduard Heger, képes lesz-e összetartani a kormányt, ahol az OĽaNO-Sme rodina és a SaS-Za ľudí megosztás, illetve tandem már nem érvényes. Ugyanis a kormányválság alatt megszűntek a koalíción belüli szövetségek, mindegyik párt a saját túléléséért harcolt a kormányban.
A lapokat most tehát Heger osztja szét újra. A stabil és kiegyensúlyozott játék attól is függ majd, hogy Matovič és Sulík mikor vesznek össze a lapok mennyiségén és a játék menetén. Persze végre tiszta vizet önthetnek a pohárba, és ezeket a kérdéseket akár rögtön tisztázhatják is. Vagy a következő hetekben újra kiássák a csatabárdot?
Hajtman Gábor forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/a-szlovak-jobboldal-latszolagos-gyozelme