A napokban olvastam a hírt, hogy száztizenhat, mesterséges intelligenciával és robotikával foglalkozó vállalat közös levélben kérte az ENSZ-t, hogy tiltsa be az autonóm harci eszközök használatát...
Magyarán azokat a harci robotokat, amelyek „intelligens” módon, emberi beavatkozás nélkül döntenek arról, hogy az eléjük kerülő személyt megöljék-e vagy sem. Bár Elon Musk, a SpaceX-program alapítója például két éve jelezte, hogy hamarosan átveszik tőlünk az irányítást a gépek, az emberiség egyébként is régóta retteg attól, hogy a robotok megkaparintják a hatalmat: gondoljunk a Terminator- vagy épp a Mátrix-filmekre. Bár Musk a jövőről beszélt, s az említett mozik is a jövőről szóltak, én azt gondolom, már régen túl vagyunk azon a ponton, ahol visszafordítható a folyamat.
Annak idején dolgoztam egy kicsi cégnél: hárman voltunk benne, három barát; mi a saját szemünkkel láttuk, sőt napi valóságunkká vált a gépek lázadása. Nem volt erőszakos ez a lázadás, de az ellenállás minden más, ismert regisztere felbukkant benne. A forradalomban három laptop és három mobiltelefon vett részt, gyakorlatilag az egész jó-rossz állapotban levő eszközparkunk. S ahogy Ernesto Laclau Populista Ész című könyvében írta, a rebellió – ha közös platformra kerül az elégedetlenség – elképesztően gyorsan terjed; hát itt is így történt: eleinte csak egy laptop és egy telefon volt vállalhatatlan állapotban, majd gyorsan magukkal rántották társaikat is. Volt, aki sztrájkolt: mint az én számítógépem, amely egy darabig egyszerűen nem volt hajlandó bekapcsolni, vagy J. laptopja, amely Henry névre hallgatott, és elképesztő lassúságával szabotálta a munkánkat. Ők voltak az egyszerűbb esetek, némi türelemmel éppúgy ki lehetett őket fárasztani és hazazavarni, mint egy kevésbé elszánt demonstrálót a Parlament elől. L. számítógépének kijelzője pedig csak tüntetőleg besárgult, társai iránt érzett szolidaritása jeléül.
Na de a telefonok! J. mobilja sokszor kisípolt, ha hívták, mintha ki lenne kapcsolva, és nem is jelezte, hogy volt nem fogadott hívás, ami egy kommunikációval foglalkozó vállalkozásnál komoly problémákat okozhat; rosszabb kedvében pedig úgy torzította J hangját, mintha egy működő betonkeverőből beszélne gégemikrofonba. L. telefonja vitte a prímet, ő afféle negyven-nyolcas forradalom mellé állt Rózsa Sándor volt, akit még a vadrácok is rettegtek: nem csak találomra felhívogatott különböző, a memóriájába elmentett telefonszámokat, de képeket küldött Facebook Messengeren véletlenszerűen kiválasztott szerencséseknek, sőt, jó szervezőkészségről téve tanúbizonyságot, még Facebook-csoportokat is létrehozott a semmiből. Az enyém még hagyján, azzal a mezőnyre való tekintettel még ki is tudtam békülni, hogy olykor-olykor megbénította a közlekedést, azaz lefagyott, de egyébként rendesen működött. Mint Vak Bottyán tábornok, mielőtt némi külső ráhatásnak köszönhetően átállt volna a kurucokhoz. Ez az impulzus végül a Telenortól érkezett hozzá – mint megtudtuk, ott is volt egy lázadó könyvelőprogram, amely rossz helyre utalta a hóközi befizetésemet, így a rendszer úgy érzékelte, hogy nem fizettem –, az SMS-ek breznai kiáltványaként, miszerint ezennel korlátozzák a kimenő hívásaimat. Íme, hát a gépszabadság útjában álló utolsó erőt is elsöpörte a felkelés, a processzorok és gigabájtok forradalmi kormánya pedig radikális igazságügyi reformot hajtott végre, Murphy törvénykönyvét alapul véve. A szabályszerű működés helyét átvette az anarchia és a jakobinus terror egyvelege.
Nem volt más választásunk, mint Ferenc Józsefként megalázó külső segítséget kérni, azaz beruházni új eszközökbe, és véget vetni a gépuralomnak.
A lázadók leverése után természetesen a megtorlás sem maradhatott el: L. telefonjára, minden gépek leggonoszabbikára kimondatott az ítélet, s a többi rebellis színe előtt sújtott le bűnös testére a kalapács; J telefonja és laptopja pedig a fiók Kufstein-börtönébe száműzetett és záratott.
A rend tehát helyreállt, Európa újra csendes lett. De nem árt ébernek maradni: ki tudja, hol, és mikor lobban fel újra a lázadás lángja?
Veczán Zoltán forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/96826/Gepek_lazadasa